A Ferenc József-rend (németül Franz-Joseph-Orden) Ferenc József császár és király által trónra lépésének első évfordulóján, 1849. december 2-án alapított, az Osztrák Császárság, majd az Osztrák–Magyar Monarchia magas állami kitüntetése volt az ipar és a kereskedelem fejlesztésében, a tudományok és a művészetek terén nyújtott kiváló teljesítmények elismerésére. A rend nagymestere az uralkodó volt. Az 1851. február 6-ai pátenssel három osztályt alakítottak: nagykereszt, középkereszt és lovagkereszt. Az első világháborút követően, a Monarchia felbomlásával a Ferenc József-rend megszűnt.
Nem tévesztendő össze a következővel: Ferenc József Koronázási Jubileum-díj.
A rend adományozása születéstől, vallástól és állástól függetlenül történt, külföldiek és belföldiek egyaránt kaphatták. A rendjel tulajdonosa sem nemességre, sem örökölhető kitüntetésre nem tarthatott igényt, azonban meghívták az udvari ünnepélyekre.
Jelvénye nyolcsarkú, kárminvörös zománcú kereszt, amelynek karjai végükön kikanyarodnak. Előlapján fehér pajzs fekszik, elöl „F. J.” monogram, hátlapján „1849”. A kereszt karjai között a fekete zománcos osztrák kétfejű sas látható, jogar és alma nélkül, csőrében zárt aranyláncot tartva, melynek alsó részén a „Viribus unitis” jelmondat áll. A kereszt felett van az aranyból készült osztrák császári korona. A különböző osztályok jelvényei csak nagyságra különböznek. Szalagja egyszínű vörös; a rendjelt a lovagok a gomblyukban, a parancsnokok a nyakukon, a nagykeresztesek jobb vállukon át viselték. Utóbbiak bal mellükön még egy nyolcsugarú gyémántozott ezüst csillagot hordtak, amelyen a rend keresztje fekszik. A gomblyukban viselt miniatűr dekoráció részére külön aranyláncocskák voltak előírva, amelyek a nagykereszteseknél a koronás kétfejű sas, és „F. J.” koronás monogramból, a parancsnokoknál csak a kétfejű koronás sasokból, a lovagoknál arany pajzsocskákból álltak, utóbbiakon felváltva egy korona és „F. J.” monogram látható.
A Ferenc József-rendet eredetileg három osztállyal alapították, amit háromszor kibővítettek. Először 1851-ben, másodszor 1869-ben és legvégül 1901-ben.
Serly Gusztáv (1831 k. – 1907) orvos (1886. ápr. 2.)[27]
Sey Lajos (1839–?) mohácsi főszolgabíró, Baranya vármegye főjegyzője, a pécsi Takarékpénztár Rt. egykori elnök-igazgatója. A kitüntetést 1886-ban kapta az z évi mohácsi árvíz elleni védelmi munkálatokért.
Siegmeth Károly (1845–1912) turisztikai szakíró, barlangkutató
Simon András P.Jenő OFM.(1842.szeptember 12.)Erdélyi tartományfönök 1889-1898 között.
A Habsburg-család I. Ferenc József halálának 101. évfordulóján, 2017. november 19-én az eredetileg az osztrák császár által adományozott magas állami kitüntetést azonos névvel, de magánelismerésként újjáélesztette. Attól az évtől kezdve a család az arra érdemeseknek adományozza a rend parancsnoki, illetve lovagkeresztjét.[39]
Bárdossy Péter (1969–) történész-levéltáros, családtörténeti kutató
Várkonyi Tibor (1971–), ügyvéd, családtörténet-kutató, író
. Budapesti Közlöny1901(68).(Hozzáférés: 2020. december 23.)„Személyem körüli magyar ministerem előterjesztése folytán gróf Zichy Géza belső titkos tanácsosnak, a zeneművészet terén szerzett érdemei elismeréséül, Ferencz József-rendem nagykeresztjét adományozom. Kelt Bécsben, 1901. évi márczius hó 17-én. Ferencz József, s. k. Gróf Széchényi Gyula, s. k.”
„Hivatalos rész”, Budapesti Közlöny, 1916. június 11.(Hozzáférés: 2021. április 18.)„Személyem körüli magyar ministerem előterjesztésére Gobbi Alajos királyi tanácsosnak, a Nemzeti Zenede igazgatójának, művészi működése ötvenedik évfordulója alkalmából, a magyar zeneművészet terén szerzett érdemei elismeréséül, Ferencz József-rendem tisztikeresztjét adományozom. Kelt Bécsben, 1916. évi május hó 27-én. Ferencz József s. k. Báró Roszner Ervin s. k.”