(1876–1935) magyar szociáldemokrata politikus, miniszter, újságíró From Wikipedia, the free encyclopedia
Garami Ernő (szül. Grünbaum,[1][2] Budapest, 1876. december 13. – Budapest, 1935. május 28.) magyar szociáldemokrata politikus, miniszter, egy időben a Népszava és a Szocializmus főszerkesztője.
| Garami Ernő | |
.jpg) | |
| Vajda M. Pál felvétele (1913) | |
| Magyarország kereskedelemügyi minisztere | |
| Hivatali idő 1918. október 31. – 1919. március 21. | |
| Előd | Szterényi József |
| Utód | Landler Jenő (népbiztosként) |
| Születési név | Grünbaum Ernő[1][2] |
| Született | 1876. december 13. Budapest[3] |
| Elhunyt | 1935. május 28. (58 évesen) Budapest |
| Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
| Párt | Magyarországi Szociáldemokrata Párt |
| Foglalkozás |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Garami Ernő témájú médiaállományokat. | |
Szülei Csehországból települtek Magyarországra, jól működő kávéházat vezettek a Kálvin téren, de apja, Garami Eduárd betegsége, majd halála miatt tönkrementek. A három testvér közül a legidősebb, Ernő, ezt követően tanulta ki a műszerész szakmát, majd munkavállalási céllal Németországba utazott, ahol több írása is megjelent szociáldemokrata folyóiratokban.
1898-ban tért haza és 1919-ig az MSZDP meghatározó politikusaként tevékenykedett. Volt a napilappá alakuló Népszava főszerkesztője, 1906-tól pedig Kunfi Zsigmonddal közösen szerkesztették az MSZDP elméleti folyóiratát, a Szocializmust. Ebben az időben szépírói munkásságot is folytatott, novellái jelentek meg a Népszavában, a Vígszínház pedig 1908-ban mutatta be A megváltás felé című drámáját. A polgársággal való szövetség támogatója volt.
Garami Ernő a Károlyi-, majd a Berinkey-kormányban 1918. október 31-től 1919. március 21-ig kereskedelemügyi miniszter volt, álláspontja szerint nem volt realitása adott korban a proletárforradalomnak, ezért következetesen elutasított minden ilyen irányú törekvést. 1919. március 21-én már be sem vonták a szociáldemokraták és kommunisták közti egyeztetésekbe, fiának emlékiratai szerint, amikor értesült arról, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártja és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt Magyarországi Szocialista Párt néven egyesült, akkor kijelentette: olyan pártnak nem kíván tagja lenni, amely éppen a demokrata szót hagyja el a nevéből. Bécs érintésével Svájcba utazott.
A Magyarországi Tanácsköztársaság bukása után a Peidl-kormányban (1919. augusztus 1–6.) megkapta az igazságügy miniszteri posztot, de nem fogadta el. Amikor Friedrich István került puccsszerűen kormányra, Garami rövid ideig Bécsben tartózkodott. Hazatérte után az MSZDP nevében több alkalommal is tárgyalt Horthy Miklóssal a Nemzeti Hadsereg bevonulásáról. 1919 novemberében, tartva a fehérterror különítményeseinek bosszújától, ismét külföldre ment és 1921-ben Bécsben Lovászy Mártonnal együtt megindította a Jövő című lapot. Bécsben megjelent cikkei miatt perbe fogták, csak 1929-ben térhetett haza.
Itthon rossz egészségi állapota ellenére is komoly munkát végzett. Nagy szerepe volt a munkanélküliek 1930. szeptember 1-jei tüntetése megszervezésében, előkészítésében, a Népszavában ismét gyújtó hangú írásai jelentek meg (Ki az utcára – 1930. augusztus). Az MSZDP vezetőségének harcias politikája nem tetszett, így fokozatosan elszigetelték és kiszorították a pártvezetésből. 1931 januárjában távozott ismét Magyarországról.
Bécsben elszegényedve, egyre betegebben élt. Az osztrák szociáldemokrata felkelés bukása után 1934-ben visszatért Budapestre, ahol 1935. május 28-án elhunyt.
.jpg)
Házasságából két fia született, Garami Ernő Tibor és Garami Ervin. Unokája Budapesten él, dédunokái Svájcban.[5]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
