Han Vu-ti kínai császár
kínai császár / From Wikipedia, the free encyclopedia
Han Vu-ti (Han Wudi) (hagyományos kínai: 漢武帝, egyszerűsített kínai: 汉武帝, pinjin: Hàn Wǔdì, i. e. 156[4] – i. e. 87. március 29.), személynevén Liu Csö (Liú Chè) (劉徹) a Han-dinasztia hetedik uralkodója. Leginkább a nyugat felé terjeszkedésről és az általa megszervezett erős konfuciánus államról emlékeznek rá. Dinasztiája legnagyobb és a kínai történelem egyik legnagyobb császárának tartják. Kormányzása alatt a han kori Kína a világ egyik legnagyobb hatalmú országává vált.[5]
Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani. |
Ez a szócikk a kínai uralkodóról szól. Hasonló címmel lásd még: Vu Ti (egyértelműsítő lap). |
Liu Csö (Liu Che) | |
Vezetéknév: Liu (劉) Utónév: Csö (Chè)[1] (彘), később Cse[2] (徹) Tiszteletbeli név: Tong (Dong)[3] Halál utáni név: Vu (Wǔ) | |
Kína császára | |
Vu-ti (Wudi) | |
Uralkodási ideje | |
i. e. 141. március 9. – i. e. 87. március 29. | |
Elődje | Jǐngdì (Csing-ti) |
Utódja | Zhāodì (Csao-ti) |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Nyugati Han |
Született | i. e. 156 Csangan |
Elhunyt | 87. március 29. Csangan |
Édesapja | Csing Ti (Jǐng Dì) |
Édesanyja | Vang Cse (Wáng Zhi) |
Testvére(i) |
|
Házastársa | Csen Csiao (Chén Jiaō) |
Házastársa | Vej Ce-fu (Weì Zǐfū) |
Gyermekei | Vej Csang (Wèi Cháng) (衛長公主) Jang Si (Yáng Shí) (陽石公主) Csu Ji (Zhū Yì) (諸邑公主) Li Taj (Lì Tài) (戾太子劉據) Liu Po (Liú Bó) (昌邑哀王劉髆) Liu Hung (Liú Hóng) (齊懷王劉閎) Liu Tan (Liú Dàn) (燕刺王劉旦) Liu Hszü (Liú Xū) (廣陵厲王劉胥) Csao (Zhao) (昭帝劉弗陵) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Liu Csö (Liu Che) témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Hadjáratai révén kiterjesztette Kína határait, a birodalom az ő uralma alatt érte el legnagyobb kiterjedését: nyugaton a mai Kirgizisztánig, északkeleten Észak-Koreáig, délen Észak-Vietnámig. Sikeresen elűzte a Kína északi részén portyázó nomád hsziungnu (xiongnu)kat, és i. e. 139-ben elküldte követét, Csang Csien (Zhāng Qiān)t, hogy szövetséget kössön a mai Üzbegisztán területén élő jüecsi (yuezhi) néppel. Központosított, autokratikus államot szilárdított meg, melyet eszmeileg a konfucianizmusra alapozott. Ez nagy hatással volt Kína és a környező államok jövőjére is. Vu császár (Wu császár) 54 évig uralkodott, hosszabb ideig, mint bármelyik másik császár, egészen a több mint 1800 évvel később hatalomra kerülő Kang-hszi (Kangxi)ig.
A történészek megítélése nem egyforma. Vu császár (Wu császár) megkétszerezte ugyan a birodalom területét és megóvta országát a hsziungnu (xiongnu) fenyegetéstől, egyben jelentőssé tette a konfucianizmust, ami egészen 1911-ig uralkodó eszmerendszer maradt Kínában; másfelől viszont kritizálják költekezése, babonássága és a törvényei által az alattvalókra kényszerített nehéz terhek miatt. Gyakran hasonlítják Csin Si Huang-ti (Qin Shi Huang Di)hez.[6] Hozzá hasonlóan Vu (Wu) is jutalmakra és büntetésekre alapuló legalista felfogás szerint kormányzott, a vélt hűtlenségeket kegyetlenül megtorolta. Összesen tizenkét miniszterelnöke közül hármat még hivatala betöltésekor, egyet már visszavonulása után kivégeztetett, két másik miniszterelnökét és utolsó királynéját is öngyilkosságra kényszerítette. Börtöneiben kétszázezren sínylődtek.[7]