From Wikipedia, the free encyclopedia
Henry Pelham (Laughton, East Sussex, 1694. szeptember 25. – London, 1754. március 6.) whig párti brit politikus, Nagy-Britannia miniszterelnöke 1743. augusztus 27-étől haláláig.
Henry Pelham | |
Született | 1694. szeptember 25.[1] Laughton |
Elhunyt | 1754. március 6. (59 évesen)[2][3][4][5][1] London |
Állampolgársága | brit |
Házastársa | Catherine Manners (1726. október 29. – )[6][7] |
Gyermekei |
|
Szülei | Lady Grace Holles Thomas Pelham, 1st Baron Pelham |
Foglalkozása | politikus |
Tisztsége |
|
Iskolái |
|
Kitüntetései | a Royal Society tagja |
Sírhelye | Sussex |
A Wikimédia Commons tartalmaz Henry Pelham témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Henry Thomas Pelham és Lady Grace Holles második fia volt. Westminsterben és az oxfordi Hart Hallban tanult. Ez utóbbi, ma már Hertford College néven, máig őrzi emlékét legelőkelőbb klubja, a Sir Henry Pelham Gentlemen's Sporting Society nevében. Önkéntesként szolgált a prestoni csatában 1715-ben, egy ideig a kontinensen élt, majd 1717-ben az East Sussex-i Seaford képviseletében tagja lett a Parlamentnek. Ezt a körzetet 1722-ig képviselte.
Erős családi befolyás és Robert Walpole ajánlása révén 1721-ben a Kincstár Lordja lett. 1724-ben hadügyminiszterként tagja lett a kormánynak. Ezt a pozíciót 1730-ban felcserélte a hadsereg finanszírozásáért felelős miniszter jóval jövedelmezőbb tisztére. Igazán azonban akkor került előtérbe, amikor kiállt Walpole súlyos vitákat kiváltó adóreformterve mellett. 1742-ben, a whig párt két szárnyának kibékülésével új kormány alakult, amelynek névleges feje előbb Spencer Compton, majd annak halálával Pelham lett, bár a valódi irányítás Lord John Carteret kezében volt. Őt azonban a következő évben kiszorították a kabinetből, így ezt követően Pelhamet tekintették a kormány vezető alakjának, bár bátyjának is jelentős befolyása volt. Vele való alkalmankénti összetűzései megnehezítették a kormányzást.
Pelham, erősen békepárti lévén, csekély lelkesedéssel és közepes sikerrel folytatta az osztrák örökösödési háborút, ám az ország, amely belefáradt a szakadatlan háborúskodásba, szinte szó nélkül beletörődött külpolitikájába. II. György király, miután saját terveit nem sikerült keresztülvinnie, 1746-ban ajánlatot tett William Pulteney-nek, ám számításait keresztülhúzta a Pelham fivérek lemondása, akik végül a király kérésére mégis hivatalban maradtak.
1749-ben a konszolidációs törvény elfogadásával újjászervezték a Brit Királyi Haditengerészetet. 1751 március 20-án elfogadták a naptárreformot: az új év kezdetét január 1-jére helyezték, a következő évtől pedig bevezették a Gergely-naptárat. Pelham egyik utolsó intézkedéseként elfogadták a házasságról szóló törvényt, amely megszabta a beleegyezés alsó korhatárát. Halálakor bátyja, Thomas, Newcastle hercege vette át a kormány vezetését.
Pelhamet éppen jellemének hiányosságai tették sikeressé, mivel egy erős személyiségű, önbecsülésű, határozott politikai célkitűzésekkel rendelkező politikus nem lett volna képes összetartani a kormány széthúzó tagjait. Ezenkívül tapintatos volt, és jól ismerte a Képviselőház vezéralakjait. Bármilyen vita vagy engedetlenség volt is a kabinetben, azt sosem engedte nyílt lázadássá fajulni. Pénzügyi politikája is komoly elismerést érdemel, különösen az államadósság csökkentésére és szerkezetének egyszerűsítésére irányuló terveit tekintve.
A hivatali idejük alatt elhunyt állam- és kormányfők listája
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.