Gioachino Rossini
olasz zeneszerző / From Wikipedia, the free encyclopedia
Gioachino Antonio Rossini[1] (Pesaro, 1792. február 29. – Párizs, 1868. november 13.) olasz zeneszerző. A bolognai zenei líceumban tanult gordonkázni, később zongorázni. Csupán tizennyolc éves volt, amikor Velencében bemutatták egyfelvonásos vígoperáját (A házassági kötelezvény). Hírnevet az 1813-ban komponált művével, a Tankréddal szerzett magának, ezek után sikeresen meghódította a milánói, a római és a nápolyi operaházakat is. Életének második felében Párizsban telepedett le, ahol a Théâtre-Italien igazgatójaként az olasz opera népszerűsítésével foglalkozott, valamint a fiatal zeneszerzők (mint Vincenzo Bellini) támogatásával.
Gioachino Rossini | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1792. február 29. Pesaro, Pápai Állam |
Származás | olasz |
Elhunyt | 1868. november 13. (76 évesen) Párizs, Franciaország |
Sírhely |
|
Házastársa |
|
Iskolái | Conservatorio Giovanni Battista Martini |
Pályafutás | |
Műfajok | opera, klasszikus zene |
Hangszer | zongora, gordonka |
Díjak |
|
Tevékenység | zeneszerző |
IPI-névazonosító | 00026793072 |
Gioachino Rossini aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Gioachino Rossini témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A bécsi klasszicizmus nagy híve volt, Mozart és Haydn hatása erősen érződik operáin. Művészi pályafutását könnyed, nápolyi stílusú vígoperákkal kezdte, és fokozatosan jutott el a francia nagyoperáig. Ebben a műfajban munkássága a Tell Vilmosban teljesedik ki. Operái közül A sevillai borbély és a Hamupipőke a legismertebb. A mintegy negyven opera mellett számos egyházi és kamaraművet is írt. Korának legbefolyásosabb zeneszerzői közé tartozott, a bel canto úttörőjeként tartják számon. Szülővárosa után gyakran illetik a pesarói hattyú fantázianévvel.