602: Belső háború tör ki a Kelet-római Birodalomban, amely a pusztulás szélére jut. Nemsokára összeomlik a dunai határ, a Balkán-félszigetet a szlávok özönlik el. Kicsit később keleten a perzsák kezére jut Szíria, Palesztina, végül Egyiptom is (→ II. Huszrau).
Az avar birodalom meggyengül, a szláv törzsek nagy része függetleníti magát, a későbbi Csehország és Ausztria területén átmenetileg nagy kiterjedésű szláv állam jön létre (631-658) Szamo vezetésével.
629–639: I. Dagobert frank király, a Meroving-dinasztia utolsó jelentős uralkodója. Halála után a frank birodalom két királyságra válik szét.
644–656: Oszmán, a harmadik kalifa alatt folytatódik az arab terjeszkedés: Ciprus, Rodosz, Örményország elfoglalása. A meghódított területeken arab katonai telepek létesülnek és megkezdődik az arab törzsek tömeges bevándorlása. Irán megőrzi perzsa jellegét, de átveszi a hódítók vallását és kultúráját.
661: Muávija szíriai helytartó megalapítja az Omajjád-kalifák dinasztiáját (750-ig), és MedinábólDamaszkuszba teszi át a birodalom székhelyét. Az iszlám hazája, az Arab-félsziget rövidesen elveszti politikai jelentőségét.
685–705: Abd al-Malik omajjád kalifa. Folytatódik az arab birodalom terjeszkedése.
664: Az angolszászpüspökök a whitbyi zsinaton a római egyház mellett foglalnak állást. Az ír szerzetesség, amely nagy szerepet játszott Anglia megtérítésében, ezután háttérbe szorul.[1]