III. István magyar király
(1147–1172) magyar uralkodó / From Wikipedia, the free encyclopedia
III. István (horvátul: Stjepan III.; Székesfehérvár, 1147 nyara – Esztergom, 1172. március 4.), az Árpád-házból származó magyar és horvát királyi herceg, Magyarország és Horvátország királya 1162-től 1172-es haláláig. István II. Géza magyar király és Kijevi Eufrozina királyné legidősebb fiúgyermeke volt. Viszonylag rövid ideig tartó uralkodását trónviszályok kísérték, ellenkirályokkal (II. Lászlóval és IV. Istvánnal) kellett küzdenie hatalma megtartásáért.
Ez a szócikk a magyar királyról szól. Hasonló címmel lásd még: III. István (egyértelműsítő lap). |
III. István | |
Királlyá koronázásának ábrázolása a Képes krónika egy iniciáléján | |
Magyarország és Horvátország királya | |
Uralkodási ideje | |
1162. május 31. – 1172. március 4. (9 év, 9 hónap, 2 nap) | |
Koronázása | Székesfehérvár 1162 júniusa |
Örököse | Béla herceg |
Elődje | II. Géza |
Utódja | III. Béla |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Árpád |
Született | 1147 nyara Székesfehérvár |
Elhunyt | 1172. március 4. (24 évesen) Esztergom |
Nyughelye | Szent Adalbert-székesegyház, Esztergom 1173 |
Édesapja | II. Géza magyar király |
Édesanyja | Kijevi Eufrozina |
Testvére(i) | |
Házastársa | Babenbergi Ágnes |
Gyermekei | Béla herceg |
A Wikimédia Commons tartalmaz III. István témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Mindezek ellenére István próbálta felvirágoztatni királyságát, nevéhez kötődik az első magyar városi kiváltságok kiadása, ezzel az önkormányzatiság meghonosítása. Ezeket a privilégiumokat elsőként Székesfehérvárnak adományozta, ez volt az úgynevezett fehérvári jog, mely később a magyar városi kiváltságrendszer elsődleges jogalapjává vált.
A trónon fivére, a hozzá és apjukhoz, II. Gézához hasonlóan tehetséges Béla herceg követte.