Grazi Egyetem

A Grazi Egyetem (hivatalosan Grazi Károly–Ferenc Egyetem, németül Karl-Franzens-Universität Graz,^[1] röviden KFU vagy KFU Graz, latinul Carolo-Franciscea Universitas Graciensis) Stájerország legnagyobb egyeteme, a Bécsi Egyetem után pedig Ausztria második legrégibb egyeteme. Mai neve Károly osztrák főherceg és Ferenc osztrák császár nevéből származik. 1585. január 1-jén alapították, bár II. Rudolf császár alapító levelének bemutatása csak 1586. április 14-én történt meg.^[2] Az egyetemi templom 1985 óta a Leechkirche.

Grazi Egyetem
A főépület
Alapítva	1585
Hely	Ausztria, Graz
Típus	egyetem nyílt hozzáférést biztosító kiadó
Tanulólétszám	32 230 (2018. október 31.)
Tagság	Utrecht Network Coimbra Group Európai Egyetemek Szövetsége Informationsdienst Wissenschaft arXiv ORCID Coalition for Advancing Research Assessment ASEAN European Academic University Network Austrian Academic Library Consortium
Elhelyezkedése
Grazi Egyetem Pozíció Ausztria térképén
é. sz. 47° 04′ 39″, k. h. 15° 26′ 58″47.07761, 15.44956
A Grazi Egyetem weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Grazi Egyetem témájú médiaállományokat.

Története

A Grazi Egyetem alapító levele, II. Károly főhercegtől, 1585. január 1. Stájerországi Tartományi Levéltár I.Ö., Urk. 575. szám, 1585. I. 1,, Graz

A Grazi Egyetem Jogi Karának valamint Társadalom- és Gazdaságtudományi Karának (ReSoWi) épülete

Légi felvétel a kampuszról

Az egyetemet 1585. január 1-jen alapították, de II. Károly osztrák főherceg^[3] csak 1586. április 14-én adta át a jogarral és pecséttel ellátott alapító levelet ünnepélyesen a jezsuita tartományfőnöknek és egyúttal az első rektornak, Heinrich Blyssem S.J. atyának (1526–1586) a gráci Szent Giles-plébániatemplomban, a mai grazi székesegyházban.^[4] Az újonnan alapított egyetemet avégett adták át a jezsuitáknak, hogy minden társadalmi osztály elit oktatást kapjon.

Pápai és császári megerősítő levél pecsételte meg az egyetem szuverén létrejöttét. Ezek a dokumentumok garantálták az egyetem teljes autonómiáját, valamint különleges bírósági és adójogi kiváltságait. Az alapító eredetileg teljes egyetemet képzelt el négy karral, de kezdetben csak kettő volt belőle. A teológiai kar feladata egy új, megbízható papság kinevelése volt, a művészeti kar pedig a szabad művészetek (septem artes liberales) – a filozófiai tudományágak – oktatásával foglalkozott.^[4]

A jezsuita rend 1773-as megszüntetése után az egyetemet az állam vette át, és a teológiai karon a szerzeteseket kivétel nélkül világi papok váltották fel.^[5] A képzés célja a hű közalkalmazottak vonzása és csak a gyakorlatban használható tudás átadása volt. 1778-ban megalapították a jogi kart, majd 1782-ben II. József császár vezetésével az egyetemet líceummá alakították,^[6] és létrehozták az orvosi-sebészeti fakultást.

Az egyetemet I. Ferenc császár újjáépíttette 1827-ben. Wilhelm von Humboldt 1848-as egyetemi reformja után az oktatás és a tanulás szabadságát magas fokú egyetemi autonómiával vezették be. Az egyetem így a tudomány hordozójává vált, a hallgatókat tanulmányaik során meg kellett ismertetni a tudományos kutatással („Oktatás a tudományon keresztül”). Ez az alapstruktúra – a nemzetiszocializmus 1938–1945 közötti időszakától eltekintve – lényegében 1975-ig fennmaradt.

Ausztria 1938-as Anschlussa után számos elbocsátás történt. Köztük volt a Nobel-díjas Otto Loewi, Victor Franz Hess és Erwin Schrödinger. 1941-ben az egyetemet Karl-Franzens-Reichsuniversität Graz, 1942-ben pedig Reichsuniversität Graz névre keresztelték.

Az 1975-ös egyetemi reform véget vetett a professzorok egyetemének, az összes testület a tudományos középszintű személyzettel és a hallgatók széles körű részvételével működött. Az 1993. évi egyetemi szervezeti törvény hatálybalépése – amely részleges autonómiát és részleges jogképességet biztosított – 2000. december 3-tól lehetővé tette, és folytatta ezt a fejlődést a teljes autonómia és a független jogi személyiség felé a 2002. évi egyetemi törvény keretein belül.

2017 elején vita alakult ki a kortárs történelem tanszékvezetőjének kinevezési eljárásában Helmut Konrad nyugdíjba vonulása után. Pieter M. Judson bíráló megjegyezte, hogy nem a legalkalmasabb jelentkezőket vették figyelembe, és tiltakozásul végül a bizottság lemondott. A „német kötélcsapatok” vagy a „tübingeni kör” vannak soron. Kritizálták azt is, hogy csak német és svájci pályázókat választottak, osztrákokat viszont nem. Míg Klaus Zeyringer figyelmeztetett a „néma kapcsolatra”, Klaus Hödl bírálta a kortárs történelem „elnémetesítésének” kurzusát a házban, és figyelmeztetett a kulturista érvekre, különösen a német jelentkezőkre.^[7] A folyamatot, a jelöltek kiválasztását és a szakértők kinevezését más tudósok is bírálták. A különböző médiumok beszámoltak az esetről. Erre Neuper rektor így reagált: „Kötelesek vagyunk a professzori posztokat nemzetközi szinten meghirdetni. A kinevezéseket nem származás, hanem inkább képesítés alapján végzik."^[8] A kinevezési folyamat megszakadt, mivel a felülvizsgálat azt mutatta, hogy „nem minden megfelelő pályázónak volt lehetősége csatlakozni a külső értékelési folyamat biztosítása”.^[9]

Szervezeti felépítése

A 2002. évi egyetemi törvény 20. cikkelyének 4. bekezdésével összhangban hat karra oszlik:

• Katolikus Teológiai Kar
• Jogi Kar
• Társadalom- és Gazdaságtudományi Kar
• Bölcsészettudományi Kar
• Természettudományi Kar
• Környezettudományi, Regionális és Neveléstudományi karok

Az önálló Orvostudományi Kart a 2002. évi egyetemi törvény hozta létre 2003 folyamán, amikor 2004. január 1-jétől megszakadt kapcsolata saját egyetemével, a grazi orvosi egyetemmel.

A Környezetvédelmi, Regionális és Neveléstudományi Kar létrehozásával a grazi egyetem 2007 októbere óta ismét hat karra oszlik.

Társadalmi szerepének megerősítése és interdiszciplináris intézményesítése érdekében létrejött az ún. „7. kar” a társadalom, a tudás és a kommunikáció központja.

2011-ben a Grazi Egyetem, a Grazi Orvostudományi Egyetem és a Grazi Műszaki Egyetem letették a szerves orvosi kutatás alapjait, s az elindított biotechnológia fejlesztések és orvosi alkalmazásokkal a BioTechMed-Graz kezdeményezte az együttműködést és hálózatépítést ezeken a területeken.

A NAWI Graz stratégiai együttműködése 2004 óta létezik a grazi Műszaki Egyetemmel, amelynek keretében a Természettudományi Kar nagy része együttműködik a Műszaki Egyetem kapcsolódó tanszékeivel a kutatás és az oktatás területén. Az első közös kémiai, molekuláris biológiai és földtudományi tanulmányok a 2006/2007-es téli félévben kezdődtek. Időközben a molekuláris biológia, a kémia, a geotudományok, az USW NAWI TECH, a matematika és a fizika tantárgyak összes alap- és mesterképzését együttműködésben kínálják.

2000 óta az egyetem stratégiailag „Délkelet-Európára” összpontosít, és 2008-ban megalapították a Délkelet-Európa interdiszciplináris kompetencia központot (a mai Délkelet-európai Tanulmányok Központját). Ezenkívül a Jogi Kar megszervezte a „Délkelet-európai jog és az európai integráció (LL. M.)“ – LLM-program megalapozott posztgraduális oktatást kínál Délkelet-Európa régiójában, felkészülést kínálva nekik az Európai Unió bővítésének következő fordulójára.

Az egyetem a Fenntartható Egyetemek Szövetségének tagja, amelyet 2012-ben alapítottak azzal a céllal, hogy elősegítsék a fenntarthatóságot az egyetemeken.

Az ÖH Uni Graz a grazi egyetem hallgatóinak jogi képviselője.

Könyvtára a Grazi Egyetemi Könyvtár.

Nobel-díjasok

• Fritz Pregl, 1923: kémia - Grazban 1913-tól 1930-ban bekövetkezett haláláig
• Julius Wagner-Jauregg, 1927: orvostudomány - Grazban 1889 és 1893 között
• Erwin Schrödinger, 1933: fizika - Grazban 1936 és 1938 között
• Otto Loewi, 1936: gyógyszerészet - Grazban 1909 és 1938 között
• Victor Franz Hess, 1936: fizika - Grazban 1893 és 1906 között (képzés), valamint 1919 és 1931 között, valamint az 1937/38-ban tanárként
• Gerty Cori, 1947: gyógyszerészet - 1922 előtt Grazban dolgozott
• Ivo Andric, 1961: irodalomtudomány - doktorátust itt szerzett 1924-ben a boszniai és hercegovinai oszmán időszak lelki életéről szóló disszertációjával
• Karl von Frisch, 1973: orvostudomány - Grazban 1946 és 1950 között
• Peter Handke, 2019: irodalom - Grazban 1961 és 1965 között

Magyar tanárai

• Aczél János (matematikus) az egyetem díszdoktora (1995)
• Alexits György (matematikus)
• Gallus Sándor magyartanár, tolmács
• Roboz Zoltán zoológus, író

Magyar diákjai

• Almásy György jogász, utazó
• Lippay György prímás, esztergomi érsek
• Menyhay Imre közgazdász, egyetemi tanár
• Takáts Gyula költő, író

Más ismert kutatói

• Ludwig Boltzmann (1844–1906) fizikus
• Csáky Móric (* 1936) történész, művelődéstörténész
• Paul Guldin (1577–1643) csillagász, matematikus
• Franz Krones (1835–1902) történész
• Ernst Mach (1838–1916) fizikus
• Joseph Schumpeter (1883–1950) közgazdász
• Franz Karl Stanzel (* 1923) anglicista, irodalomtudós
• Alfred Wegener (1880–1930) a kontinenssodródás-elmélet megalkotója

Továbbiak

• Johann Eberhard Neidhardt, SJ (1607–1681) teológus és politikus, a római katolikus egyház bíborosa
• Aquiline Julius Caesar (1720–1792) stájer történész és ágostai kanonok, ő írta meg Stájerország első átfogó történetét
• Caspar Royko (1744–1819) lelkész, teológus és egyetemi tanár
• Franz Xaver Gmeiner (1752–1828) filozófus, teológus, egyháztörténész és kánonjogász
• Johann Ritter von Kalchberg (1765–1827) költő, dramaturg, regényíró és történész
• Franz Ilwof (1831–1916) pedagógus, jogtudós és helykutató
• Karl Stürgkh (1859–1916) politikus és földbirtokos, osztrák miniszterelnök, 1911–1916
• Gross Ottó (1877–1920) pszichiáter és pszichoanalitikus
• Alois Hudal (1885–1963) teológus, a második világháború után nemzetiszocialista menekülőket mentette. A római katolikus egyház püspöke
• Ernst Kaltenbrunner (1903–1946) osztrák nemzetiszocialista (SS-funkcionárius, 1943-tól a háború végéig a Biztonsági Rendőrség és az SD vezetője, valamint a Birodalmi Főbiztonsági Hivatal vezetője); a második világháború főbb háborús bűnösei
• Friedrich August von der Heydte (1907–1994) ügyvéd, katonatiszt és politikus
• Heinrich Harrer (1912–2006) hegymászó, világutazó, újságíró, szerző
• Matthias Konrad (*1943) Leoben volt polgármestere
• Werner Fenz (1944–2016) művészettörténész, kiállítási kurátor és a Közterület Művészeti Intézetének sok évig igazgatója^[10]
• Irmgard Griss (*1946) bíró, a 2016-os osztrák szövetségi elnökválasztás jelöltje
• Valentin Inzko(wd) (*1949) osztrák diplomata, főképviselő
• Ivo Josipović (*1957) horvát politikus, jogtudós, zeneszerző, Horvátország elnöke (2010–15)
• Johannes Fragner (*1963) a seckaui apátság apátja
• Andreas Liebmann(wd) (*1967) osztrák diplomata
• Hajredin Kuçi (*1971) koszovói politikus, igazságügyi miniszter
• Michaela Kohlweiß (*1973) Karintia regionális rendőrségi igazgatója
• Valentina Vlasic (*1980), osztrák művészettörténész, kurátor

Irodalom

• Franz Krones: Geschichte der Karl Franzens-Universität in Graz, Graz, 1886
• Gunter Wesener: Römisches Recht und Naturrecht, Akademische Druck- und Verlagsanstalt, Graz, 1978 ISBN 3-201-01059-6 (= Geschichte der Rechtswiss. Fakultät der Universität Graz, Teil 1)
• Gunter Wesener: Österreichisches Privatrecht an der Universität Graz, Akademische Druck- und Verlagsanstalt, Graz, 2002 ISBN 3-201-01796-5 (= Geschichte der Rechtswiss. Fakultät der Universität Graz, Teil 4)
• Petra Scheiblechner: „…politisch ist er einwandfrei…“ Kurzbiographien der an der Medizinischen Fakultät der Universität Graz in der Zeit von 1938 bis 1945 tätigen WissenschafterInnen. Akademische Druck- und Verlagsanstalt, Graz, 2002 ISBN 3-201-01798-1 (= Universität Graz. Archiv: Publikationen aus dem Archiv der Universität Graz, Band 39, Digitalisat)
• Walter Höflechner: Zur Geschichte der Universität Graz. In: Kurt Freisitzer, Walter Höflechner, Hans-Ludwig Holzer, Wolfgang Mantl (Hrsg.): Tradition und Herausforderung. 400 Jahre Universität Graz. Graz, 1985, 3–141. o.
• Walter Höflechner, Ingrid Maria Wagner: Geschichte der Karl-Franzens-Universität Graz – Von den Anfängen bis in das Jahr 2005. Leykam, Graz, 2006, ISBN 3-7011-0058-6 (= Universität Graz: Allgemeine wissenschaftliche Reihe, Band 1)
• Alois Kernbauer: Der Nationalsozialismus im Mikrokosmos. Die Universität Graz 1938. Akademische Druck- u. Verlagsanstalt, Graz, 2019 ISBN 978-3-201-02043-5

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Universität Graz című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

1. Gerald Bast: Universitätsgesetz 2002 (2003), Anm. 1 zu § 6: Die Möglichkeit zur Beifügung eines Zusatzes zum gesetzliche festgelegten Namen der Universität ist nicht ausdrücklich geregelt und wird somit weiter zulässig sein, ohne dass diesem Namenszusatz eine rechtliche Qualität zukäme. Zuständig für die Festlegung eines derartigen Namenszusatzes ist mangels ausdrücklicher Erwähnung aufgrund der Auffangkompetenz des § 22 Abs. 1 das Rektorat. Im Firmenbuch wird die Universität als Karl-Franzens-Universität Graz geführt
2. Ferdinand Tremel: 400 Jahre Akademisches Gymnasium in Graz. In: 400 Jahre Akademisches Gymnasium in Graz 1573–1973. Festschrift. Verlag des Akademischen Gymnasiums in Graz, Graz 1973, S. 19.
   Werner W. Strahalm, Peter Laukhardt: Graz. Eine Stadtgeschichte. Edition Strahalm, 7. Auflage, Graz 2013 ISBN 978-3-9503597-6-3, 97. o.
3. vgl. Ferdinand Tremel: 400 Jahre Akademisches Gymnasium in Graz. In: 400 Jahre Akademisches Gymnasium in Graz 1573–1973. Festschrift. Verlag des Akademischen Gymnasiums in Graz, Graz, 1973, 19. o.
4. Werner W. Strahalm, Peter Laukhardt: Graz. Eine Stadtgeschichte. Edition Strahalm, 7. Auflage, Graz, 2013 ISBN 978-3-9503597-6-3 97. o.
5. Werner W. Strahalm, Peter Laukhardt: Graz. Eine Stadtgeschichte. Edition Strahalm, 7. Auflage, Graz, 2013 ISBN 978-3-9503597-6-3, 142. o.
6. Werner W. Strahalm, Peter Laukhardt: Graz. Eine Stadtgeschichte. Edition Strahalm, 7. Auflage, Graz, 2013 ISBN 978-3-9503597-6-3, 147. o.
7. Klaus Hödl: Suche nach neuem Professor und die alten Seilschaften Die Presse, 15. Februar 2017.
8. Aufregung um Kunstuni-Gagen. In: Kleine Zeitung, 2017. január 28.
9. Uni Graz bricht Berufungsverfahren zu Zeitgeschichte-Professur ab Der Standard, 19. April 2017.
   Uni Graz: Panne bei Nachfolge an Zeitgeschichte-Professur Der Standard, 19. April 2017.
10. Kunsthistoriker Werner Fenz starb im Alter von 72 Jahren, kleinezeitung.at vom 27. Juni 2016, abgerufen am 27. Juni 2016