kancsal

Hungarian

Etymology

(This etymology is missing or incomplete. Please add to it, or discuss it at the Etymology scriptorium.)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkɒnt͡ʃɒl]
• Hyphenation: kan‧csal
• Rhymes: -ɒl

Adjective

kancsal (comparative kancsalabb, superlative legkancsalabb)

1. cross-eyed (having both eyes oriented inward, especially involuntarily)

   Synonym: bandzsa

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)

	singular	plural
nominative	kancsal	kancsalok
accusative	kancsalt	kancsalokat
dative	kancsalnak	kancsaloknak
instrumental	kancsallal	kancsalokkal
causal-final	kancsalért	kancsalokért
translative	kancsallá	kancsalokká
terminative	kancsalig	kancsalokig
essive-formal	kancsalként	kancsalokként
essive-modal	kancsalul	—
inessive	kancsalban	kancsalokban
superessive	kancsalon	kancsalokon
adessive	kancsalnál	kancsaloknál
illative	kancsalba	kancsalokba
sublative	kancsalra	kancsalokra
allative	kancsalhoz	kancsalokhoz
elative	kancsalból	kancsalokból
delative	kancsalról	kancsalokról
ablative	kancsaltól	kancsaloktól
non-attributive possessive – singular	kancsalé	kancsaloké
non-attributive possessive – plural	kancsaléi	kancsalokéi

Derived terms

• kancsalít
• kancsalság

Related terms

• kacs
• kacsint
• kacsó
• kuncsorog

Further reading

• kancsal in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN