morvaországi osztrák fizikus, filozófus From Wikipedia, the free encyclopedia
Ernst Waldfried Josef Wenzel Mach (Chirlitz-Turas [cseh: Chrlice], császári Osztrák Birodalom [ma Brno városrésze, Csehország], 1838. február 18. – Vaterstetten [München mellett], 1916. február 19.) morvaországi osztrák fizikus, filozófus, akinek felfogása volt, hogy minden tudás a tapasztalatból származik. Nagy hatással volt a logikai pozitivizmusra, és Isaac Newton kritikáján keresztül előfutára volt Einstein relativitáselméletének.
| Ernst Mach | |
 | |
| Született | 1838. február 18.[1][2][3][4][5] Brno-Chrlice[6][7][8] |
| Elhunyt | 1916. február 19. (78 évesen)[1][2][3][4][5] Vaterstetten[9][10] |
| Állampolgársága | cseh |
| Házastársa | Ludovica Aloisia Carolina Marussig (1867. augusztus 1. – )[11] |
| Gyermekei | Ludwig Mach |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | Maximilian Érdemrend a Tudományért és Művészetért (1905) |
| Halál oka | vastagbélrák és végbélrák |
| Sírhelye | Nordfriedhof |
 | |
| Ernst Mach aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ernst Mach témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Tanítványa volt Albert Einstein, akire nagy hatással volt Mach, és aki Mach tudományos szemléletét felhasználva alkotta meg a relativitáselméletet.
A Mach-elv szerint egy testre az univerzumban található összes többi test hatással van. Az elv befolyásolta Einsteint a téridő fogalmának meghatározásában.
Bár Einstein abban a hiszemben volt, hogy általános relativitáselmélete teljes összhangban van a Mach-elvvel, Willem de Sitter olyan megoldásokat talált Einstein téregyenleteire, amikben nem volt anyag a próbatesten kívül, de inercia (tehetetlenség) igen.
Mach akusztikával is foglalkozott, róla nevezték el a hangsebességhez viszonyított sebességet (lásd: Mach-szám).
Ernst Macht 14 éves koráig szülei tanították. Azután beiratkozott a Kremsier-i gimnáziumba (ma Kroměříž), ahol három évig tanult. 1855-ben a Bécsi Egyetem hallgatója lett. Ott fizikát tanult és egy félévig orvosi fiziológiát is. Doktori diplomáját 1860-ban kapta meg fizikából.
Korai munkájában a Doppler-effektust tanulmányozta az optikában és az akusztikában. 1864-ben lett Grazban a matematika professzora, egyúttal lemondott a Salzburgi Egyetem sebészeti tanszékének vezetéséről. 1866-ban fizikaprofesszor lett. eközben a fizikai érzékszerveket is tanulmányozta. 1867-ben elfogadta a prágai Károly Egyetem kísérleti fizika professzori kinevezését. 28 évig ott is maradt, majd három évet a Bécsi Egyetemen tanított.
1898-ban hirtelen szívmegállása volt. 1901-ben visszavonult a Bécsi Egyetemen elfoglalt pozíciójából, és az osztrák parlament felsőházának tagja lett. Bécset 1913-ban hagyta el, amikor fiához költözött a München melletti Vaterstettenbe. Itt tudományos írásaival és levelezéssel foglalkozott haláláig.
Mach fő hozzájárulása a fizikához a lökéshullámok leírása és lefényképezése volt. Először logikailag kikövetkeztette, majd kísérletei alapján pontosan leírta, hogy a hangsebességnél gyorsabban haladó (szuperszonikus) lövedék hogyan nyomja össze maga előtt a levegőt, ezzel lökéshullámot hozva létre. A lökéshullám kúp alakú, melynek csúcsában a lövedék van. Mach erről szóló tanulmánya 1877-ben jelent meg. A hangsebességnél gyorsabban haladás fontos gyakorlati szerepet játszik az aerodinamikában és a hidrodinamikában.
Asztrofizikai kérdéseket tanulmányozva megállapította, hogy téves az a nézet, amely szerint minden csillag fénye eredetileg fehér, és amit ettől eltérőnek látunk, az pusztán a Doppler-effektus hatása. Ezért a csillagok sugárirányú mozgását csak a színképvonalak eltolódásai alapján határozhatjuk meg.
A sliren-fotográfia (angolul: schlieren photography) módszerét felhasználva ő és fia, Ludwig le tudták fényképezni a láthatatlan lökéshullámok árnyékát. Az 1890-es évek elején Ludwig Mach feltalált egy olyan interferométert, amivel élesebb fényképet lehetett készíteni.
Foglalkozott a fényinterferenciával, a fényelhajlással, a polarizációval és a fénytöréssel.
Mach pszichológiai és fiziológiai kutatásokat is végzett, hozzájárult a „gestalt-jelenség” tanulmányozásához, felfedezte a róla elnevezett Mach-sávokat (ez egy optikai illúzió).
1873-ban egymástól függetlenül[12] ő és Josef Breuer orvos és fiziológus felfedezte, hogy a belső fül félkör alakú csatornáiban mozgó folyadéknak az egyensúly megtartásában van szerepe.
Mach ismertté vált fenomenalista filozófiai elképzelései miatt is, ahol elsődlegesnek tekintette az érzékelést. Ez az elképzelés ellentétben állt az akkoriban már elfogadott atomelmélettel, amely az atomokat és molekulákat az elmétől teljesen függetlenül létező dolgoknak tekintette. 1908 és 1911 között Max Planck erősen kritizálta Mach felfogását, mivel az ellentétben állt a fizika eredményeivel.
Mach kritikája Newton tér- és időfelfogásáról befolyásolta Einsteint, aki azonban később arra a megállapításra jutott, hogy itt Mach és Newton filozófiájának szembenállásáról van szó, és hogy Mach fizikára vonatkozó kritikája nem volt elég megalapozott.
Mach legismertebb ötlete az Einstein által Mach-elvnek nevezett kozmológiai elképzelés, amely a tehetetlenség eredetével foglalkozik. Mach ezt soha nem foglalta írásba, csak grafikusan ábrázolta.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
