négyhajtóműves, széles törzsű, óriás utasszállító repülőgép From Wikipedia, the free encyclopedia
Az Airbus A380-as kétszintes, négyhajtóműves, szélestörzsű utasszállító repülőgép, az európai Airbus vállalat terméke. Az A380 jelenleg a világ legnagyobb utasszállító repülőgépe. Első felszállását 2005. április 27-én hajtotta végre a franciaországi Toulouse-ból, első menetrend szerinti útját 2007. október 25-én teljesítette Szingapúr és Sydney között a Singapore Airlines színeiben. Méretei miatt hamar ráragadt a „Superjumbo” becenév. A repülőgép magyar repülőtéren (a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren) először 2011. október 2-án szállt le reprezentációs céllal (a repülőtér jelenleg nem teljesen alkalmas az Airbus A380-as kiszolgálására). A Lufthansa tulajdonában lévő gép két órát töltött itt, a sajtó képviselői kívülről-belülről megnézhették, majd látványos manőver keretében elrepült. Magyarország légterében is rendszeresen megfordul.
| Airbus A380 | |
.jpg) | |
| Airbus A380 a Singapore Airlines színeiben | |
| Funkció | Utasszállító repülőgép |
| Gyártó | Airbus |
| Tervező | Airbus |
| Sorozatgyártás | 2005-2021 |
| Gyártási darabszám | 251 (2021. december 16-ával[1]) |
| Ár | 445,6 millió dollár[2] |
| Fő üzemeltetők |  Emirates  Singapore Airlines  Lufthansa |
| Kapacitás | 544 fő (négyosztályos kabinelrendezésben)[3] |
| Személyzet | 2 |
| Típusváltozatok |
|
| Első felszállás | 2005. április 27. |
| Szolgálatba állítás | 2007. október 25. |
| Méretek | |
| Hossz | 72,72 m |
| Fesztáv | 79,75 m |
| Magasság | 24,09 m |
| Szárnyfelület | 845 m² |
| Szárnynyilazás | 33,0 ° |
| Törzsátmérő | 7,14 m |
| Tömegadatok | |
| Szerkezeti tömeg | 285 000 kg |
| Üzemanyag | 253 983 kg |
| Max. felszállótömeg | 575 000 kg |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | Trent 970-84/970B-84 |
| Tolóerő | 348 kN |
| Repülési jellemzők | |
| Utazósebesség | 903 km/h |
| Hatótávolság | 14 800 km |
| Legnagyobb repülési magasság | 13 000 m |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Airbus A380 témájú médiaállományokat. | |
Az A380-as felső szintje a Boeing 747-es felső szintjével ellentétben a géptörzs egészén végigfut, és a felső utastér szélessége megfelel egy szélestörzsű gép utasterének szélességével. Az A380–800-as felhasználható utastere 550 m2, amely 40%-kal több, mint a második legnagyobb utasszállító repülőgép, a Boeing 747–8-as utastere.[4] A négyosztályos kabinelrendezésben 544 fő befogadására képes gép kapacitása egyosztályos elrendezésben eléri a 853 főt.[3][5]
2019-ben bejelentették, hogy mivel évek óta új megrendelést nem kapott a cég, az Airbus felkészült az A380-as gyártásának leállítására.[6] Az utolsóként legyártott példány 2021 decemberében állt forgalomba a típus legnagyobb üzemeltetője, az Emirates légitársaság flottájában.[7]
Az Airbus mérnökei már 1988 nyarán elkezdték egy több mint 800 utast szállítani képes nagy befogadóképességű repülőgép fejlesztését. Céljuk az volt, hogy bővítsék az Airbus termékkínálatát és megtörjék a Boeing dominanciáját a nagykapacitású gépek piacán, amelyet a a Boeing a 747-esnek köszönhetően az 1970-es évektől élvezett; az akkori legújabb változatot, a 747–400-as, ezidőtájt kezdték tesztelni az Egyesült Államokban. Több másik cég is vizsgálta nagy utasbefoagadó kapacitású gépek megépítését, így a Lockheed és a McDonnell Douglas is, ám a McDonnell Douglas tervezett kétszintes MD–12-esére a cég nem talált vevőt.[8]:7. o.
A projektet a nyilvánosság előtt az 1990. évi farnboroughi repülőkiállításon jelentették be és a Boeing 747–400-ashoz képest 15%-kal kisebb üzemelési költségeket vetítettek előre. Ezt követően az Airbus négy partnere (az Aérospatiale, British Aerospace, Deutsche Aerospace AG és CASA) egy-egy csapatot hozott létre arra, hogy az új gép számára új technológiákat javasoljanak, ezek közül a legjobbakat 1992-ben választották ki.[9][8]:16–31. o.
1993. januárban a Boeing és az Airbus konzorcium több részese közösen kezdte vizsgálni egy nagy utasszállító gép építését. A közös projekttel 1995. júliusban hagytak fel azután, hogy a Boeing érdeklődése megcsappant, mivel a kezdeti elemzések szerint nem térült volna meg a fejlesztési fordított becsült 15 milliárd dollár. Az Airbus azonban már korábban, 1994. júniusban elkezdte saját utasszállítója, az A3XX tervezését.[10] Annak ellenére tettek így, hogy ekkor még csak két légitársaság tűnt érdekeltnek. Ezenfelül légügyi szakértők arra figyelmeztettek, hogy a légiközlekedés egyre decentralizáltabbá válik, a forgalmas csomópontokon keresztüli összeköttető járatok helyett egyre inkább a kisebb repülőtereket közvetlenül összekötő járatok terjednek el, amelyekhez kisebb repülőgépekre van szükség.[11][8]:19. o.
Amikor az első gép 2005. április 27-én felemelkedett, majd 4 órányi próbarepülés után sikeresen földet ért, a manővert több mint 70 000 ember figyelte. A típus légialkalmassági bizonyítványát 2006. december 12-én kapta meg (egyszerre az amerikai FAA-tól és az európai EASA-tól). Első példányának átadása az első üzemeltető, a Singapore Airlines részére 2007. október 15-én történt. Az első menetrend szerinti repülésre (Szingapúr–Sydney, SQ380 járatszámmal) 2007. október 25-én került sor. A jegyeket a Singapore Airlines az eBay aukciós portálon értékesítette. A jegyek kikiáltási ára a turistaosztályra 3,80 dollár, az első osztályra 380 dollár volt. A jegybevételből befolyt 1,25 millió dollárt jótékonysági célra ajánlották fel.
Az előzetes rendelések alapján eddig már 16 légitársaság jelezte az Airbus új óriásgépe iránti igényét, így a gyártás néhány éven belül fedezhetné a tervezés költségeit, amely az eredeti számítások szerint mintegy 250 gép eladása után megtérül. Ez azonban mára már kérdésessé vált, mivel az eredeti tervekhez képest – több halasztás után – egyelőre két évet késnek a gépátadások. Az amerikai FedEx Express az első megrendelő, amelyik a csúszás hatására 10 darabos lekötött és 10 db opciós rendelését 2006. november 7-én lemondta, és egyúttal bejelentette 15+15 db Boeing 777-es tehergép megrendelését.
A program eddigi legnagyobb megrendelője, az Emirates a késések miatt szintén bizalmatlanná vált. A 2009-re tolódó A380–800F-átadások miatt ezek helyett is utasváltozatot rendelt.[12] Az Emirates ezután 2006 októberében 20 Airbus A340–600-as rendelést és opciót törölt, illetve saját szakértőket küldött a gyártóhoz az A380-as típus módosított átadási menetrendjének ellenőrzésére. A sorozatgyártás 2007-es indulása után a program 2008-ban már zökkenőmentesen folytatódott, a 2007-es első átadott gépet 2008-ban már az erre az évre betervezett tizenkét darab követte.[13]
Az Airbus 2019. februárban jelentette be, hogy 2021-ig leállítja az A380-as gyártását. Erre azután került sor, hogy az Emirates a fennmaradó 39 darab A380-as rendelését 40 A330–900-as és 30 A350–900-asra cserélte. A bejelentéskor további 17 darab (14 az Emirates és 3 az All Nippon Airways) A380-as várt összeszerelésre, amivel a leszállított gépek száma 251-re nőtt.
Ahhoz, hogy megtérüljön az A380-as fejlesztésére költött 25 milliárd dollár, az Airbusnak minden darab eladásánál legalább 90 millió dolláros profitot kellett volna termelnie. Az A380-as átlagos 445 millió dolláros vételára ezzel szemben viszont még a gyártási költségeket sem fedezte.
Az Airbus A380 legjellemzőbb, ezidáig egyedülálló tulajdonsága a kétemeletes, a gép teljes hosszában elnyúló utastér. A sugárhajtású utasszállító repülőgépek közül két szinttel eddig egyedül a Boeing 747-es típusa rendelkezett, de azon az alsó utastéren kívül fent csak a pilótafülke és egy kis méretű (első osztály: 8–16, új típusú business class 20–22, turistaosztály körülbelül 60 utas) utaskabin található, amely nem húzódik végig a test teljes hosszában, míg az Airbus A380-ason mindkét szinten, teljes hosszban, teljes értékű utastereket alakítottak ki, és ezeket változatos módon lehet variálni a megrendelők kívánsága szerint. A Singapore Airlines gépén a luxusosztályon tizenkét hálószoba áll az utasok rendelkezésére, amely külön ülésekkel és fix ággyal rendelkezik. A közel-keleti megrendelők bizonyos gépeikre éjszakai klubot és játszóteret is megálmodtak, míg a kínaiak olyan változatot is fontolgatnak, ami a nagy utasforgalom kiszolgálására csak turistaosztályú helyekkel rendelkezne. A két szintet két lépcső köti össze, a gép elején egy egyenes, a végén egy félköríves. A pilótafülke a Boeinggel ellentétben az alsó szinten található.
A 2020-as évben, leállított gyártású, utasszállító típus.
A kezdetben az Airbus tervei között szerepelt egy megnyújtott szuperjumbó megépítése is. A fejlesztés alatt A3XX–200 majd a projekt átnevezése után A380–200-as jelzést kapó változat 2000. decemberi tervek alapján 656 főt tudott volna szállítani az 555 személyes alapváltozattal szemben.[14] 2007 novemberére a nagyobb változat már az A380–900-as néven volt fejlesztés alatt, ez a változat háromosztályos elrendezésben 650, egyosztályos elrendezésben 900 főt tudott volna szállítani. Az érdeklődő légitársaságok között volt az Emirates, Virgin Atlantic Airways, Cathay Pacific, Air France, KLM, Lufthansa, Kingfisher Airlines és az ILFC. A –900-as változat fejlesztését 2010 májusában felfüggesztették addig, amíg a –800-as változat eladásai nem stabilizálódnak; mivel erre nem került sor, az A380–900-ast soha nem építették meg.[15][16][17]
Az Airbus A380–800F az A380 teherszállító változata, de a tervezése bizonytalan ideig szünetel. Erre a változatra az ILFC, az Emirates, a FedEx Express és a UPS Airlines adta le a rendelését, de a késések miatt ezeket törölték, vagy az utasszállító változatra váltották át.
2021. december 31-ig minden megrendelt A380-ast leszállítottak:[18]
| 2001 | 2002 | 2003 | 2004 | 2005 | 2006 | 2007 | 2008 | 2009 | 2010 | 2011 | 2012 | 2013 | 2014 | 2015 | 2016 | 2017 | 2018 | 2019 | 2020 | 2021 | Összesen | ||
| Megrendelések | A380–800 | 78 | – | 34 | 10 | 10 | 24 | 33 | 9 | 4 | 32 | 19 | 9 | 42 | 13 | 2 | – | –2 | 4 | –70 | – | – | 251 |
| A380F | 7 | 10 | – | – | 10 | -17 | -10 | – | – | – | – | – | – | – | – | – | – | – | – | – | – | 0 | |
| Leszállítások | A380–800 | – | – | – | – | – | – | 1 | 12 | 10 | 18 | 26 | 30 | 25 | 30 | 27 | 28 | 15 | 12 | 8 | 4 | 5 | 251 |
A típus üzemeltetői és rendelői, célállomásokkal (2020. Július):
| Légitársaság | Aktív | Letárolva | Kivonva | Úticélok | Egyéb |
|---|---|---|---|---|---|
 Air France |
0 | 0 | 10 | Johannesburg, New York-JFK Los Angeles, Sanghaj-Pudong Hongkong, Abidjan Mexikóváros, Washington Dulles San Francisco |
2020. Június 26. - Búcsúrepülés |
 All Nippon Airways |
3 | 0 | 0 | Tokyo(NRT)-Honululu(HNL) | - |
 Asiana Airlines |
0 | 6 | 0 | Bangkok Frankfurt Hongkong Los Angeles New York-JFK |
– |
 British Airways |
12[19] | 0 | 0 | Los Angeles, Hongkong Johannesburg Washington-Dulles Szingapúr, San Francisco Miami Vancouver (2016. október 1-ig) |
– |
 China Southern Airlines |
0 | 0 | 5[20] | Shanghai-Pudong Los Angeles Amszterdam (2016. október 29-ig) |
– |
| Emirates |
116[21] | 0 | 0 | London-Heathrow Manchester, Dzsidda Párizs-CDG New York-JFK Auckland, Sydney-n át Peking, Toronto Bangkok, Szöul Hongkong, München Sanghaj-Pudong Kuala Lumpur, Amszterdam Auckland, Melbourne-ön át Szingapúr, Los Angeles Hamburg Auckland, Brisbane-en át Mauritius, Zürich, Róma Barcelona, London-Gatwick Kuvaitváros, Mumbai Frankfurt, Dallas Mumbai, San Francisco Milánó-Malpensa, Houston Perth, Düsseldorf Madrid, Koppenhága Birmingham Washington-Dulles, Prága Tajpej, Bécs |
– |
| Etihad Airways |
1 | 9 | 0 | London-Heathrow Sydney, New York-JFK, Mumbai Melbourne, Brisbane |
– |
 Korean Air |
0 | 10 | 0 | New York-JFK, Los Angeles Atlanta (2016. augusztus 29-ig) Párizs-CDG London-Heatrow |
– |
| Lufthansa |
8[22] | 0 | 6[22] | Bangkok (télen) Szingapúr Houston Sanghaj-Pudong Miami San Francisco Delhi Los Angeles Hongkong New York-JFK (2016. október 29-ig) Peking (2016. október 29-ig ) Szöul (2016. október 13-ig) |
|
 Malaysia Airlines |
0 | 0 | 6[23] | London-Heathrow Párizs-CDG |
– |
 Qantas |
10[24] | 2 | London-Heathrow, Dubajon át Los Angeles Dallas |
– | |
 Qatar Airways |
7[25] | 1[25] | 2 | London-Heathrow, Párizs-CDG Bangkok, Kanton, Brisbane |
– |
| Singapore Airlines |
12 | 0 | 12 | Sydney London-Heathrow Párizs-CDG Los Angeles, Tokió-Naritán át (2016. október 22-ig) Hongkong, Zürich New York-JFK, Frankfurton át Sanghaj-Pudong Delhi, Mumbai Peking Melbourne (2016. szeptember 3-ig) |
– |
 Thai Airways |
0 | 0 | 6[26] | Tokió-Narita Párizs-CDG, Hongkong London-Heathrow |
– |
| Összesen | 52 | 163 | 24 | ||
Az Airbus A380 típussal repülés közben eddig egy baleset történt, aminek nem voltak áldozatai, és a repülőgép sem szenvedett javíthatatlan sérülést.[27]
| Méretek | A380–800 | A380–800F |
|---|---|---|
| Hossz | 72,72 m | 73 m |
| Magasság | 24,10 m | 24,10 m |
| Törzsátmérő | 7,14 m | |
| Utastér szélessége | fő fedélzet: 6,54 m felső fedélzet: 5,80 m | |
| Utastér hossza | fő fedélzet: 49,90 m felső fedélzet: 44,93 m | 50,68 m |
| Szárny fesztávolsága | 79,8 m | |
| Szárnyfelület | 846 m² | |
| Szárnynyilazás | 33,5° | |
| Futómű tengelytáv | 31,88 m | 30,4 m |
| Nyomtávolság | 14,3 m | |
| Tömeg | A380–800 | A380–800F |
| Legnagyobb gurulótömeg | 562 t | 592 t |
| Legnagyobb felszállótömeg | 560 t | 590 t |
| Legnagyobb leszállótömeg | 386 t | 427 t |
| Legnagyobb tömeg (üzemanyag nélkül) | 361 t | 402 t |
| Üzemanyag mennyisége | 310 000 liter | |
| Üzemeltetési adatok | A380–800 | A380–800F |
| Hajtóművek (4 db) | Rolls-RoyceTrent 970 Engine Alliance GP7270 | Rolls-Royce Trent 900 Engine Alliance GP7000 |
| Hajtóművek tolóereje egyenként | 310 kN – GP7270
320 kN – GP7272 310 kN – Trent 970/B 320 kN – Trent 972/B |
340 kN |
| Személyzet | két pilóta + utaskísérők | két pilóta |
| Ülések száma | 300 (3 osztályon) 644 (2 osztályon) 853 (1 osztályon) | – |
| Hatótávolság | 15 200 km | 10 400 km |
| Utazósebesség | 0,89 Mach (945 km/h) | |
| Max. repülési sebesség | 0,96 Mach (1020 km/h) | |
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
