Passage des Panoramas
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Passage des Panoramas egy fedett bevásárlóutca Párizs II. kerületében. Az átjárót északon a Boulevard Montmartre, délen pedig a Rue Saint-Marc határolja. Ez a francia főváros egyik fő filatéliai helyszíne.[2] A 133 méter hosszú és 3,2 méter széles[1] passzázs a város egyik legidősebb fedett utcája, számos európai bevásárlóutcának szolgált mintául.
| Passage des Panoramas | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország | Franciaország |
| Település | Párizs |
| Városrész | II. kerület |
| Létrejötte | 1800 |
| Irányítószám | 75002 |
| Földrajzi adatok | |
| Tengerszint feletti magasság | 49 m |
| Hossza | 0,133[1] km |
| Elhelyezkedése | |
 Passage des Panoramas
Pozíció Párizs térképén
| |
 é. sz. 48° 52′ 16″, k. h. 2° 20′ 30″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Passage des Panoramas témájú médiaállományokat. | |
A passzázs északi bejárata a Boulevard Montmartre 11. és 13. szám között, déli bejárata pedig a Rue Saint-Marc 10. szám alatt található. A Boulevard Montmartre-on vele átellenben van a Passage Jouffroy. Az utca felénél a Galerie des Variétés passzázs, majd délebbre a Galerie Montmartre keresztezi. Vele párhuzamosan fut a Galerie Feydeau és a Galerie Saint-Marc. Utóbbival szemben található a Rue Saint-Marc-ra merőleges kis utca, a Rue des Panoramas.
A bevásárlóutcához legközelebbi metróállomások a Grands Boulevards és a Richelieu – Drouot, amelyeket a 8-as és a 9-es vonalak érintik. A közeli Grands Boulevards és Richelieu – Drouot buszmegállókba a 20-as, 39-es, 48-as, 67-es, 74-es és 85-ös buszokkal lehet eljutni.
Neve onnan ered, hogy ezen a helyen állt a 19. század folyamán két rotonda, amelyekben körképeket (panorámákat) tekinthettek meg az érdeklődők.[3]
A 18. század végi és 19. század eleji Párizsban a bevásárlás egyfajta kellemetlenségnek számított, ugyanis az utcák sötétek, sárosak és zsúfoltak voltak, ezért a fedett bevásárlóutcák újdonságnak számítottak és népszerűek voltak. Az első ilyen jellegű bevásárlóutca 1786-ban nyílt meg a Palais Royal-nál,[4] ezt 1790-1791-ben a Passage Feydau,[5] majd a Passage du Caire követte 1798-ban.[6]
Az amerikai feltaláló, Robert Fulton 1797-ben érkezett Párizsba, hogy Napóleonnak és a francia direktóriumnak felajánlja különböző találmányait (gőzhajó, tengeralattjáró, torpedó).[7] Emellett szabadalomlevelet szerzett Robert Baker angol feltaláló körpanorámáinak importjára, és felépített egy rotundát a Boulevard des Capucines-en. 1799 augusztusában került bemutatásra az első körkép az országban, amely Párizst ábrázolta a Tuileriákból nézve. Emellett Toulon, Róma, Jeruzsálem és más híres nagyvárosok panorámáit is meg lehetett tekinteni.[7][8][9]
James William Thayer amerikai hajótulajdonos egyik hajóját lefoglalták Toulon ostrománál. Ezért Franciaországba utazott, hogy kárpótlást kérjen. Fizetségét asszignátában kapta meg, amivel nem tudott mit kezdeni, ezért kénytelen volt helyben befektetni: 1800 áprilisában feleségével, Henriette Beckkel megvásárolták Fultontól a körpanorámák jogait, illetve az 1704-ben Lassurance tervei alapján épített Montmorency-Luxembourg palotát. Ennek kertjében egy 14 méter átmérőjű rotundát építettek. Az első körképet Pierre Prévost és Constant Bourgeois készítették, és ez Toulon 1793-as brit evakuálását ábrázolta. Később egy második rotunda is épült, és a két építmény között került kialakításra a passzázs.[10][11][8]
1806-ban megkezdődött a rotundák mellett a Théâtre des Variétés építése, majd 1807. június 24-én a felavatására is sor került. A kialakított fedett utcában üzletek sora és egy csigalépcsőn keresztül elérhető emelet várta a vásárlókat. A Passage des Panoramas egyik újítása a sok fényt beengedő üveges tetőszerkezet és 1816-ban a Philippe Lebon-féle gázlámpás világítás bevezetése volt.[8] 1806-ban a Susse család egy irodaszer boltot nyitott a 7. szám alatt, mellyel 1816-ban tovább terjeszkedtek a 8. szám alá, és kibővítették a kínálatot is. A családi vállalat többek között öntődét és műkereskedést is működtetett és fényképezőgépgyártással is foglalkozott. 1844-ben boltjukat elköltöztették az utcából.[12] Az 1830-as évek elején nagy átépítések kezdődtek, 1831-ben a rotondákat lebontották, meghosszabbították a Rue Vivienne-t a Boulevard Montmartre-ig, részben lebontották a palotát[13] és a passzázst is átalakították. 1834-ben Jean-Louis Victor Grisart felújította az utcát és kiegészítette a szomszédos galériákkal. Így jöttek létre a párhuzamosan futó Galerie Saint-Marc, a Galerie des Variétés, amelyről a varietészínház művészbejárója is nyílt, a Galerie Feydeau és a Galerie Montmartre bevásárlóutcák. A Rue Saint-Marc felőli bejárat korábban a Rue des Panoramas-al szemben, a mai Galerie Feydeau bejáratánál volt.[8][11]
Az 1820-as évek elején a passzázsban megnyílt Louis Comte bűvész színháza. Ezt 1826-ban a hatóságok tűzveszélyesség miatt bezáratták.[14] Az 1860-as évektől itt működött Rodolphe Julian francia festő festészeti és szobrászati magániskolája, a Julian Akadémia, ahol több magyar festőművész is tanult.[15] A 19. századi szobrász, Jean-Pierre Dantan a korszak neves személyiségeiről (köztük: Talleyrand, Lajos Fülöp, Beethoven, Paganini, Liszt, Victor Hugo, Balzac) mintázott karikaturisztikus szobrait állította ki a Susse bolt kirakatában (Musée Dantan).[1][12]
A bevásárlóutca 1974. július 7. óta műemléki védelem alatt áll.[16] A 20. század során a déli oldalon több átalakítást és felújítást is végrehajtottak.[17][8]
A Passage des Panoramas szolgált mintául a budapesti Párizsi udvar számára.[18]
Napjainkban a bevásárlóutcának elsősorban a Boulevard Montmartre felőli részén különböző díszes üzlethelyiségek és vendéglátóhelyek várják az érdeklődőket. Az 1970-es évektől több képeslapokat és bélyegeket árusító bolt is nyílt a helyszínen, így az utca népszerű lett a gyűjtők körében. 1997 és 1999 között Panoramas en fête néven filatéliai ünnepségeket is rendeztek, ezekre az alkalmakra korlátozott számú emlékkiadványok is készültek.[2] Itt működött az egykori Graveur Stern levélpapír-készítő, dombornyomó amelynek történelmi műemlékként nyilvántartott helyiségében jelenleg a Caffé Stern étterem üzemel.[19] Az 57. szám alatt volt a 19. századi híres csokoládékészítő, Marquis helyisége, amelyet kazettás mennyezet, faragott faoszlopos bejárat és tükördíszek tesznek látványossá.[20][21]
A Carnavalet Múzeumban őrzik Georges Cain akvarelljét, amely a passzázst ábrázolja a konzulátus ideje alatt.[22] Émile Zola Nana című regényének 7. fejezetében részletesen leírja a bevásárlóutca 1867-es állapotát.[23] Anne Cuneo 1978-as regénye a Passage des Panoramas címet viseli.[24]
„Csupa ragyogás, fényáradat a visszavert sugaraktól világos üvegek alatt; fehér golyók, piros lámpák, kék transzparensek, gázlángok sorai, lámpákból kirakott órák, óriási legyezők csillogtak-villogtak a szabadban; a kirakatok tarkabarkasága, az ékszerek aranya, a cukrászok kristálytálai, a divatárusok fényes selyemkelméi a reflektorok vakító fényözönében lobogtak a tiszta üvegek mögött, míg távol, egy roppant bíborszínű kesztyű meredt ki a mázolt cégtáblák tömkelegéből, s olyan volt, mint valami levágott, vérző kéz, melyet egy sárga kézelővel odaerősítettek.”
– Émile Zola: Nana[23]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
