2007-es amerikai animációs film From Wikipedia, the free encyclopedia
A L’ecsó (eredeti cím: Ratatouille) 2007-ben bemutatott egész estés amerikai számítógépes animációs filmvígjáték, amely a 8. Pixar-film. A mozifilm eredeti címe a „ratatouille”-ből származik, ami egy hagyományos francia főtt zöldséges étel (a magyar lecsóhoz hasonló, cukkini hozzáadásával). Ugyanakkor a név angol szójáték a rat (patkány) szóval. Az animációs játékfilm írója és a rendezője A Hihetetlen család-ot is jegyző Brad Bird volt, aki a Pixartól távozó Jan Pinkavától vette át a feladatot, a zeneszerzője Michael Giacchino volt, a producere Brad Lewis volt. A Walt Disney Pictures készítette, a Buena Vista Pictures forgalmazta.
| L’ecsó (Ratatouille) | ||||||||||
| 2007-es amerikai film | ||||||||||
 | ||||||||||
| A film moziplakátja | ||||||||||
| Rendező | Brad Bird | |||||||||
| Producer | Brad Lewis | |||||||||
| Vezető producer |
| |||||||||
| Műfaj |
| |||||||||
| Forgatókönyvíró | Brad Bird | |||||||||
| Hang |
| |||||||||
| Zene | Michael Giacchino | |||||||||
| Vágó | Darren T. Holmes | |||||||||
| Gyártásvezető | Nicole Paradis Grindle | |||||||||
| Gyártás | ||||||||||
| Gyártó | ||||||||||
| Ország |  Amerikai Egyesült Államok | |||||||||
| Nyelv | ||||||||||
| Játékidő | 108 perc | |||||||||
| Költségvetés | 150 000 000 USD[1] | |||||||||
| Képarány | 2,35:1 | |||||||||
| Forgalmazás | ||||||||||
| Forgalmazó | ||||||||||
| Bemutató | ||||||||||
| Díj(ak) |
| |||||||||
| Korhatár |
| |||||||||
| Bevétel |
| |||||||||
| További információk | ||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz L’ecsó témájú médiaállományokat. | ||||||||||
| Sablon • Wikidata • Segítség | ||||||||||
Észak-Amerikában 2007. június 29-én, Magyarországon 2007. augusztus 2-án mutatták be a mozikban.
A L'ecsó-t öt Oscar-díjra és egy Golden Globe-díjra jelölték; mindkét díjátadón a legjobb animációs filmnek járó elismeréssel gazdagodtak az alkotók.
Rémy, a patkány egy idős hölgy házának padlásán él Párizs közelében, számos társával, köztük apjával és bátyjával. Kifinomult szaglással rendelkezik, és fajtájától eltérően szokatlanul ínyenc. Elege van abból, hogy a patkányoknak a szemetet kell enniük. Ő többre vágyik: igazi ételt szeretne készíteni és valódi ízeket érezni. Elkápráztatja a francia főváros leghíresebb és legjobb szakácsa, Auguste Gusteau mindentudása az ételekről, tévéműsora és könyve, amelynek címe egyben Gusteau mottója: „Főzni bárki tud.” Anton Ego, a szigorú és ellenszenves ételkritikus azonban egy alkalommal csúnyán lehúzza a Gusteau's éttermet, ami miatt a hely elveszít egyet öt csillagából. Ez olyannyira megviseli az étterem tulajdonosát, hogy belehal bánatába. Ezzel a Gusteau's újabb csillagot veszít.
Egy napon a patkányok menekülni kényszerülnek otthonukból, amiért elsősorban Rémy felelős. A csatornarendszerben hősünk elveszíti társait, és napokat tölt odalent Gusteau könyve társaságában. Képzelete szüleményeként megjelenik neki a séf, aki arra biztatja, lásson világot, most végre valóra válthatja álmát. Rémy rövidesen a Gusteau'sban találja magát, nem sokkal később pedig Alfredo Linguini, az étterem frissen felvett mosogatófiúja társaságában. A kis patkány nem tudja megállni, hogy próbát ne tegyen tudásával, és ennek következtében mindenki a konyhában Linguininek tulajdonítja a mesteri levest. Rémy és a fiatalember így hát szövetséget köt: a nem mindennapi séf Linguini fejfedője alá rejtőzve irányítja a fiú mozdulatait. Skinner, a mogorva vezető séf – mit sem sejtve Rémyről – kénytelen megadni a lehetőséget Linguininek, és Colette-re, a Gusteau's bájos női séfjére bízza őt.
Egyik este a Gusteau's szemeteskukái közül felbukkan Émile, Rémy bátyja, és elvezeti a többiekhez. Apja próbálja észhez téríteni fiát, hogy mi vár rá az emberek világában, de Rémy hisz benne, hogy többre hivatott a szemétgyűjtögetésnél és -elfogyasztásnál. Skinnerben ezalatt folyamatosan növekszik a gyanú, hogy Linguini valahogy a bolondját járatja mindenkivel, és ebben része van egy patkánynak is. Leleplezni azonban nem tudja az egyre nagyobb népszerűségre szert tevő Linguinit, aki Colette-hez is közelebb kerül.
Skinner rövidesen megtudja egy levélből, melynek olvasását halogatta, hogy Linguini maga Auguste Gusteau fia, s így a Gusteau's örököse. Erre Rémy is rájön kis idő múlva, s a levéllel és a végrendelettel kereket old Skinner elől. A vezető séf üldözőbe veszi a patkányt, de nem tudja elcsípni. Mikor visszatér az étterembe, már Linguini és Colette is ismeri a levél tartalmát. Skinner röpül, az étterem pedig kisebb arculatváltáson esik át Linguini elképzelései szerint. Hamarosan felfigyel a nagy felhajtásra és a Gusteau'st érő egyre több dicsérő szóra Anton Ego, így ellátogat a helyre, és bejelenti, hogy másnap este vacsorázni jön. Kisebb aggodalom lesz úrrá mindenkin, és az ebből fakadó frusztráció – no és a szerelem – miatt Linguini megsérti Rémyt, aki afféle bosszúként zárás után „vendégül látja” az egész patkánytársaságot a Gusteau's ételkészletéből. A nagy lakmározás közepén beállít Linguini, hogy bocsánatot kérjen kis barátjától, ám mikor meglátja, hogy Rémy meglopta őt, kipenderíti.
Linguininek így egyedül kell helyt állnia a következő napon Anton Ego lenyűgözésében. A konyha egész személyzete tőle várja az elkészítendő étel receptjét, azonban a fiú valódi hozzáértés nélkül képtelen bármit is kiötölni, így elkeseredve viharzik ki a konyhából. Az étterem személyzeti bejáratánál megjelenik Rémy, Émile és Django, és az egyik séf észreveszi őket. Épp mikor mind lesújtanának rájuk, Linguini elébük ugrik, felemeli Rémyt, és felfedi titkát a többiek előtt, akik csalódottan hagyják ott, még Colette is. Az étterem teli vendégekkel, köztük van Anton Ego, Linguini pedig rettenetesen letört. Django és a többi patkány jelenik meg a konyhában magára maradt Rémyvel szemben, és apja beismeri fiának, hogy tévedett vele kapcsolatban: tényleg szót értett egy emberrel, aki még meg is védte őt. Ekkor a rengeteg patkány segít Rémynek egy igazi ételkiválóság elkészítésében, s látván a buzgalmat, Linguini is erőt vesz magán: görkorcsolyán száguld végig a vendégek között főpincérként. Colette is visszatér, s az első döbbenet után, amit a konyhában sürgő-forgó tengernyi patkány okoz, ő is besegít: lecsót készítenek, de nem akármilyet. Az étek egyszerűen elvarázsolja a kőszívű Anton Egót, akiben gyermekkora ízei és elfelejtett emlékei derengenek fel. Miután megismeri az igazi séfet, fantasztikus dicsérő kritikát ír a Gusteau'sról, azonban Skinner ármányának köszönhetően a francia ÁNTSZ bezáratja az éttermet a patkányok jelenléte miatt, így Ego is hitelét veszti. Befektet viszont egy új étterembe, az „A L'ecsó”-ba, melyben Rémy, Linguini és Colette mellett az egész patkánysereg megtalálja a helyét.
| Szereplő | Eredeti hang | Magyar hang |
|---|---|---|
| Remy, patkány, aki igazi séf szeretne lenni | Patton Oswalt | Hevér Gábor |
| Skinner, a Gusteau's teljes birtoklására pályázó vezető séf | Ian Holm | Háda János |
| Alfredo Linguini, Remyvel barátságot és szövetséget kötő kétbalkezes mosogatófiú | Lou Romano | Markovics Tamás |
| Django, Remy és Emile apja | Brian Dennehy | Végvári Tamás |
| Emile, Remy bátyja | Peter Sohn | Fekete Zoltán |
| Colette Tatou, a húsért és baromfiért felelős, egyben legszigorúbb séf, egyedüli nő a Gusteau's konyhájában | Janeane Garofalo | F. Nagy Erika |
| Anton Ego, rosszindulatú ételkritikus | Peter O'Toole | Szokolay Ottó |
| Auguste Gusteau, a Gusteau's alapítója | Brad Garrett | Faragó András |
| Horst, a Gusteau's szószokért felelős pincére | Will Arnett | Harmath Imre |
| Lalo, a Gusteau's halséfje | Julius Callahan | Láng Balázs |
| Francois | Julius Callahan | Bardóczy Attila |
| Larousse, a Gusteau's salátáért és ételízesítőkért felelős séfje | James Remar | Várkonyi András |
| Mustafa, a Gusteau's vezető pincére | John Ratzenberger | Pálfai Péter |
| Talon LaBarthe, Skinner ügyvédje | Teddy Newton | Csankó Zoltán |
| Pompidou | Tony Fucile | Kaszás Géza |
| egészségügyi ellenőr | Tony Fucile | Maday Gábor |
| Ambrister Minion, Anton Ego asszisztense | Brad Bird | Bodrogi Attila |
| Git, laboratóriumi patkány | Jake Steinfeld | Kajtár Róbert |
| TV-műsor narrátora | Stephane Roux | Szabó Sipos Barnabás |
Jan Pinkava állt elő az ötlettel, és 2000-től ő is felügyelte a L'ecsó-t, megalkotta az eredeti terveket, díszleteket, szereplőket és az alapvető cselekményvonalat.[3] 2005-ben a Pixar vezetőségének döntése értelmében Brad Bird került Pinkava helyére.[4][5] Birdöt a koncepció kívülállósága és a történetet mozgató konfliktus vonzotta a projekthez: a konyhákban irtóznak a patkányoktól, egy azonban itt akar dolgozni.[6] Birdöt továbbá örömmel töltötte el, hogy a film jelentősen fizikai vígjáték,[4] vagyis Linguini karaktere végtelen szórakozást biztosított az animátoroknak.[7] Bird módosított a forgatókönyvön, megváltoztatta a hangsúlyokat. Gusteau-t „megölte”, Skinner és Colette szerepét pedig megnövelte,[8] s változtatott a patkányok megjelenésén is, hogy kevésbé tűnjenek emberinek.[9]
Mivel a L'ecsó egy romantikus, buja párizsi látomás kíván lenni, ami ugyanakkor magán hordozza a korábbi Pixar-filmek ismertetőjegyeit is,[4] Brad Bird rendező, Brad Lewis producer és még néhány stábtag a városban töltött egy hetet, hogy megismerje pontos közegét, környezetét. Motorbiciklitúrájuk során öt kiváló étterembe is betértek.[10] Több vízközpontú jelenet is előfordul a filmben, egy közülük a csatornában, ami tízszer olyan összetett, mint a Némó nyomában kékbálna-jelenete. Egy másik jelenetben Linguini lesz vizes, mikor a Szajnába ugrik, hogy kimentse Remyt, így az egyik animátornak be kellett ugrania a Pixar medencéjébe, hogy tanulmányozzák a nedves ruházatot. Kesten Midal árnyék- és színmélység-koordinátor séfruhában vetette magát a vízbe, hogy megvizsgálják, a ruha vizesen hol tapad a testhez, és hol válik áttetszővé a magába szívott víztől.[11]
Komoly kihívást jelentett a készítőknek az ízlelés érzékletének megfestése a filmvásznon. Ínyenc amerikai és francia szakácsokkal konzultáltak,[9] az animátorok pedig főzőórákat látogattak a San Francisco-környéki iskolákban,[12] hogy megértsék, hogyan folyik a munka egy kereskedelmi konyhában. Michael Warch díszlet- és alaprajztervező, aki professzionális séfként végzett, mielőtt a Pixarhoz került, segítette az animátorok tanítását és konzultálását munka közben. Ezen kívül ételeket készített a művészeti-, árnyék/festés-, effekt- és díszletmodellező részlegek számára.[13][14] Thomas Keller sztárszakács engedélyezte Brad Lewis producernek a saját French Laundry konyhájában történő gyakorlást. A film tetőpontjához Keller tervezte meg az ínycsiklandóan különleges tálalású címszereplő ételt, melyet a patkányszereplők készítenek el, s amit Keller „confit biyaldi”-nak nevezett el, az eredeti török név tiszteletére.[12] Ugyanazt a technikát használták a zöldségek és gyümölcsök megalkotásához, amit A Hihetetlen család szereplőinek bőrénél alkalmaznak,[15] míg az új programok organikus textúrát és mozgást kölcsönöztek az ételeknek.[16] Az illúziót a zene, a párbeszédek és a szereplők az ételek megízlelésekor bekövetkező mámorának absztrakt ábrázolása teszi teljessé. A vizuális ízmetaforák Michel Gagné animátor munkái.[17] Hogy megalkothassanak egy valóságosnak kinéző komposzttálat, a művészeti részleg tizenöt különböző fajta terményt fotózott le rothadás közben, úgymint almát, bogyókat, banánt, gombát, narancsot, brokkolit és salátát.[18]
Jason Deamer, a Pixar tervezőjének elmondása szerint „a legtöbb karakter akkor lett megtervezve, mikor még Jan [Pinkava] rendezett”, „Kiváló szeme van a felépítéshez.”[19] Például, Pinkava szerint Anton Ego ételkritikust úgy alkották meg, hogy egy keselyűre emlékeztessen.[20]
A szereplőtervezés folyamata alatt Greg Dyskstra szobrász kézzel alkotta meg agyagból a film főszereplője, Rémy szobormásait. A patkányok szakértőjét, Debbie Ducommunt kérték fel konzultációra a patkányok szokásai és jellemzői kapcsán.[21] A Pixar műtermeinek folyosóján több mint egy évig foglalt helyet egy terrárium házipatkányokkal, így az animátorok tanulmányozhatták az állatok orrát, fülét, lábát és farkát, miközben mozognak.[15]
Bird azután választotta ki Patton Oswaltot Rémy hangjának, miután hallotta egy étellel kapcsolatos komikumgyakorlatát.[6] A szereplőgárda többi része igyekezett a francia akcentust autentikussá, mégis érthetővé tenni. John Ratzenberger megjegyezte, ez gyakran csapott át olasz akcentusba.[10]
Folytatva a Pixar hagyományait, a L’ecsó első előzetese az őt megelőző Verdák mozipremierjével debütált, 2006 nyarán. Ebben a jelenetben Rémy látható, amint rajtakapják a sajtok között egy ételfedő alatt az étterem egyik asztalán, s épphogy kereket tud oldani; mindezt külön jelenetek szakítják félbe, amikben a patkány azt magyarázza, miért is vállal ekkora kockázatot. Mint ahogy a legtöbb Pixar-teaser előzetese esetében, ez a jelenetsor nem szerepel a végleges filmben.
A második trailert 2007. március 23-án mutatták be.[22] A Ratatouille Big Cheese Tour (L'ecsó Nagy Sajttúra) elnevezésű körút 2007. május 11-én vette kezdetét, és főzőbemutatói mellett betekintést is nyújtott a filmbe.[23] Laou Romano, Linguini szinkronszínésze megjelent a San Franciscó-i állomáson, ahol autogramot osztogatott.[24]
A Disney és a Pixar közös erőfeszítésbe kezdett, hogy 2007 augusztusára a Costco boltok polcaira kerüljön egy francia előállítású Ratatouille (azaz L'ecsó)-branddel ellátott bor, azonban a terveket elvetették a Kaliforniai Borintézet tiltakozása miatt, akik arra hivatkoztak, hogy a címkézési eljárásban nem bevett szokás rajzfilmszereplőket használni, hogy elkerüljék az alkoholfogyasztási korhatár alatti fogyasztókat.[25]
A Levitáció című, Oscar-díjra jelölt animációs rövidfilm volt látható a L'ecsó vetítései előtt, valamint a következő Pixar-film, a WALL-E teaser előzetese.
A L'ecsót kiemelkedően jól fogadta a kritika: a film 96%-os „frissességet” élvez a Rotten Tomatoes oldalán.[26] Ugyanitt a legnevesebb kritikusok véleményét egybegyűjtő „Top Critics” szekció maximális, vagyis 100%-os eredményt mutat.[26] Roger Ebert azt írta a filmmel kapcsolatban, „Számos animációs filmnek született folytatása, elsősorban a Shrek-nek, de Brad Bird L'ecsó-ja az első, amely kapcsán tényleg vágynék egyre.”[27]
A film 47 millió dollárral nyitott az észak-amerikai mozikasszáknál, a lista első helyén,[28] ám ez az összeg visszalépés a Pixar előző öt produkciója eredményéhez képest.[29] A L'ecsó mindazonáltal az ezt követő hetekben is népszerű célpont maradt a mozilátogatók körében, így végül 206 millió dollár folyt be a kasszákba.[1]
A világ többi részén, ahol a filmet fokozatosan mutatták be, több hónapon keresztülívelően, ennek több mint kétszeresét kereste, felülmúlva ezzel a gyártócég előző két alkotásának, A Hihetetlen család és a Verdák bevételét is. A 414 millió dollárból a legtöbbet, 65,6 milliót Franciaország bevétele teszi ki, ahol a film játszódik. Ezt követi Németország (50,4 millió), az Egyesült Királyság (48,6 millió dollár), Japán (33,4 millió), Olaszország (25,9 millió) és Spanyolország (21,5 millió).[30]
Magyarországon a L'ecsó a 2007-es év egyik legnépszerűbb filmjének bizonyult. Csak Budapesten az első héten 78 ezer néző váltott rá jegyet,[31] s további négy hétig, vagyis egész augusztus hónapban megőrizte a vezető pozíciót. A MoziÜnnep zárultával a fővárosban 177 ezer látogatót regisztráltak,[32] s végül meghaladta a 280 ezer főt a filmre jegyet váltók száma.[33] Országos szinten 573 ezres közönséget vonzott, amivel a L'ecsó az év harmadik legnézettebb filmje a Harmadik Shrek és a Harry Potter és a Főnix Rendje mögött.[34] Teljesítménye messze felülmúlja a Verdák-ét, több mint megduplázva annak 263 ezres nézőszámát.[35]
| Díj | Kategória | Jelölt | Eredmény |
|---|---|---|---|
| Oscar-díj | legjobb animációs film | Brad Bird | Igen |
| legjobb eredeti forgatókönyv | Brad Bird, Jim Capobianco és Jank Pinkava | Nem | |
| legjobb eredeti filmzene | Michael Giacchino | Nem | |
| legjobb hang | Doc Kane, Michael Semanick és Randy Thom | Nem | |
| legjobb hangvágás | Michael Silvers és Randy Thom | Nem | |
| Golden Globe-díj | legjobb animációs film | L’ecsó | Igen |
| BAFTA-díj | legjobb animációs film | Igen | |
| Grammy-díj | legjobb zenei album (film, televízió vagy más vizuális média) |
Michael Giacchino | Igen |
A film további 34 díjat nyert el különböző kritikusi és szakmai szervezetektől.[36]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
