kínai zongorista From Wikipedia, the free encyclopedia
Vang Jü-csia, latin betűs művésznevén Yuja Wang (kínai: 王羽佳, pinjin: Wáng Yǔjiā; Peking, 1987. február 10. –) kínai zongorista.
| Vang Jü-csia | |
 | |
| Született | 1987. február 10. (37 éves)[1][2] Peking[3] |
| Állampolgársága | kínai[4][5] |
| Élettársa | Klaus Mäkelä (–2024)[6] |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Zenei pályafutása | |
| Műfajok | komolyzene |
| Kiadók | Deutsche Grammophon |
| Hangszer | zongora |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vang Jü-csia témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vang Jü-csia Pekingben született szülei, Vang Csian-kuo ütőhangszeres és Csaj Csie-ming balett-táncos egyedüli gyermekeként. Anyja táncost akart nevelni belőle, de hatéves korában mégis zongorázni kezdett. Mint nagy tehetség, csodagyerek, hétéves korától a pekingi Központi Konzervatóriumban tanult. Már a kezdetektől nyilvános koncerteken szerepelt, versenyeken indult, amelyeken mindig első díjjal végzett. Kínán kívül először Japánban lépett fel, ahol megnyerte a 2001-es Szendai Nemzetközi Zenei Versenyt. Tizenegy éves volt, amikor Calgaryban, a Mount Royal College Konzervatóriumban tanult tovább. 2002-ben megnyerte az Aspeni Zenei Fesztivál koncertversenyét, és ebben az évben a philadelphiai Curtis Intézetben Gary Graffman tanítványa lett (Lang Lang is nála tanult). Az intézetben 2008-ban végzett.[7][8]
2003-ban mutatkozott be Európában, a svájci Tonhalle Zenekar és David Zinman karmester kíséretével Beethoven 4., G-dúr zongoraversenyét játszotta.[7] Észak-amerikai debütálása két évvel ezután Ottawában, Pinchas Zukerman vezetésével történt meg.[9] 2006-ban elnyerte a Gilmore Fiatal Művész-díját. Nemzetközi karrierje szempontjából a nagy áttörés 2007-ben következett be, amikor Martha Argerich helyett ugrott be a Bostoni Szimfonikus Zenekar szólistájaként. A koncerten Csajkovszkij 1. zongoraversenyét játszotta, a karmester Charles Dutoit volt.[10][11] Vangnak már ezt megelőzően és ezután is volt beugrása: 2005-ben Radu Lupu helyett lépett fel, 2008-ban pedig Murray Perahiát helyettesítette egy teljes amerikai turné során.[7] A világ számos hangversenytermében szívesen látott koncertzongorista: Londonban, Párizsban, Szentpéterváron, Edinburghban, Budapesten, Bukarestben, Caracasban, Tokióban, Kiotóban, Pekingben, Tel-Avivban, Jeruzsálemben, Sydneyben, Amszterdamban, Firenzében, Barcelonában, és természetesen az amerikai nagyvárosokban.[8] Pályafutása során olyan kiemelkedő karmesterekkel dolgozott együtt, mint például Claudio Abbado, Daniel Barenboim, Gustavo Dudamel, Valerij Gergijev, Michael Tilson Thomas, Antonio Pappano, Charles Dutoit és Zubin Mehta.[12]
2009 januárjában kizárólagos szerződést írt alá a Deutsche Grammophonnal.[10] Bemutatkozó lemezén Chopint, Szkrjabint, Lisztet és Ligetit játszott, a műsor jól megválasztott és merész bemutatója volt tehetségének.[7][9]
2015-ben otthagyta az Opus 3 Artists ügynökséget és vezetőjét, Earl Blackburnt, aki tizenhat éves kora óta segítette karrierjét, és a Mark Newbanks vezette, londoni székhelyű Fidelio Arts ügynökséghez csatlakozott. Ennek az irodának addig csak három, de fajsúlyos ügyfele volt: Gustavo Dudamel, Lionel Bringuier és Esa-Pekka Salonen karmesterek.[8]
A technikai tudás, a zenei érzék és az érzelmi mélység egyedülálló keveréke Vangot a világ egyik legjobb előadójává tette. Értelmezéseinek ereje a színpadon való kivételes jelenlétének, a repertoár természetességének és a zenei érzék egyértelmű kombinációjából fakad, amely Mozarttól Gershwinig és azon túl is terjed.[12] „A lángoló technika és a ritka költői ösztön kombinációja” – írta róla a Deutsche Grammophon.[9] Szereti az orosz zeneszerzőket, mert mindegyik más világ: „Prokofjev sötét, erőteljes, kaotikus…, Rachmaninov színtiszta románc, néha jazzes, nem túl szentimentális. És Szkrjabin egy teljesen más világ.” Stravinsky korai balettjeit különösen szereti, a Tűzmadárt, a Petruskát és a Tavaszi áldozatot. „A Petruska az egyetlen, amit Stravinsky szólózongorára írt, és engem nagyon vonz a főszereplőjének a karaktere” – magyarázza.[13][14]
Vang híres-hírhedt a szokatlan fellépő ruháiról: extravagánsak, meglepőek, nagyon elütnek a hangversenytermekben megszokott művész öltözékektől, esetenként támadják is emiatt. Alig takaró, feszes, piciny ruhák, 12 centiméter magas sarkú cipó, furcsa frizura. Nem érdekli a divat és nem érdekli a komolyzenész-etikett sem. „Ha a zene gyönyörű és érzékeny, miért nem igazíthatnám hozzá az öltözködésemet? Ha a zenével meztelenre vetkőzöm, akkor legalább érezzem kényelmesen magam közben” – mondja.[15] Máshol: „26 éves vagyok, ezért 26 évesen öltözöm. [2013-as interjú. – a szerk.] Negyvenéves koromban majd hosszú szoknyába öltözhetek.”[8]
Vang Jü-csia New Yorkban él.[14]
Válogatás az AllMusic listája alapján.[16]
| Megjelenés | Tartalom | Közreműködők | Kiadó | |
|---|---|---|---|---|
| 2009 | Sonatas & Etudes by Chopin, Scriabin, Liszt & Ligeti | Deutsche Grammophon | ||
| 2010 | Transformation: Stravinsky, Scarlatti, Brahms, Ravel | Deutsche Grammophon | ||
| 2011 | Rachmaninov: Rhapsody on a theme of Paganini; Concrto for Piano and Orchestra No. 2 | Mahler Chamber Orchestra, Claudio Abbado | Deutsche Grammophon | |
| 2012 | Fantasia (Rachmaninov, Scarlatti, Gluck, Bizet, …) | Deutsche Grammophon | ||
| 2013 | Rachmaninov: Piano Concerto No. 3; Prokofjev: Piano Concerto No. 2 | Simon Bolvar Symphony Orchestra of Venezuela, Gustavo Dudamel | Deutsche Grammophon | |
| 2014 | Masterpieces in Miniature (Henry Litolff, Mahler, Fauré, Schubert, …) | San Francisco Symphony Orchestra, Michael Tilson Thomas | SFS Media | |
| 2015 | Ravel: iano Concerto in G major; iano Concerto for the Left Hand; Fauré: Ballade in F sharp major | Tonhalle Orchester Zürich, Lionel Bringuier | Deutsche Grammophon | |
| 2018 | The Berlin Recital (Rachmaninov, Szkrjabin, Ligeti, Prokofjev) | Deutsche Grammophon | ||
| 2019 | Blue Hour: Weber, Brahms, Mendelssohn | Andreas Ottensamer, Berlin Philharmonic Orchestra, Mariss Jansons | Deutsche Grammophon | |
| 2020 | John Adams: Must the Devil Have All the Good Tunes? | Los Angeles Philharmonic Orchestra, Gustavo Dudamel | Deutsche Grammophon |
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
