Ventspils

	Ventspils
	A Német Lovagrend vára
; Ventspils címere	; Ventspils zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Lettország
Tájegység	Kurzeme
Alapítás éve	1378
Irányítószám	LV-1010
	Népesség
Teljes népesség	32 634 fő (2024. jan. 1.)
Népsűrűség	800 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	55 km²
Időzóna	UTC+2
	Elhelyezkedése
	é. sz. 57° 23′ 23″, k. h. 21° 33′ 52″
	Ventspils weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Ventspils témájú médiaállományokat.

Ventspils (lengyelül: Windawa, németül: Windau, oroszul: Виндава/Vindava vagy Вентспилс) város Lettországban, a Balti-tenger térségének fontos jégmentes kikötője.

Gyors adatok

Bezárás

Nyugat-Lettországban a Balti-tenger partján, a Venta folyó torkolatában, Rigától 190 km-re nyugatra található.

A 2004-es adatok szerint a város lakosságának 51,4%-a lett, 33,4%-a orosz, 5,4%-a ukrán, 3,7%-a fehérorosz, 3,1%-a litván 1,2%-a lengyel, a fennmaradó 1,8%-a pedig egyéb nemzetiségű.

Ventspils Lettország egyik legrégebbi városa. A város magját a Livóniai lovagrend 1290-ben épült vára adja. A lovagrend vára körül a Venta folyó torkolatánál német telepesek építették fel lakóházaikat, majd a kereskedelmi és stratégia szempontból egyformán kedvező adottságok révén gyorsan gyarapodott a település.

A város címere és pecsétje 1369 óta ismert. Az első Ventspilset említő oklevél 1378-ból származik. A város a Hanza-szövetség tagja volt.

Virágkorát a Kurföldi és Zemgalei hercegség idején élte. Kettler Jakab herceg korában (1642-82) Ventspils nem csak fontos kikötő, hanem igen jelentős hajóépítő központ is volt. Innen indultak Jakab herceg hajói Gambia és Tobago meghódítására. Ventspils 1795-ben vált az Orosz Birodalom részévé. A 19. század közepén újra megindult a gazdasági fejlődés, jelentősen nőtt a kikötő forgalma és újraindult a városban a hajóépítés. A század végén megépült a Moszkva–Ventspils-vasútvonal.

Lettország függetlenné válását követően a két világháború között a város gazdasága stagnált, még 1940-ben sem érte el az első világháború előtti szintet.

A szovjet időkben a város lakosságának összetétele gyökeresen megváltozott. A szovjet hadikikötő mellett az 1960-as években megkezdték a ventspilsi tartályhajó kikötő építését. Ez az olajkikötő volt a Szovjetunió felbomlásáig a szovjet nyersolaj és olajipari termékek legjelentősebb exportforgalmat lebonyolító kikötője.

Közlekedés

Ventspils a Baltikum legfontosabb tartályhajó-kikötője, és egyben Lettország legfontosabb tengeri kompkikötője. Közvetlen komphajók indulnak Ventspilsből Észtországba (Saaremaa), Svédországba (Karlshamn, Nynäshamn) és Németországba (Lübeck és Rostock).

A belföldi távolsági közlekedést autóbusszal bonyolítják le. Ventspilst közvetlen autóbuszjáratok kötik össze Lettország nagyobb városaival. A városnak nincs vasúti összeköttetése.

A városnak van nemzetközi repülőtere (IATA: VTS, ICAO: EVVA), azonban menetrendszerű személyforgalom nincs.

A városi közlekedést 10 autóbuszvonal biztosítja.

Gazdaság

A város gazdasági életének meghatározója a tartálykikötő, ahol hét jelentős szállítmányozási vállalat működik. Ezek adják a város bevételeinek több mint 60%-át és a munkahelyek közel harmadát. A hét tartályhajó-terminál közül öt foglalkozik nyersolaj és olajipari termékek, míg további két vállalat folyékony vegyi anyagok szállítmányozással.

A Kālija parks a maga közel 5 millió tonnás forgalmával a világ legnagyobb káliumszármazékokat be- és kirakodó terminálja.

A Ventamonjaks folyékony vegyi anyagok szállítására szakosodott (ammónia, ipari alkohol, egyéb olajszármazékok).

Ventspils legjelentősebb kulturális emléke a livóniai lovagrend vára. A városban található történeti és művészeti múzeum várostörténeti gyűjteménnyel és időszakos művészeti kiállításokkal várja látogatóit. Ezen kívül érdekesség a tengeri halászat múzeuma.

A városban 9 középiskola és egy 1999-ben alapított gazdasági főiskola található.