Halide Edib Adıvar
Török regényíró és feminista politikus / From Wikipedia, the free encyclopedia
Halide Edip Adıvar (oszmán-törökül: خالده اديب اديوار; IPA: [hɑːliˈdɛ ɛˈdip ɑdɯˈvɑɹ]) (1884–1964) török regényírónő, feminista politikus. Regényeiben élesen kritizálta a nők alacsony társadalmi helyzetét, illetve ahogyan ő látta, az érdeklődés teljes hiányát a helyzet megváltoztatására. A török függetlenségi háborúban katonaként is szolgált.
Halide Edip Adıvar | |
Született | 1884. június 11.[1][2][3][4][5] Konstantinápoly[6][4] |
Elhunyt | 1964. január 9. (79 évesen)[7][4][8][9][10] Isztambul |
Állampolgársága | |
Foglalkozása | |
Tisztsége | a Török Nagy Nemzetgyűlés képviselője |
Iskolái | Üsküdar American Academy |
Halál oka | veseelégtelenség |
Sírhelye | Merkezefendi temető |
A Wikimédia Commons tartalmaz Halide Edip Adıvar témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Halide Edip (más névváltozatokban Edib[11]) Isztambulban született, arab nyelvet és matematikát tanult az American College for Girls (ma Robert College) iskolában, 1901-ben végzett.[12] 15 éves korában, 1897-ben Halide Edip lefordította Jacob Abott Anya című művét, amiért II. Abdul-Hamid szultán a Jótékonysági Renddel (Şefkat Nişanı) jutalmazta.
Első férjétől, Zeki Salihtól két gyermeke született, mielőtt elváltak.
Első regénye, a Seviye Talip 1909-ben jelent meg. 1917-ben másodszor is férjhez ment, Dr. Adnan Adıvarhoz, a következő évben pedig az Isztambuli Egyetemen kezdett irodalmat oktatni. Ebben az időszakban kezdett el tevékenykedni a nacionalista mozgalomban, majd férjével részt vettek török függetlenségi háborúban, ahol Halide előbb tizedesi, majd őrmesteri rangban szolgált.
A háború után férjével Nyugat-Európába költöztek, először Franciaországba, majd Angliába. Halide rendszeresen utazgatott, előadásokat tartott az Egyesült Államokban és Indiában is. 1939-ben tért vissza Törökországba; az angol irodalom professzora lett az Isztambuli Egyetemen. 1950 - 1954 között tagja volt a török parlamentnek.
Halide Edip regényeinek főhősei erős akaratú, szabad szellemű nők, akik erős ellenállással szemben sikeresen véghezviszik céljaikat. Több írásában hangsúlyozta a nők szerepét a függetlenségi háborúban.