Emmanuelle Béart
francia színésznő (1963) From Wikipedia, the free encyclopedia
francia színésznő (1963) From Wikipedia, the free encyclopedia
Emmanuelle Marie Hélène Béart (ejtsd: emmanüell mari elen beár) (Gassin,[2] 1963. augusztus 14. –) César- és Európai Filmdíjas francia színésznő, 1996 és 2006 között az UNICEF nemzetközi jószolgálati nagykövete, manapság is számos humanitárius tevékenység aktivistája.
| Emmanuelle Béart | |
 | |
| Emmanuelle Béart 2016-ban | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Emmanuelle Marie Hélène Béart |
| Született | 1963. augusztus 14. (60 éves) Gassin Franciaország |
| Származás |  francia |
| Házastársa | Daniel Auteuil (1987-1998) és Michael Cohen (2008-2011) |
| Élettárs | Daniel Auteuil |
| Gyermekei | Nelly Auteuil |
| Pályafutása | |
| Iskolái | Collège International Marie de France |
| Aktív évek | 1983 – napjainkig |
| Díjai | |
| César-díj | Legjobb mellékszereplő színésznő ...és pokol (1987) |
| További díjak | Ezüst Medve[1] (2002)
Legjobb európai színésznő (2002) Sztanyiszlavszkij-díj (2010) |
| Emmanuelle Béart weboldala Emmanuelle Béart IMDb-adatlapja PORT.hu-adatlap | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Emmanuelle Béart témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Dél-Franciaországban született Emmanuelle Béart gyermekkorát a nagyvárosi forgatagtól távol, Cogolinben és a Sainte-Maxime-hoz közeli Beauvallonban töltötte. Anyja nevelte őt nővérével, Sarah Cerieix-el, és három fivérével, Olivier Guespin-nel, valamint Ivan és Mikis Cerieix-el együtt.
Művész szülők gyermeke. Apja Guy Béart, egyiptomi zsidó származású zeneszerző, előadóművész,[3][4] édesanyja, Geneviève Galéa pedig egy olasz-görög származású egykori manöken és színésznő. Emmanuelle nagyon fiatal volt, amikor apja elhagyta a családot.
Kislányként lázadó természetű, az iskola nem nagyon érdekelte, ha tehette, kerülte. Arról álmodott, hogy színésznő lesz – rendszeresen utánozta iskolatársait.
-.jpg)
1971-ben, 8 éves korában statisztaszerepet kapott René Clément A nyúl futása a mezőn című filmjében, majd 1975-ben Jean Pourtalé Demain les mômes című alkotásában szerepelt faluja összes gyermekével, köztük Olivier bátyjával együtt. Már nagyon fiatalon Romy Schneider csodálójává lett.
1980-ban, 17 évesen, két hetes montréali utazáson vett részt. Annyira beleszeretett Kanadába, hogy ott maradt; második hazájának tekintette. Folytatta tanulmányait, megtanult angolul, majd a Collège International Marie de France-ban francia érettségi vizsgát tett. Ott találkozott Robert Altman filmrendezővel, aki bátorította, hogy menjen színészi pályára.
1983-ban visszatért Franciaországba, Párizsban beiratkozott Jean-Laurent Cochet színművészeti tanfolyamára. Szépségével annyira elbűvölte David Hamiltont, hogy három hónap után felajánlotta neki első filmszerepét az Első vágyak című erotikus filmjében. Ezt követte 1984-ben Jean-Pierre Dougnac Tiltott szerelem című drámája, mely szerepért 1985-ben jelölték a legígéretesebb fiatal színésznőnek járó César-díjra.
Ezzel elindult filmes, televíziós és színházi színésznői pályafutása.
1984-ben Edouard Molinaro Elrejtett érzelmek című filmjének forgatásán Emmanuelle Béart találkozott Daniel Auteuil-jel. Még a film forgatása közben összeházasodtak és több mint tíz éven át együtt éltek. Házasságukból született 1992 áprilisában Nelly.
1986-ban a házaspár nemzetközi hírnévre tett szert Claude Berri Marcel Pagnol regényéből készített …és a pokol című filmdrámájával. Emmanuelle ezért a szerepéért 1987-ben megkapta a legjobb mellékszereplő színésznőnek járó César-díjat, míg férje ugyanott a legjobb színész lett. Nevük együtt szerepelt a plakátokon Yves Montand-éval és Hippolyte Girardot-éval.
1991-ben kirobbanó sikert aratott Jacques Rivette A szép bajkeverőjében, melyben a Michel Piccoli által alakított festőnek, Édouard Frenhofernek meztelenül modellt álló fiatal nőt alakít.
1995-ben Emmanuelle Béart felkérést kapott Brian De Palma rendezőtől a Mission: Impossible női főszerepére, Tom Cruise és Jean Reno partnereként. A film világsikert aratott, azonban a színésznő nem nagyon értékelte Hollywood szellemiségét; gyorsan visszatért a francia szerzői filmekhez. A filmezés mellett színházi szerepeket is kapott.
1996 és 2006 között az UNICEF nemzetközi jószolgálati nagykövete; tíz éven át járta a világot és dolgozott a bántalmazott gyermekek érdekében és kampányolt az AIDS ellen.[5]
2003-ban, 40 évesen, meztelenül mutatta meg magát az ELLE női magazin borítóján.[6]
2007-ben csatlakozott a Ségolène Royal francia köztársasági elnökségét támogató bizottsághoz és részt vett a szocialista jelölt május elsejei Charléty stadionbéli nagygyűlésén.
Emmanuelle Béart 1987 és 1998 között Daniel Auteuil színésszel élt házasságban. 1992 áprilisában született Nelly nevű kislányuk. 1996-ban, David Moreau zeneszerzővel, Patrick Bruel féltestvérével való viszonyából született fia, Yohann. Béart ma Belgiumban lakik két gyermekével.
Három éven át tartott fenn kapcsolatot a tragikus sorsú Vincent Meyer filmproducerrel, akit 2000-ben, Az utolsó jelenet forgatásán ismert meg, és aki a 2003-as cannes-i fesztivál idején, amikor Béart a Kallódók azúr-parti versenyén tartózkodott, Párizsban öngyilkos lett.
Később összeismerkedett Michaël Cohen francia színésszel, akihez 2008. augusztus 13-án férjhez ment. Polgári esküvőjüket a belgiumi Genappe-ban tartották. Közösen adoptáltak egy etióp gyermeket, Surifelt. 2011-ben házasságukat felbontották.
Anyjának köszönhetően, aki annak idején megalapította a „Réflexe Solidarité” szervezetet, Emmanuelle Béart már kisgyermekként kapcsolatba került a humanitárius tevékenységgel.
Tíz éven át, 1996-tól 2006-ig volt az UNICEF francia bizottságának jószolgálati nagykövete. Előbb Mauritániában járt, majd vietnámi, mali, thaiföldi és Sierra Leonei gyermekekkel találkozott. A szervezet New York-i központja 2002-ben „különleges képviselőnek” nevezte ki, s diplomata útlevéllel látta el. Utolsó útja során Kenyában készített riportot AIDS-es gyermekekkel.
Emmanuelle Béart arra is felhasználja a közéletben és a médiában elért hírnevét, hogy olyan humanitárius akciókban vegyen részt, mint 1996-ban a párizsi Szent Bernát templomot megszálló, rendezetlen státusú külföldiek ügyének felkarolása, ami miatt a Dior divatház felbontotta a vele korábban kötött szerződést. 2006-ban – noha ő maga külföldön él – ugyancsak fellépett a „papír nélküliek” jogainak rendezéséért a Párizs-közeli Cachan településen történt kilakoltatások és jogtalan épületfoglalások ügyében.[7]
