kacs

See also: kačs

Hungarian

kacs

Etymology

Uncertain, perhaps an onomatopoeia.^[1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkɒt͡ʃ]
• Hyphenation: kacs
• Rhymes: -ɒt͡ʃ

Noun

kacs (plural kacsok)

1. tendril

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	kacs	kacsok
accusative	kacsot	kacsokat
dative	kacsnak	kacsoknak
instrumental	kaccsal	kacsokkal
causal-final	kacsért	kacsokért
translative	kaccsá	kacsokká
terminative	kacsig	kacsokig
essive-formal	kacsként	kacsokként
essive-modal	—	—
inessive	kacsban	kacsokban
superessive	kacson	kacsokon
adessive	kacsnál	kacsoknál
illative	kacsba	kacsokba
sublative	kacsra	kacsokra
allative	kacshoz	kacsokhoz
elative	kacsból	kacsokból
delative	kacsról	kacsokról
ablative	kacstól	kacsoktól
non-attributive possessive - singular	kacsé	kacsoké
non-attributive possessive - plural	kacséi	kacsokéi

Possessive forms of kacs
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kacsom	kacsaim
2nd person sing.	kacsod	kacsaid
3rd person sing.	kacsa	kacsai
1st person plural	kacsunk	kacsaink
2nd person plural	kacsotok	kacsaitok
3rd person plural	kacsuk	kacsaik

Derived terms

• kacskaringó

 

Related terms

• kacsint
• kacsó
• kancsal
• kuncsorog

 

References

1. kacs in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

• kacs in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Anagrams

• csak