Vízvári Gyula

Vízvári Gyula (született Viszkidenszky) (Buda, 1841. július 4. – Margitliget, 1908. december 25.) magyar színész, rendező, a Nemzeti Színház volt örökös tagja, az Országos magyar királyi Zeneakadémia tanára, a Ferenc József-rend lovagja. Vízvári Mariska apja.

Vízvári Gyula
Életrajzi adatok
Születési név	Viszkidenszky Gyula
Született	1841. július 4. Buda
Elhunyt	1908. december 25. (67 évesen) Margitliget
Sírhely	Fiumei Úti Sírkert
Nemzetiség	magyar
Házastársa	Szigeti Jolán Krecsányi Sarolta
Gyermekei	Vízvári Mariska
A Wikimédia Commons tartalmaz Vízvári Gyula témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Az 1870-es debreceni színtársulatról készített tablón sorrendben a következő színészek láthatók: 1. Szakáll Róza (1848–1926); 2. Tannerné Szabó Róza, később Erkel Sándorné (1850–1922); 3. Bercsényi Béla (1844–1901); 4. Blaha Lujza (1850–1926); 5. Mándoky Béláné [Presly] Morzsai Emma (1844–1923); 6. Rónai Gyula (1828–1874); 7. Hetényi Laura, Molnárné (1830–1874); 8. Mándoky Béla (1839–1918); 9. Együd István (1838–1882); 10. Dalnoki Béniné, Konti Fáni (1842–1908); 11. Vízvári Gyula (1841–1908); 12. Gerecs János (1843–1910); 13. Dalfi Lőrinc; 14. Takács Emese, Bercsényiné (1847–1914); 15. Szabó József (1814–1875); 16. Szomolnoki Erzsi, Balla Istvánné; 17. Tanner István (1828–1878); 18. Dalnoki Béni (1838–1914); 19. Foltényi Vilmos (1820–1905); 20. Zöldi Miklós (1821–1876); 21. Foltényiné, Szákfy-Szabó Amália (1830–1901); 22. Zöldiné Szabó Julianna (1812–1886); 23. Dózsa József (1815–1886); 24. Philippovits István (1822–1885)

Élete

Apja Wiszkidenszky kerületi jegyző volt a Bach-korszakban. Pályafutását Veszprémben kezdte 1859-ben, itt Csabay Pál társulatában lépett fel, később Debrecenben játszott. 1861 decemberétől 1864-ig a Budai Népszínház foglalkoztatta. 1864-ben Aradra ment Szilágyi Bélához, 1865-ben megfordult Nagyváradon és Pécsett, majd 1866-ban elszerződött Szekszárdra. 1866 őszétől 1872-ig vezető színész volt a debrecen–nagyváradi társulatban, 1872 nyarán Miklósy Gyula meghívására került Pestre, 1873-ban pedig Szigligeti Ede hívta a Nemzeti Színházhoz. 1905-ben vonult nyugállományba, ekkor választották meg a színház örökös tagjává. 1889-től lett rendező, és egyúttal a drámabíráló bizottság tagja. 1893-tól oktatott operajátszást a Zeneakadémián. Komikus szerepekben kitűnő volt. Legutolsó föllépése 1907. szeptember 22-én volt, amikor délutáni előadáson eljátszotta híres szerepét, a Durbints sógort. Azután nem lépett többé színpadra. Szélütés érte; mindennap hosszú sétákat tett; pár hétre a Margitligeti szanatóriumba költözött, ott érte a halál.

Családja

Leánya Vízváry Mariska, feleségei: Krecsányi Sarolta és Szigeti Jolán voltak.

Fontosabb szerepei

• Dandin György (Molière)
• Első sírásó (Shakespeare: Hamlet)
• Bolond (Shakespeare: Lear király)
• Zuboly (Shakespeare: Szentivánéji álom)
• Thersites (Shakespeare: Troilus és Cressida)
• Bölcs Náthán (Lessing: Bölcs Náthán)
• Durbincs sógor (Gárdonyi Géza: A bor)
• Pry Pál (John Poole(wd):Paul Pry, 1825. 3 felvonásos dráma)
• Nagy Jancsi (Szigligeti Ede: A nagyapó)
• Sganarelle (Molière)
• Veaucourtois (Sardou: Agglegények)
• Szellemfi (Szigligeti Ede: Liliomfi)

Galéria

• 
  Vízváriné Szigeti Jolán, Vízvári Mariska, Vízvári Gyula
• 
  Szigeti Jolán
• 
  Vízvári Gyula Berczik Árpád: Himfy dalaiban
• 
  Vízvári Mariska édesapjával, Vízvári Gyulával
• 
  Vízvári Gyula és Vízvári Mariska sírja, Fiumei Úti Sírkert (34/1-3-19). Szobrász: Margó Ede

Források

• Magyar színházművészeti lexikon
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.