szovjet utasszállító repülőgép From Wikipedia, the free encyclopedia
A Tu–154-es (NATO-kódja: Careless) szovjet, később orosz gyártmányú, közepes hatótávolságú, három sugárhajtóműves utasszállító repülőgép. A mai napig belföldi járatokon használják a Szovjetunió egykori tagállamaiban, néhány kelet-európai országban, Iránban és Észak-Koreában. Gyártását 2013-ban fejezték be.
Tu–154 | |
NATO-kód | Careless |
Funkció | utasszállító repülőgép |
Gyártó | Aviakor |
Tervező | Tupoljev |
Sorozatgyártás | 1968–2013 |
Gyártási darabszám | 1026 |
Fő üzemeltetők | Orosz Légierő Kínai Légierő Air Koryo |
Rendszeresítők | Aeroflot |
Kapacitás | 114–180 |
Személyzet | 3–5 |
Típusváltozatok | Tu-155 |
Első felszállás | 1968. október 4. |
Szolgálatba állítás | 1972. február 7. |
Méretek | |
Hossz | 48 m |
Fesztáv | 37,55 m |
Magasság | 11,4 m |
Szárnyfelület | 201,45–202 m² |
Tömegadatok | |
Szerkezeti tömeg | 50 700–55 300 kg |
Max. felszállótömeg | 98 000–229 000 kg |
Hajtómű | |
Hajtómű | Kuznyecov NK–8–2U Szolovjov D–30KU–154 |
Tolóerő | 90–103 kN |
Repülési jellemzők | |
Max. sebesség | 0,86 Mach (913 km/h) |
Utazósebesség | 850 km/h |
Hatótávolság | 3900–6600 km |
Legnagyobb repülési magasság | 12 100 |
Háromnézeti rajz | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Tu–154 témájú médiaállományokat. |
A Tu–104 és az Il–18 utasszállító repülőgépek leváltására tervezték a Tupoljev tervezőirodában (OKB–156). A fejlesztési munkálatok 1963-ban kezdődtek Dmitrij Markov főkonstruktőr vezetésével, aki abban az időben Tupoljev helyettese volt. Helyét később Szergej Jeger főkonstruktőr vette át. Majd 1975-től Alekszandr Sengardt lett a projekt főkonstruktőre, aki a modernizált változatok fejlesztését irányította.
A Tu–154 volt a Tupoljev tervezőiroda első olyan sugárhajtású utasszállító repülőgépe, melyet eleve polgári célra, utasszállításra terveztek. A tervezőiroda korábbi sugárhajtású repülőgépei, a Tu–104 és ennek leszármazottai, a Tu–124 és a Tu–134 gyökerei a Tu–16 bombázó konstrukciójáig nyúlnak vissza.
A fejlesztési kezdeti szakaszában két koncepciót dolgoztak ki, melyek a hajtóművek számában és elrendezésében különböztek. Az egyik változat koncepciója négy, két oldalt párosával elhelyezett Szolovjov D–20-as hajtóművet tartalmazott, míg a másik változatnak három Kuznyecov NK–8-as hajtóműve volt. A tervek elemzését követően 1965-ben az utóbbi, három hajtóműves változat mellett döntöttek. Ekkor meghatározták az alapvető műszaki paramétereket is. A műszaki követelmények 16–18 000 kg-os hasznos terhelés és 900 km/h-s utazósebesség mellett 2850–4000 km-es hatótávolságot, míg 5800 kg-os terhelésnél és 850 km/h-s utazósebességnél 5800–7000 km-es hatótávolságot határoztak meg.
Az előzetes tanulmányok alapján a Szovjetunió Minisztertanácsa 647-240. sz. határozatában megbízta a Tupoljev-tervezőirodát a közepes hatótávolságú utasszállító repülőgép kifejlesztésével. Az első kísérleti példánya 1966-ra készült el a moszkvai Opit gépgyárban (MMZ Opit). A géppel az első felszállást 1968. október 3-án hajtották végre.
A sorozatgyártást eredetileg a hodinkai 30. sz. Moszkvai Gépgyárban tervezték, de végül a Kujbisevi Repülőgépgyár (ma: Aviakor) mellett döntöttek. Első változatának, az ötfős személyzetű Tu–154A-nak sorozatgyártása 1970-ben kezdődött el Kujbisevben (ma: Szamara). Az Aeroflotnál 1971-ben állt szolgálatba. Kezdetben kísérleti jelleggel postai küldemények szállítására használták. Az utasforgalomban 1972-től vett részt az Aeroflotnál. Első menetrend szerint útját 1972. február 9-én hajtotta végre a Moszkva–Minyeralnije Vodi vonalon.
1975–1988 között modernizálták, miközben a felszállótömege 94 tonnáról 96 tonnára nőtt. Az első modernizált változata a Malév igényei szerint kialakított Tu–154B–2 volt, háromfős személyzettel. Legutolsó sorozatgyártású változata a Tu–154M, melynek eredetileg Tu–164 lett volna a típusjelzése.
A Tu–154-es sorozatgyártását 2013 februárjában fejezte be a szamarai Aviakor repülőgépgyár. Az utolsó példányt az orosz védelmi minisztérium számára gyártották.[1]
A Malév 1973. szeptember 5-én állította forgalomba az első Tu–154B2 repülőgépét HA–LCA lajstromjellel. Ez a repülőgép 2014-ben az Aeroparkot működtető Légiközlekedési Kulturális Központ tulajdonába került, és értékmegőrzés keretében máig látható a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren. A Malév a típust csaknem három évtizeden keresztül alkalmazta, ez idő alatt összesen 18 darabot üzemeltetett, és 2001. március 31-én vonta ki az utasforgalomból. Az ötödikként, 1975-ben beszerzett HA–LCG lajstromjelű gép a ferihegyi Aeroparkban van kiállítva.
A Tu–154-es forgalomba állítása óta 63 gép semmisült meg balesetekben, ami magasabb érték, mint a Boeing hasonló típusú repülőgépénél, a hírhedten rosszindulatú Boeing 727-esnél, és ezekből az esetekből mindössze 28 végződött haláleset nélkül. A 63 elpusztult gépből 6-ot terroristák vagy más katonai csoportok térítettek el, néhányuk a rossz leszállópályaviszonyok miatt ment tönkre. A többi balesetet karbantartás hiánya, géphiba, vezetési hiba, emberi mulasztás vagy a légiirányítók figyelmetlensége okozta.
A Malévnél majdnem harminc évig volt használatban. A Boeingek megjelenése előtt a legnagyobb darabszámban üzemeltetett típus volt, ezek közül csak egy szenvedett katasztrófát (MA 240) Bejrútban ismeretlen okból (valószínűleg lelőtték). Egy gép Prágában egy erőteljes földetérés közben kettétört, egy másik gép Szalonikiben figyelmetlenségből a betonon hasraszállt, de újból el tudott emelkedni, majd a futómű kibocsátása után rendben leszállt. Személyi sérülés itt nem volt, de a gépet selejtezni kellett. Egy ideig a helyi tűzoltóság gyakorolt rajta, majd elbontották.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.