![cover image](https://wikiwandv2-19431.kxcdn.com/_next/image?url=https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/9/93/Philip_iv_and_family_2_%2528detail_crop2%2529.jpeg/640px-Philip_iv_and_family_2_%2528detail_crop2%2529.jpeg&w=640&q=50)
IV. Fülöp francia király
francia király (1285-1314) / From Wikipedia, the free encyclopedia
IV. Fülöp (ismert történelmi ragadványnevén: Szép Fülöp, franciául: Philippe le Bel; Fontainebleau, Franciaország, 1268. április 8. – Fontainebleau, Franciaország, 1314. november 29.), Franciaország királya 1285-től 1314-es haláláig. A középkori francia történelem egyik legjelentősebb uralkodójaként tartják számon. Navarrai Johannával kötött házassága révén Navarra királya is volt 1284 és 1305 között. Bár Fülöp közismert volt jóképűségéről, merev és autokratikus személyisége miatt már kortárs ellenfelei és tisztelői is a Vaskirály (franciául: le Roi de fer) jelzővel illették. Neves ellenfele, Bernard Saisset, Pamiers érseke azt mondta róla: „Nem ember és nem is vadállat. Ő egy szobor”.[1]
![]() | Nem tévesztendő össze Szép Fülöp kasztíliai királlyal (1478–1506). Hasonló névvel lásd még: IV. Fülöp (egyértelműsítő lap). |
Szép Fülöp | |
![]() | |
Fülöp király ábrázolása egy 1315-ös miniatúrán | |
Franciaország királya | |
IV. Fülöp | |
Uralkodási ideje | |
1285. október 5. – 1314. november 29. | |
Koronázása | Reimsi katedrális 1286. január 6. |
Elődje | III. Fülöp |
Utódja | X. Lajos |
Navarra iure uxoris királya | |
I. Fülöp | |
Uralkodási ideje | |
1284. augusztus 16. – 1305. április 4. | |
Elődje | I. Johanna |
Utódja | I. Lajos |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Capeting |
Született | 1268. április 8. Fontainebleau, Franciaország |
Elhunyt | 1314. november 29. (46 évesen) Fontainebleau, Franciaország |
Nyughelye | Saint-Denis-székesegyház 1314. december 3. |
Édesapja | III. Fülöp francia király |
Édesanyja | Aragóniai Izabella |
Házastársa | Navarrai Johanna |
Gyermekei | X. Lajos francia és navarrai király V. Fülöp francia és navarrai király Izabella angol királyné IV. Károly francia és navarrai király |
Vallás | nyugati keresztény |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Szép Fülöp témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Apja, Merész Fülöp 1285 októberében bekövetkezett halálát követően került trónra tizenhét esztendős korában. Fülöp nem az egyházra és a nemességre támaszkodva kormányozta országát, hanem a közrendűek soraiból emelt fel tehetséges személyeket. Ilyen jelentős alacsony sorból származó minisztere volt Enguerrand de Marigny és Guillaume de Nogaret pecsétőr is. Uralkodása alatt a Francia Királyság egy feudális országból egy erős központosított monarchia lett. Nagyratörő tervei révén jelentős befolyást gyakorolt az európai ügyekre is: arra törekedett, hogy rokonai kerüljenek külföldi trónokra. Uralkodóházából, a Capeting-dinasztiából származott Károly Róbert, aki a Magyar Királyság trónját foglalta el, valamint öccsét, Valois grófját próbálta a Szent Római Birodalom császárává választattni.
Fülöp legjelentősebb katonai konfliktusai közé tartozik az I. Eduárd angol királlyal kialakult területi vitája a dél-franciaországi területekért, valamint a Flandriáért vívott háború, amely részeként a flamand sereg súlyos csapást mért Fülöpre az aranysarkantyúk csatájában (1302. július 11.). A háború végül Fülöp győzelmével zárult, így országa megkapta az irányítást a flamand városok felett. Uralkodását belföldön a zsidókkal és a templomosokkal szembeni fellépése jellemezte. Fülöp mindkét csoporttal szemben jelentős adósságokat halmozott fel, így a királyi hatalom veszélyét látta bennük. Ezért 1306-ban kiűzte a zsidóságot Franciaországból, majd 1307-ben megindította koncepciós pereit a templomosok ellen. A monarchia megerősítése érdekében megpróbálta megadóztatni és a saját ellenőrzése alá vonni a katolikus egyházat, amely konfliktushoz vezetett VIII. Bonifác pápával. Ennek részeként 1303 szeptemberében francia katonák elfogták a pápát, ami végül az avignoni pápasághoz vezetett.
Uralkodása utolsó éveiben tört ki a „Tour de Nesle-affér” néven ismertté vált eset, a királyi család botránya, amelyben Fülöp mindhárom menyét házasságtöréssel vádolták. Fülöp 1314-ben bekövetkezett halála után mindhárom fiából királya lett: X. Lajos, V. Fülöp és IV. Károly néven. Egymást követő halálozásuk veszélybe sodorta az addig biztosnak tűnő királyi dinasztia jövőjét, emellett leánya, Izabella angol királynévá válása is megágyazott annak a folyamatnak, amely végül a százéves háborúhoz vezetett.[2]