kéthajtóműves, egyfolyosós utasszállító repülőgép From Wikipedia, the free encyclopedia
A McDonnell Douglas MD–90 kéthajtóműves, rövid és közepes hatótávolságú, egyfolyosós utasszállító repülőgép. Az MD–90-et az MD–80-as sorozatból fejlesztették ki. Az MD–80-tól való különbségek az üzemanyag-felhasználás szempontjából hatékonyabb International Aero Engines V2500 sugárhajtóművek alkalmazása, és a hosszabb törzs. Az MD–90 akár 172 utas befogására alkalmas. Első üzemeltetője a Delta Air Lines volt 1995-ben.
| MD–90 | |
 | |
| A BritishJET MD–90–30 típusú repülőgépének leszállása a London-Gatwick repülőtéren | |
| Funkció | utasszállító repülőgép |
| Gyártó | McDonnell Douglas |
| Sorozatgyártás | 1993–2000 |
| Gyártási darabszám | 116[1] |
| Ár | 41,5-48,5 millió dollár |
| Fő üzemeltetők | Delta Air Lines Uni Air EVA Air |
| Típusváltozatok | McDonnell Douglas MD–80 |
| Első felszállás | 1993. február 22. |
| Szolgálatba állítás | 1995 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz McDonnell Douglas MD–90 témájú médiaállományokat. | |
Az MD–90 és az azt követő MD–95/Boeing 717 az 1980-ban szolgálatba állított MD–80 sorozatból származnak, amely maga a DC–9 továbbfejlesztése volt.
A Douglas Aircraft Company a DC-9-est az 1960-as években fejlesztette ki mint a nagyobb DC–8 rövid hatótávolságú társát.[2] A DC-9 teljesen új koncepció, két hajtóműve a törzs hátsó részén kapott helyet, és a gépnek T alakú vezérsíkja van. A DC-9 keskenytörzsű, az utaskabinban öt egymás melletti üléssorral kialakított repülőgép, amely az ülésrendtől és a változattól függően 80-135 utas befogadására alkalmas.
A DC-9 második generációját eredetileg DC-9-80-nak, vagy DC-9 Super 80-nak nevezték, később MD-80 néven árulták, 1980-ban állt forgalomba.[3] 1983-ban a McDonnell Douglas tanulmányozni kezdett egy MD-80-as altípusból kifejlesztendő rövidebb változatot, ennek neve lett MD-90. Néhány évvel korábban a McDonnell Douglas még propfan hajtóművekkel tervezte ellátni az MD-90-est, de 1989-re már egyértelmű volt, hogy nincs elegendő érdeklődés az ilyen meghajtású repülőgépre. Ezért átdolgozták a javaslatokat, és a repülőgép az IAE V2500 turbóventilátoros gázturbinás sugárhajtóművet kapta meg.[4]
Az MD-90 fejlesztése 1989. november 14-én kezdődött el, amikor a Delta Airlines 50 gépre adott megrendelést, és további 110-re opciót. A repülőgép 1993. február 22-én repült először, majd az első MD-90-est a Delta Air Lines 1995 februárjában vehette át.[5] A legtöbb MD-90 az amerikai, Kalifornia állambeli Long Beach repülőtér szomszédságában készült el, két repülőgép pedig a sanghaji Jiangwan repülőtéren a Kínai Népköztársaságban.[6]
Az MD-90 egy közepes méretű és hatótávolságú utasszállító repülőgép, amelyet az MD-80-as sorozatból fejlesztettek ki. Ez 1,5 méterrel hosszabb változata az MD-88-nak, amelyet hasonló elektronikus repülési műszer rendszerrel (EFIS) láttak el, és a nagyobb teljesítményű, csendesebb és üzemanyag-hatékonyabb IAE V2500 sugárhajtóművet kapott a JT8D helyett, amivel az összes MD-80-as repül. Az MD-90 tipikus üléselrendezéssel, kabin konfigurációval és a belső elrendezéstől függően 153-172 utast szállíthat.[7]
Az MD-90 két fő változatban készült el: -30 és -30ER. A -30-as hatótávolsága 3860 km. A -30ER nagyobb bruttó súllyal és nagyobb hatótávolsággal rendelkezik, ami 4426 km egy kiegészítő üzemanyagtartállyal. Terveztek egy hosszabb hatótávolságú változatot, ez lett volna az -50-es modell, de nem érkezett rá megrendelés.[8]
Kezdetben az MD-90-est jellemzően üvegpilótafülkével szerelték fel hasonlóan az MD-88-ashoz. A Saudi Arabian Airlines-nak 29 MD-90-est szállítottak le, amelyek rendelkeztek üvegpilótafülkével, repüléselektronikai és felső kijelzővel hasonlóan az MD-11 pilótafülkéjéhez, ez könnyebbé tette a légitársaságok pilótái számára az átképzést az MD-11-re, amit szintén üzemeltet a légitársaság.[9]
Nem sok megrendelés érkezett az MD-90-re, miután a Boeing és a McDonnell Douglas összeolvadt 1997-ben, ennek oka a Boeing 737-tel kialakult belső verseny volt.[10] A Delta Air Lines az MD-90-nel néhány régebbi Boeing 727-esét váltotta fel. Miután a Boeing-McDonnell Douglas egyesült, a Delta törölte a 19 megmaradt MD-90-re szóló megrendelését, és inkább Boeing 737-800-asokat vásárolt.[10][11] Összesen 40 (később 20) MD-90-est terveztek legyártani egy szerződés alapján a Kínai Népköztársaságban, Sanghajban a Trunkliner program keretében,[12][13] de a Boeing úgy döntött, hogy leállítja a programot, így csak két MD-90-est készített a Shanghai Aircraft.[14]
Az MD-90 gyártása a kaliforniai Long Beach-ben 2000-ben lezárult, az utolsó repülőgépet a Saudi Arabian Airlines vette át.[10] Az MD-90T gyártása szintén 2000-ben zárult le Sanghajban. Összesen 116 darab legyártott MD-90 készült el, az MD-90 gyártási sorozata volt a legkisebb a DC-9-es családban.[1]
Az MD-90 után a DC-9 családban a Boeing 717-200-as típust tervezték, amikor a McDonnell Douglas (a Douglas Aircraft Company utódja) egyesült a Boeinggel 1997-ben.[15] Az MD-90 fő vetélytársainak az Airbus A320 és a Boeing 737-800-as típusok számítanak.
_8063.jpg)
A típus főbb üzemeltetői a Delta Air Lines, a Saudi Arabian Airlines, a Japan Airlines és a Scandinavian Airlines.[17] Összesen 77 darab repülőgép maradt szolgálatban 2013-ig.
Korábban üzemeltető légitársaságok
| Típus | Összesen | 2000 | 1999 | 1998 | 1997 | 1996 | 1995 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| MD-90-30 | 113 | 3 | 13 | 34 | 25 | 25 | 13 |
| MD-90-30ER | 1 | 1 | |||||
| MD-90-30T | 2 | 2 | |||||
| Összesen | 116 | 5 | 13 | 34 | 26 | 25 | 13 |
| MD-90-30 | MD-90-30ER | |
|---|---|---|
| Utaskapacitás | 153 (2 osztályon) 172 (1 osztályon) | |
| Legnagyobb felszálló tömeg | 70 760 kg | 76 204 kg |
| Felszállás hossza legnagyobb tömeggel | 2270 m | |
| Hatótávolság | 3860 km | 4023 km 4424 km |
| Utazósebesség, tipikus | 811 km/h | |
| Hosszúság | 46,5 m | |
| Szárnyfesztávolság | 32,87 m | |
| Magasság | 9,4 m | |
| Hajtómű (2 db) | IAE V2525-D5 111,21 kN Opcionálisan: IAE V2528-D5 124,55 kN | |
kapcsolódó fejlesztés
hasonló repülőgépek
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
