bűz

See also: buz, buź, and büz

Hungarian

Etymology

Borrowing from an Iranian language, compare Ossetian буд (bud, “incense”) and Persian بو (bu, “smell”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈbyːz]
• Hyphenation: bűz
• Rhymes: -yːz

Noun

bűz (plural bűzök)

1. stink, stench, reek, bad smell

   Hypernym: (smell, odor) szag

   Coordinate term: (scent, fragrance) illat

Declension

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	bűz	bűzök
accusative	bűzt	bűzöket
dative	bűznek	bűzöknek
instrumental	bűzzel	bűzökkel
causal-final	bűzért	bűzökért
translative	bűzzé	bűzökké
terminative	bűzig	bűzökig
essive-formal	bűzként	bűzökként
essive-modal	—	—
inessive	bűzben	bűzökben
superessive	bűzön	bűzökön
adessive	bűznél	bűzöknél
illative	bűzbe	bűzökbe
sublative	bűzre	bűzökre
allative	bűzhöz	bűzökhöz
elative	bűzből	bűzökből
delative	bűzről	bűzökről
ablative	bűztől	bűzöktől
non-attributive possessive - singular	bűzé	bűzöké
non-attributive possessive - plural	bűzéi	bűzökéi

Possessive forms of bűz
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	bűzöm	bűzeim
2nd person sing.	bűzöd	bűzeid
3rd person sing.	bűze	bűzei
1st person plural	bűzünk	bűzeink
2nd person plural	bűzötök	bűzeitek
3rd person plural	bűzük	bűzeik

Derived terms

• büdös
• bűzlik
• bűzölög
• bűzös

 

Further reading

• bűz in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• bűz in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).