Kurszki terület
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Kurszki terület (oroszul Курская область [Kurszkaja oblaszty]) az Oroszországi Föderációt alkotó jogalanyok egyike (szubjektum), önálló közigazgatási egység. A Központi szövetségi körzethez tartozik. Székhelye Kurszk.
| Kurszki terület (Курская область) | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Oroszország | ||
| Szövetségi körzet | Központi | ||
| Székhely | Kurszk | ||
| Járás | 28 | ||
| Városi körzet | 5 | ||
| Alapítás | 1934. június 13. | ||
| Kormányzó | Roman Vlagyimirovics Sztarovojt | ||
| Rendszám | 46 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1 096 448 fő (2021. jan. 1.) | ||
| Népsűrűség | 40,2 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | |||
| Összterület | 29 800 km² | ||
| Időzóna | MSK (UTC+3) | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 Kurszki terület
Pozíció Oroszország térképén
| |||
 é. sz. 51° 45′, k. h. 36° 01′ | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kurszki terület témájú médiaállományokat. | |||
Az európai országrész középső részén fekszik. Északon az Orjoli, északkeleten a Lipecki, keleten a Voronyezsi, délen a Belgorodi, délnyugaton és nyugaton 245 km hosszan Ukrajna Szumi területével, északnyugaton a Brjanszki területtel határos.
Területe 29 800 km², kiterjedése észak–déli irányban 171 km, nyugat–keleti irányban 305 km.
Domborzat, vízrajz
A terület a Kelet-európai-síkság közepén, a Közép-orosz-hátság délnyugati lejtőin fekszik. Kissé magasan fekvő, dombos, alapvetően sík vidék, 175–225 m-es átlagos magassággal. Legmagasabb pontja 288 m, legalacsonyabb részei (130–135 m) délen, a folyóvölgyekben találhatók. A legmagasabban fekvő középső területek a Tyim–Scsigri, a Dmitrov–Rilszki és a Fatyezs–Lgovi dombok egymáshoz kapcsolódó, egykori folyóvölgyekkel, árkokkal szabdalt vonulatai a Don és a Dnyeper vízválasztóján. A dombokat üledékes kőzetek csaknem vízszintes rétegei építik fel. A mészkőrétegekben több helyen (Kurszk körzetében is) karsztformák (egyebek közt barlangok) alakultak ki.
A középső vidék dombjain erednek a Don kisebb mellékfolyói: a Tyim, a Kseny, az Olim, valamint a dél felé kanyarodó Oszkol. A Dnyeper medencéjének része a Szejm, mely 500 km-en át folyik a területen, miközben felveszi két kisebb mellékvizét, a Tuszkart és Szvapat. Korenyevónál torkollik bele a Krepna patak. A déli körzetből indul útjára a Dnyeper bal oldali mellékfolyója, a Pszjol. A terület 78%-a a Dnyeper, 22%-a a Don vízgyűjtőjén fekszik, összes folyóvizeinek hossza mintegy 8000 km. Jelentősebb természetes állóvizei, lápjai nincsenek. Legnagyobb víztározói a kurszki atomerőmű számára, illetve a Szvapa folyón a mihajlovkai ércdúsító mellett épültek.
Ásványkincsek
A híres Kurszki mágneses anomália vastartalmú kvarcit- (30–43%-os érctartalommal) és gazdagabb vasérc- (45–63%-os érctartalommal) tartalékait együttesen több mint 200 milliárd tonnára becsülik. Valójában a készletek egy kisebb része tartozik a Kurszki területhez, ahol mintegy 30 lelőhely, előfordulás ismeretes, többek között Mihajlovka, Kurbakin, Trosznyanszk, Lev Tolsztoj (település), Jacenszk, Scsigri stb. környékén. A legjelentősebb lelőhelyen, a Mihajlovkai járásban 1960 óta folyik kitermelés.
Az 1980-as évek elején több körzetben titán előfordulásokat tártak fel. Az egyik perspektivikus helyen, Viszokonovszkije Dvori település mellett az érckészlet nagyságát 319 millió m³-re becsülik.
A terület kréta mészkőből jelentős, összesen kb. 129 millió tonnára becsült tartalékokkal rendelkezik. A 15 lelőhely közül a legnagyobb (Russzkaja Konopelka) készletei meghaladják az 59 millió tonnát. Egyéb ásványkincsek közül mészkő (a cementgyártáshoz), kvarchomok (az üvegipar és a kohászat számára), agyag, foszforitok, kovaföld fordul elő.
Éghajlat
Éghajlata mérsékelten kontinentális. Az évi középhőmérséklet északon 4,6 °C, délnyugaton 6,1 °C. Leghidegebb hónap a január, középhőmérséklete –8,6 °C, a júliusé 18,5-19,5 °C. A csapadék mennyisége északnyugatról délkelet felé haladva fokozatosan csökken, éves átlaga 584 mm. A legtöbb csapadék júniusban vagy júliusban hull, ami kedvező a mezőgazdaság számára. A központi vidéken a téli időszak november 10. körül kezdődik és átlagosan 136 napig tart. A fagymentes napok száma 150-160, a tenyészidő (5 °C feletti napi középhőmérséklet) északon 180-115, délnyugaton 190-195 napig tart.
Növény- és állatvilág
A terület az erdős sztyepp és a sztyepp övezet határán fekszik. Északnyugati tájaira a szürke erdőtalajok, délkeleti tájaira a jó termőképességű csernozjom talajok jellemzők. Az eredeti növénytakaró csak a védelem alatt álló részeken maradt meg (a Sztreleckaja- és a Kazackaja-sztyepp). Az összterület több mint 75%-át megművelik. Az erdők részaránya 8,8%, magasabb a nyugati és jóval alacsonyabb a keleti részeken. Az erdővel borított vidékek nagy részén a lombos erdő fái: nyírfa, nyárfa, tölgy, kőris, égerfa, fűzfa jellemző. Természetes fenyőerdők csak északnyugaton, ültetett fenyvesek sokfelé, leginkább a Szejm, a Szvapa és Pszjol bal parti homokos teraszain találhatók.
56-féle emlősállatot, 265 madárfajt és 32 halfajt tartanak nyilván, ezek egy része a védett területek lakója. A nagyobb emlősöket jávor- és gímszarvas, őz, vaddisznó, farkas, vörös róka képviseli. A védett sztyeppék rétjeinek madara a mezei pacsirta, a fürj, a fogoly, a héja, a tölgyesekben vörös kánya, karvaly fészkel. Gyakori halfajok: sügér, csuka, ezüstkárász, , valamivel kevesebb a európai harcsa, a fogassüllő, a dévérkeszeg, a compó.
Természetvédelem
A Vaszilij Vasziljevics Aljohin professzorról elnevezett természetvédelmi terület és bioszféra-rezervátum hat különálló részből áll. Nagyobbik felét két érintetlen sztyepp, a Sztreleckaja- és a Kazackaja-sztyepp képezi, nevüket a Kurszk erődjét egykor védelmező sztrelecekről és kozákokról kapták. A sztyeppe a kurszki helyőrség katonái számára fenntartott legelő, kaszáló volt, ezért is maradhatott fenn, miközben a környező földeket felszántották. A további négy részt folyók árterei, illetve reliktum növényekkel benőtt kréta- és mészkődombok alkotják. Az összesen 5287 hektárnyi védett területet 1935-ben alakították ki. Elsődleges célja a feltöretlen csernozjom, a szűz sztyeppe növénytakarójának és fajgazdagságának megőrzése.
A 9–10. században szláv népek lakták. Kurszk a 11. század végén már jelentős település volt, melyet az 1238-as mongol invázió során elpusztítottak. A 14. század közepétől a 16. század elejéig a litván államhoz tartozott, 1508-ban az orosz állam része lett, erődítményét 1597-ben újjáépítették. A határvidék egyik fontos erődje volt, majd miután katonai jelentősége megszűnt, kereskedővárossá fejlődött, híresek voltak a határában rendezett vásárai.
1797-ben megalakult a Kurszki kormányzóság és 130 évig állt fenn. 1928-ban a vidék a Központi csernozjom terület része lett, melynek kettéosztásával hozták létre a Voronyezsi és 1934. június 13-án a Kurszki területet. Három évvel később néhány északi járását az újonnan létrehozott Orjoli területhez csatolták. 1954-ben déli körzeteinek elcsatolásával jött létre a szomszédos Belgorodi terület mint közigazgatási egység, egy kisebb északkeleti részt pedig a Lipecki terület kapott meg.
A második világháború idején a területet a német csapatok elfoglalták, Kurszk 15 hónapig volt megszállás alatt, 1943 elején szabadult fel. A térség déli és északi határán zajlott le a háború egyik legjelentősebb, két hónapig tartó ütközete, melyet a történelem kurszki csata néven ismer. A sorsdöntő csatára Prohorovka településnél került sor, innen kapta a prohorovkai páncélosütközet nevet is.
A vidék legnagyobb részén évszázadokon át földművelést folytattak. Jelentős és gyors ütemű iparosítás csak a 20. század 50-es éveiben kezdődött. Zseleznogorszk város 1958-ban az ércdúsító kombinát, 10 évvel később Kurcsatov város az atomerőmű létesítésekor keletkezett.
A terület lakossága 1 199 100 fő (2005), 1965 óta folyamatosan csökken; a népsűrűség 40,2 fő/km². A városban lakók aránya összesen 62,5%, ebből több mint 45% Kurszkban és a két fiatal iparvárosban: Zseleznogorszkban és Kurcsatovban összpontosul, a további mintegy 17% kisebb városokban él.
Nemzetiségi összetétel a 2002-es népszámlálási adatok szerint (ezer fő): oroszok (1184,0); ukránok (20,9); örmények (5,9); belaruszok (2,9); cigányok (2,3); azeriek (1,9); tatárok (1,6); moldávok (1,3); törökök (1,2); grúzok (1,0). (A többi nemzetiség 1000 fő alatt.)
A legnépesebb települések
A lélekszám 2005. január 1-jén (ezer fő):
- Kurszk – 406,4
- Zseleznogorszk – 96,2
- Kurcsatov – 46,3
- Lgov – 22,9
- Scsigri – 18,9
- Rilszk – 17,4
- Obojany – 14,1
A Kurszki terület élén a kormányzó áll:
- Alekszandr Nyikolajevics Mihajlov: 2000. november 18. – 2018. október 11. Először 2000-ben választották meg kormányzónak. A területi törvényhozó gyűlés 2005 tavaszán másodszor, majd 2010. március 1-jén harmadszor is kormányzóvá választotta.[1] A sorozatos kormányzócserék idején, 2018 őszén lemondott hivataláról.[2]
- Roman Vlagyimirovics Sztarovojt: 2018. október 11. – Putyin elnök rendeletével a kormányzói feladatokat a következő választásig ideiglenesen ellátó megbízott.[3]
- A 2019. szeptember 8-i választáson kormányzóvá választották.[4] Beiktatták hivatalába: szeptember 16-án.
2006 óta a Kurszki területen 540 helyi önkormányzat működik. Közülük 5 városi körzet (gorodszkoj okrug) és 28 járás (rajon), továbbá 27 városi község (gorodszkoje poszelenyije) és 480 falusi község (szelszkoje poszelenyije).
A városi körzetek és a járások a következők:
Városi körzetek
Zseleznogorszk
Kurcsatov
Lgov
Scsigri
Rilszk
Obojany
A Kurszki terület nagyobb városai
- Kurszk
- Zseleznogorszk
- Kurcsatov
- Lgov
- Scsigri
Járások
A közigazgatási járások neve, székhelye és 2010. évi népességszáma az alábbi:
| Magyar név | Orosz név | Székhely | Lélekszám |
|---|---|---|---|
| Belajai járás | Беловский район | Belaja | 17 933 |
| Bolsoje Szoldatszkoje-i járás | Большесолдатский район | Bolsoje Szoldatszkoje | 12 678 |
| Cseremiszinovói járás | Черемисиновский район | Cseremiszinovo | 10 347 |
| Dmitrijevi járás | Дмитриевский район | Dmitrijev | 18 088 |
| Fatyezsi járás | Фатежский район | Fatyezs | 18 885 |
| Gluskovói járás | Глушковский район | Gluskovo | 22 661 |
| Gorsecsnojei járás | Горшеченский район | Gorsecsnoje | 18 591 |
| Homutovkai járás | Хомутовский район | Homutovka | 11 429 |
| Kasztornojei járás | Касторенский район | Kasztornoje | 18 195 |
| Konisevkai járás | Конышевский район | Konisevka | 10 594 |
| Korenyevói járás | Кореневский район | Korenyevo | 18 294 |
| Kurcsatovi járás | Курчатовский район | Kurcsatov | 18 021 |
| Kurszki járás | Курский район | Kurszk | 54 778 |
| Lgovi járás | Льговский район | Lgov | 14 451 |
| Manturovói járás | Мантуровский район | Manturovo | 14 349 |
| Medvenkai járás | Медвенский район | Medvenka | 16 558 |
| Obojanyi járás | Обоянский район | Obojany | 31 042 |
| Oktyabrszkij járás | Октябрьский район | Prjamicino | 22 569 |
| Poniri járás | Поныровский район | Poniri | 11 778 |
| Prisztyenyi járás | Пристенский район | Prisztyeny | 16 893 |
| Rilszki járás | Рыльский район | Rilszk | 33 158 |
| Scsigri járás | Щигровский район | Scsigri | 11 994 |
| Szolncevói járás | Солнцевский район | Szolncevo | 15 382 |
| Szovjetszkiji járás | Советский район | Ksenszkij | 19 080 |
| Szudzsai járás | Суджанский район | Szudzsa | 26 964 |
| Tyimi járás | Тимский район | Tyim | 11 759 |
| Zolotuhinói járás | Золотухинский район | Zolotuhino | 22 914 |
| Zseleznogorszki járás | Железногорский район | Zseleznogorszk | 16 289 |
Gazdasági szempontból a Kurszki terület az Oroszországi Föderáció Központi feketeföld övezetéhez tartozik. Ipari és mezőgazdasági termelése egyaránt jelentős.
Ipar
Az ipar legfontosabb ágazata a vasércbányászat és a kohászat. Az északnyugati Mihajlovka környékén feltárt vasérclelőhelyen 1960-ban indult meg a kitermelés, és felépült a bányászváros, Zseleznogorszk. Az ércbányászatra települt Mihajlovszki Ércdúsító Kombinát 1973-ban kezdte meg a termelést. Jelenleg (2005-ben) az országban megtermelt (nyers)vas kb. 18%-át állítja elő, és innen származik a Kurszki terület költségvetési bevételeinek mintegy 20%-a. A mihajlovkai lelőhely tartalékai az ércdúsító termelését (a 2002-es kapacitással számolva) gazdagabb vasércből 43 évre, vaskvarcitból 51 évre biztosítják.
Kurszktól 40 km-re nyugatra, a Szejm folyó bal partján, Kurcsatov város mellett működik az ország harmadik legnagyobb atomerőműve. Kétszer két blokkját 1976–1985 között helyezték üzembe, az 1986-os csernobili katasztrófa után a tervezett ötödik blokk már nem került megépítésre.
A korábbi vezető ágazatok: a gépgyártás, a vegyipar termelése a Szovjetunió felbomlása után visszaesett. A feldolgozóipar vállalatainak nagy része a központban, Kurszkban koncentrálódott: mezőgazdasági és traktoralkatrészek gyára („Agromas”), csapágygyár, elektromotorok és akkumulátorok gyártása, gumitechnika, szintetikus szál előállítása. Könnyűipari üzemek több kisebb városban is sikeresen működnek és általában a helyi nyersanyagok feldolgozására specializálódtak. Ilyen például a textiliparban a kenderfeldolgozás, az élelmiszeriparban a cukorgyártás, a tejfeldolgozás, a malomipar.
Mezőgazdaság
A természeti adottságok kedveznek a mezőgazdasági termelésnek. Az összterület több mint 75%-a művelés alatt áll, ide számítva a farmer- és a háztáji gazdaságok földjeit is. A megművelt terület legnagyobb része szántóföld, melynek 73%-át jó termőképességű csernozjom-, 25,5%-át szürke erdőtalajok alkotják. Legelők zömmel a folyóvizek völgyeiben találhatók.
A szántóföldi növénytermesztés vezető kultúrái a gabonafélék: búza, rozs, árpa. Az ipari növények közül nagy vetésterületei vannak a cukorrépának, míg az északnyugati tájakon hagyományos kender termesztése csökkent. Az állattenyésztés hagyományos ágazatai mellett egyre jelentősebb részesedése van a nagyüzemi baromfitenyésztésnek.
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
