Valencia CF

A Valencia Club de Fútbol, röviden Valencia CF a spanyol labdarúgó-bajnokság egyik legismertebb és legeredményesebb klubja. Székhelye a Valencia tartományban található Valencia városa. Az egyesületet 1919. március 18-án alapították. Az élvonalba először az 1930-31-es szezont követően jutott fel. A klub azóta 6 spanyol bajnoki címet nyert és 7 alkalommal hódította el a spanyol labdarúgókupát. Emellett 2 ízben bejutott az UEFA Bajnokok Ligája döntőjébe is.

Valencia CF
Csapatadatok
Teljes csapatnév	Valencia Club de Fútbol
Becenév	Los Che („Denevérek”)
Székhely	Valencia, Spanyolország
Alapítva	1919. március 18.[1]
Stadion	Estadio Mestalla Valencia
Vezetőedző	Rubén Baraja
Elnök	Anil Murthy
Bajnokság	Primera División
Nemzeti sikerek
Bajnok	6 alkalommal
Kupagyőztes	8 alkalommal
Szuperkupa-győztes	2 alkalommal
Nemzetközi sikerek
UEFA-kupa/EL	3 alkalommal
UEFA-szuperkupa	2 alkalommal
KEK	1 alkalommal
Statisztika
Legtöbb mérkőzés	Fernando (552)
Legtöbb gól	Mundo (238)
Csapatmezek
Hazai Idegenbeli Harmadik
Jelenlegi szezon
2019–2020 szezon
Hivatalos honlap
Valencia CF honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Valencia CF témájú médiaállományokat.

Története

A kezdetektől 1923-ig

1919-ben a Turia folyó partján található Torino bárban kezdődött a labdarúgócsapat létrehozásának megvalósítása. A Valencia Club de Fútbol első elnökét, Octavio Augusto Milego Díazt pénzérme feldobásával választották meg Gonzalo Medina Pernás ellenében, aki ezt követően osztályvezetői beosztást kapott. Az egyesület megalapítása 1919. március 18-án történt. A klub székhelye ebben az időszakban a Barcelona utcában volt található. Milego, Medina és a megválasztott igazgatótanács is innen irányították a klubot. Utóbbi testületet a Pascual testvérek, Julio Gascó, Andrés Bonilla, José Llorca, Fernando Marzal és Adolfo Moya alkották. Tevékenységüknek nem volt visszhangja, mivel ebben az időben a sajtó nem foglalkozott a sporttal, emellett a társadalmi-politikai helyzet is bizonytalan volt. A városban a Valencia CF megalapítása előtt is ismerték a labdarúgást, azonban ekkor még nem létezett egyetlen domináns klub sem. Maga a játék a citrus exportálásában részt vevő személyek közvetítésével jutott el Nagy-Britanniából Valencia városába. Ez volt a helyzet Francisco Sinisterra és Ramón Leonarte esetében is. Emellett ismertségében szerepe volt annak is, hogy gyakran lehetett látni brit tengerészeket a kikötőkben játszani. 1908-ban már számos csapat létezett a városban. Többek között a Levante, a Gimnástico FC és a Hispania vagy Hispano. A csapat első mérkőzésére 1919. május 21-én idegenben, a valenciai Gimnástico FC^[2] otthonában, Castellónban került sor. A találkozót a Gimnástico FC nyerte 1:0 arányban.^[1][3]

Az első valenciai csapat összeállítása a következő volt: Marco, Peris, Julio Gascó, Marzal, Llobet, Ferré, Fernández, Umbert, Martínez Ibarra, Aliaga és Gómez Juaneda^[3]

A klub első saját stadionja az Algirós volt, melyet 1919. december 7-én nyitottak meg. 1923-ig, a Mestalla Stadion átadásáig itt játszott a csapat. A felavató mérkőzésen a Valencia CF ellenfele a castellóni Castalia együttese volt. A találkozó gól nélküli döntetlenre végződött. A másnap újrajátszott mérkőzést a Valencia CF 1:0-ra nyerte meg. A csapat találkozóira egyre többen látogattak ki és a belépődíj fedezte a klub kiadásait. 1923-ban a Valencia CF nyerte meg a regionális bajnokságot és története során először részt vehetett a spanyol labdarúgókupában. Ellenfele a Sporting de Gijón lett. Az első mérkőzést az Algirós Stadionban játszották rekord látogatottsággal. A találkozót a Valencia CF nyerte 1:0-ra, Montes találatával. A visszavágón azonban a Sporting de Gijón 6:1-re diadalmaskodott. Mivel az elért pontok és nem a gólarány számított, ezért újabb mérkőzésre került sor, melyet a Valencia CF ismét elvesztett, ezúttal 2:0-ra. Ennek ellenére az elért eredmények bizonyították, hogy a csapat képes a vezető szerep átvételére a valenciai csapatok között. A sikerekkel párhuzamosan egyre nőtt a klub szurkolótábora is. Ebben az időszakban a csapat legjelentősebb játékosai Arturo Montesinos (becenevén Montes) és Eduardo Cubells voltak. Versengésük megosztotta a szurkolókat, azonban ez egyben növelte a versenyszellemet is, amely jót tett a csapatnak. A kevésbé fizikai, de technikásabb Eduardo Cubells lett az első valenciai játékos, aki meghívót kapott a spanyol labdarúgó-válogatottba. A klub jelentőségének megnövekedése új stadion, az azóta ismertté vált Mestalla megépítéséhez vezetett.^[3]

1923-tól 1940-ig

A Valencia CF csapata 1927-ben

A stadion területét Ramón Leonarte elnök vásárolta meg 1923 januárjában 316 439 pesetáért. Befogadóképessége 17 000 fő volt. A szükséges munkálatokat Francisco Almenar építészre, a klub későbbi elnökére és Ramón Ferré építési vállalkozóra bízták. Az új stadion felavatására 1923. május 20-án került sor. A Valencia CF ellenfele a Levante UD volt. A mérkőzést a valenciai együttes nyerte 1:0-ra, Montes találatával. Egy héttel később pedig a Dundee United FC csapatát látták vendégül. A skót együttes mindkét mérkőzését megnyerte (3:0 és 1:0). 1923-ig a csapatnak nem volt valódi edzője. Az 1923‑1924-es szezon előtt azonban a klub felkérte a cseh Anton Fivbert az edzői poszt ellátására. Fivber leginkább a fiatal játékosokat favorizálta.^[4]

Az 1920-as évek végén érkezett a klubhoz Luis Colina, aki 1928-tól 1956-ig műszaki titkárként tevékenykedett. Colina jelentősen hozzájárult a klub sikerességéhez. Az utánpótlás-nevelés megszervezése mellett jó érzékkel szerződtetett új játékosokat. Az addig létező regionális bajnokságok helyett, az egész országot átfogó bajnokság létrehozása egyre fontosabbá vált. A klub részvétele az első osztályban azonban még néhány évet váratott magára. Az élvonal csapatai a spanyol labdarúgókupa 6 nyertese, valamint 3 második helyezettje közül került ki. Az utolsó kiadó helyért a Valencia, a Betis, a Sevilla FC és a Racing de Santander vetélkedett. A küzdelemből azonban az utóbbi csapat került ki győztesen, így a Valencia CF a megszülető spanyol bajnokság első évét a másodosztályban kezdte. A csapat történelmi bemutatkozására 1929. február 17-én került sor a Mestalla Stadionban, a Real Oviedo elleni, 4:2-re megnyert találkozón. Imossi és Navarro 1-1 találatot szerzett, míg Silvino 2 góllal vette ki a részét a sikerből.^[4]

A mérkőzésen a következő játékosok szerepeltek: Pedret, Torregaray, Moliné, Salvador, Molina, Amorós, Pérez, Imossi, Navarro, Silvino és Sánchez^[4]

A másodosztályban eltöltött 3 szezon után, az 1930-31-es bajnokságban a csapat, Fivber edző vezetésével nagy fölénnyel kiharcolta az élvonalba jutást.
A feljutást kiharcoló csapat tagjai a következő játékosok voltak: Cano, Villarroya, Conde I, Melenchón, Torregaray, Pasarín, Torres, Amorós, Arilla, Conde II, Imossi, Molina, Salvador, Costa, Navarro, Octavio, Perona, Picolín, Ricart, Rino, Sánchez, Torredeflot és Vilanova.^[4]

Az első öt idényben a Valencia CF hozzászokott az élvonal magasabb követelményeihez és a spanyol polgárháborút követően megkezdődött a klub egyik legsikeresebb korszaka.^[4]

Az 1940-es évek

A spanyol polgárháború után a klubnak szembe kellett néznie a változásokkal. A játékosok nagy része ekkorra már távozott a csapatból. A katonai uralom alá helyezett kluboknál, ilyen volt a Valencia CF is, a professzionalizmust teljesen meg akarták szüntetni. A polgárháború alatt a Mestalla Stadion is jelentős károkat szenvedett a sorozatos légitámadások alatt. A felújítás után a férőhelyek száma 22 ezerre növekedett. A klub elnöke 1939 júniusában Alfredo Giménez Buesa őrnagy, majd áthelyezése után addigi helyettese, Luis Casanova lett. Ez a változás azonban pozitív volt a Valencia CF számára. Casanova irányítása alatt a klub a legszebb időszakát élte. A következő évtizedben a Valencia CF 3 bajnoki címet nyert és 2 alkalommal lett kupagyőztes a spanyol labdarúgókupában. A sikert számos tényező tette lehetővé. Egyrészt a már említett Luis Casanova elnök pozitív hozzáállása. Másrészt a csapat meghatározó játékosai nem hagyták el a klubot a polgárháború alatt. Ebben az időszakban játszottak a Valencia CF-ben az „elektromos csatárok”, név szerint Epi, Amadeo, Mundo, Asensi és Gorostiza. A kispadon helyet kapó játékosok, többek között Cubells, Moncho Encinas, Pasarín és Jacinto Quincoces is számottevően hozzájárultak a sikerhez. Emellett a Mestalla Stadion újjáépítése és a Valencia CF fiókcsapatának (Club Deportivo Mestalla) létrehozása is segítette a klubot.^[5]

A csapat kapusa ekkor Ignacio Eizaguirre volt. A védelemben tökéletes volt az összhang Álvaro és Juan Ramón között. A támadásokat pedig az „elektromos csatárok” vezették. Az 1941-es év elhozta a klub első sikerét. A spanyol labdarúgókupát az RCD Espanyol ellenében nyerte el a csapat. A bajnokságban ebben az évben a 3. helyen végzett a klub. Emellett a Valencia CF számos játékost adott a spanyol labdarúgó-válogatottnak. A következő, 1941‑1942-es szezonban a csapat első ízben szerezte meg a spanyol bajnoki címet. Az idény során (26 mérkőzésen) a Valencia CF 85 találatot szerzett, a Mestalla Stadion pedig valóságos erőd lett, ahol egyedül az Atlético Aviación tudta legyőzni a csapatot. A spanyol gólkirályi címet is valenciai játékos, Edmundo Suárez (becenevén Mundo) nyerte el 27 találattal.^[5]

Az 1943–1944-es szezonban a Valencia csapata ismét elnyerte a bajnoki címet és Mundo 27 találattal újból gólkirály lett. A sikeres szereplés tovább folytatódott és az 1946-47-es idényben a csapat szintén bajnokságot nyert az utolsó fordulóban, a Sporting de Gijón elleni 6:0-ra nyert találkozónak köszönhetően. Emellett még két alkalommal a második helyen végzett, az 1947-48-as és az 1948-49-es bajnokság végén. A spanyol labdarúgókupában 2 alkalommal, az 1940-41-es és az 1948-49-es szezonban diadalmaskodott a Valencia CF. Emellett 3 ízben, az 1943-44-es, az 1944-45-ös és az 1945-46-os idényben is bejutott a döntőbe, amelyet végül elveszített. Az első 2 döntőt az Athletic Club nyerte 2:0, illetve 3:2 arányban, a harmadikat pedig a Real Madrid csapata 3:1-re. Mindhárom mérkőzést Barcelona városában játszották. Az 1940-es évek végén bekövetkezett a csapat fiatalítása.^[5]

Az 1950-es évek

Bár ebben az évtizedben nem sikerült megismételni a korábbi sikereket, de a klub továbbra is jelentős szerepet játszott a bajnokságban. A valenciai klubtól az irányító szerepet az FC Barcelona és a Real Madrid vette át. A klub megnőtt jelentőségére és a nagy számú Valencia CF szurkolóra való tekintettel ebben az időszakban sor került a Mestalla Stadion korszerűsítésére is. Ennek következtében a stadion befogadóképessége 45 000 főre nőtt. Az anyagi ráfordítás következtében azonban sokszor nem jutott elegendő pénz a csapat megerősítésére. Az 1950-es évek két legkiemelkedőbb Valencia játékosa Antonio Puchades és Jacinto Quincoces volt.^[6]

1960-tól 1980-ig

1980-tól 1990-ig

1990-től 2000-ig

2000-től

Meztörténet

1919-1924

1924-1960

1960-1994

1994-1995

1995-1999

1999−2008

Sikerek

• Spanyol bajnokság
  • Bajnokok (6): 1941–42, 1943–44, 1946–47, 1970–71, 2001–02, 2003–04
  • Másodikok (6): 1947–48, 1948–49, 1952–53, 1971–72, 1989–90, 1995–96
• Spanyol kupa
  • Győztesek (8): 1940–41, 1948–49, 1953–54, 1966–67, 1978–79, 1998–99, 2007–08, 2018–19
  • Döntősök (10): 1933–34, 1936–37, 1943–44, 1944–45, 1945–46, 1951–52, 1969–70, 1970–71, 1971–72, 1994–95
• Spanyol Szuperkupa
  • Győztesek (2): 1949, 1999
  • Döntősök (3): 2002, 2004, 2008
• Spanyol másodosztály
  • Bajnokok (2): 1930–31, 1986–87
• Campeonato de Levante
  • Győztesek (3): 1922–23, 1924–25, 1936–37
• Campeonato de Valencia
  • Győztesek (8): 1925–26, 1926–27, 1930–31, 1931–32, 1932–33, 1933–34, 1937–38, 1939–40
• UEFA-kupa
  • Győztesek (3): 1961–62, 1962–63, 2003–04
  • Döntősök (1): 1963–64
• KEK
  • Győztesek (1): 1979–80
• UEFA-szuperkupa
  • Győztesek (2): 1980, 2004
• IFFHS Az év csapata
  • 1 2004
• Intertotó-kupa
  • Győztesek (1): 1998
  • Döntősök (1): 2005
• UEFA-bajnokok ligája
  • Döntősök (2): 1999–00, 2000–01

Játékoskeret

Jelenlegi keret

Utolsó módosítás: 2024. május 9.^[7]

A vastaggal jelzett játékosok felnőtt válogatottsággal rendelkeznek.

A dőlttel jelzett játékosok kölcsönben szerepelnek a klubnál.

Mezszám	Név	Nemzetiség	Születési hely	Születési idő (kor)	Korábbi csapat	Érték(€)	Szerződés lejárta
Kapusok
1	Jaume Doménech		Almenara	1990. november 5. (33 éves)	Utánpótlásból került fel	900 000	2025.06.30.
13	Cristian Rivero		Gandia	1998. március 21. (26 éves)	Utánpótlásból került fel	200 000	2024.06.30.
28	Giorgi Mamardashvili		Tbiliszi	2000. szeptember 29. (24 éves)	SZK Dinamo Tbiliszi	35 000 000	2027.06.30.
Védők
3	Cristhian Mosquera		Alicante	2004. június 27. (20 éves)	Utánpótlásból került fel	15 000 000	2026.06.30.
4	Mouctar Diakhaby		Vendôme	1996. december 19. (27 éves)	Olympique Lyonnais	4 000 000	2027.06.30.
12	Thierry Correia		Amadora	1999. március 9. (25 éves)	Sporting CP	6 000 000	2026.06.30.
14	José Gayà		Pedreguer	1995. május 25. (29 éves)	Utánpótlásból került fel	30 000 000	2027.06.30.
15	Cenk Özkacar		İzmir	2000. október 6. (24 éves)	Olympique Lyonnais	2 000 000	2028.06.30.
20	Dimitri Foulquier		Sarcelles	1993. március 23. (31 éves)	Granada CF	2 500 000	2025.06.30.
21	Jesús Vázquez		Mérida	2003. január 2. (21 éves)	Utánpótlásból került fel	2 000 000	2025.06.30.
34	Yarek Gasiorowski		Polinyà de Xúquer	2005. január 12. (19 éves)	Utánpótlásból került fel	10 000 000	2025.06.30.
Középpályások
6	Hugo Guillamón		San Sebastián	2000. január 31. (24 éves)	Utánpótlásból került fel	8 000 000	2026.06.30.
8	Javi Guerra		Valencia	2003. május 13. (21 éves)	Utánpótlásból került fel	20 000 000	2027.06.30.
10	André Almeida		Guimarães	2000. május 30. (24 éves)	Vitória SC	15 000 000	2028.06.30.
18	Pepelu		Dénia	1998. augusztus 11. (26 éves)	Levante UD	16 000 000	2028.06.30.
19	Szelím Ámalah		Hautrage	1996. november 15. (27 éves)	Real Valladolid CF	2 000 000	2024.06.30.
27	Pablo Gozálbez		Valencia	2001. április 30. (23 éves)	Utánpótlásból került fel	800 000	2025.06.30.
Támadók
7	Sergi Canós		Nules	1997. február 2. (27 éves)	Brentford FC	2 500 000	2027.06.30.
9	Hugo Duro		Getafe	1999. november 10. (24 éves)	Getafe CF	16 000 000	2026.06.30.
11	Peter Federico		Madrid	2002. július 25. (22 éves)	Real Madrid Castilla	3 000 000	2024.06.30.
16	Diego López		Turón	2002. május 13. (22 éves)	Utánpótlásból került fel	12 000 000	2027.06.30.
17	Roman Jaremcsuk		Lviv	1995. november 27. (28 éves)	Club Brugge KV	4 000 000	2024.06.30.
22	Alberto Marí		Alicante	2001. július 11. (23 éves)	Utánpótlásból került fel	800 000	2026.06.30.
23	Fran Pérez		Valencia	2002. szeptember 9. (22 éves)	Utánpótlásból került fel	8 000 000	2026.06.30.
30	Hugo González		Valencia	2003. február 7. (21 éves)	Utánpótlásból került fel	250 000	2027.06.30.
Kölcsönadott játékosok
Név	Poszt	Nemzetiség	Születési hely	Születési idő (kor)	Kölcsönben itt	Érték (€)	Kölcsön lejárta
Eray Cömert	védő		Rheinfelden	1998. február 4. (26 éves)	FC Nantes	4 000 000	2024.06.30.
Samu Castillejo	támadó		Málaga	1995. január 18. (29 éves)	US Sassuolo Calcio	1 000 000	2024.06.30.

Jelentős játékosok

Spanyol labdarúgók

Guillermo Gorostiza 1940‑1946 Ignacio Eizaguirre 1941‑1950 Antonio Puchades 1946‑1960 Enrique Saura 1975‑1986 Miguel Tendillo 1978‑1986 José Manuel Sempere 1980‑1995 Roberto Fernández 1981‑1986 és 1990‑1996 Fernando Gómez 1983‑1998 Quique Sánchez Flores 1984‑1994 Salvador González Marco (Voro vagy Boro) 1985‑1993 Francisco José Camarasa 1987‑2000 Eloy Olaya 1988‑1995 José Manuel Ochotorena 1988‑1992

Gaizka Mendieta 1992‑2001 Andoni Zubizarreta 1994‑1998 Javier Farinós 1996‑2000 Mista 2001‑2007 Javi Navarro 1993‑1999 Andrés Palop 1995‑1996 és 1999‑2005 David Albelda 1997‑1998 és 1999‑ Santiago Canizares 1998‑2008 Rubén Baraja 2000‑2010 Salva 2001‑2005 David Silva 2002‑2003, 2004‑2005 és 2006‑2010 David Villa 2005‑2010 Vicente 2000‑2011

Raúl Albiol 2002-2009 David Silva 2002-2010 Pablo Hernández 2003-2012 Fernando Morientes 2006‑2009[8] Joaquín 2006-2011 Juan Mata 2007-2011 Daniel Parejo 2011-2020 José Gayà 2012- Rodrigo 2014-2020 Carlos Soler 2014-

Külföldi labdarúgók

Rabáh Mádzser 1987‑1988 Mario Kempes 1976‑1981, 1982‑1984 és 1992‑1993 Juan Antonio Pizzi 1993‑1994 Ariel Ortega 1996‑1998 Claudio López 1996‑2000 Kily González 1999‑2003 Mauricio Pellegrino 1999‑2005 Pablo Aimar 2000‑2006 Roberto Ayala 2000‑2007 Éver Banega 2008-2014 Pablo Piatti 2011-2017 Kurt Jara 1973‑1976 Leonardo 1991‑1993 Mazinho 1994‑96 Viola 1995‑1997 Romário 1996‑1998 Marcelinho Carioca 1997‑1998 Fábio Aurélio 2000‑2006 Ricardo Oliveira 2003‑2004 Jonas 2011-2014 Diego Alves 2011-2017 Gabriel Paulista 2017-

Ljuboszlav Penev 1989‑1995 Frank Arnessen 1981‑1982 Daniel Wass 2018-2022 Jocelyn Angloma 1997‑2002 Alain Roche 1998‑2000 Didier Deschamps 2000‑2001 Anthony Réveillère 2002‑2003 Jérémy Mathieu 2009-2014 Johnny Rep 1975‑1977 Patrick Kluivert 2005‑2006 Faas Wilkes 1953‑1956 és 1958‑1959 Goran Vlaović 1996‑2000 Miroslav Djukić 1997‑2003 Víctor Aristizábal 1993‑1994 Rainer Bonhof 1978‑1980 John Carew 2000‑2004 Amedeo Carboni 1997‑2006 Cristiano Lucarelli 1998‑1999 Bernardo Corradi 2004‑2005 Stefano Fiore 2004‑2005 Marco Di Vaio 2004‑2006 Salif Keita 1973‑1977

Mohamed Sissoko 2003‑2005 Luis Flores 1988‑1989 Predrag Mijatović 1993‑1996 Oleg Szalenko 1994‑1995 Valerij Karpin 1996‑1997 Rommel Fernández 1991‑1992 José del Solar 1997‑1998 Marco Caneira 2004‑2006 és 2007‑2008 Gonçalo Guedes 2017-2022 Miodrag Belodedici 1992‑1994 Adrian Ilie 1997‑2002 Gabriel Popescu 1998‑1999 Stefan Schwarz 1998‑1999 Joachim Björklund 1998‑2002 Zlatko Zahovič 2000‑2001 Miguel Bossio 1986‑1991[8]

Edzők

• 1921–1922: Juan Armet (Kinké)
• 1922–1923: Agustín Sancho
• 1923–1927: Anton Fivber
• 1927–1929: James Herriot
• 1929–1931: Anton Fivber
• 1931–1933: Rodolfo Galloway
• 1933–1934: Jack Greenwell
• 1934–1935: Anton Fivber
• 1935–1936: Andrés Balsa
• 1939–1942: Ramón Encinas
• 1942–1943: Leopoldo Costa (Rino)
• 1943–1946: Eduardo Cubells
• 1946–1948: Luis Casas (Pasarín)
• 1948–1954: Jacinto Quincoces
• 1954–1956: Carlos Iturraspe
• 1956–1958: Luis Miró
• 1958–1959: Jacinto Quincoces
• 1959–1960: Pedro Otto Bumbel
• 1960–1962: Domingo Balmanya
• 1962–1963: Alejandro Scopelli
• 1963–1964: Bernardino Pérez (Pasieguito)
• 1964–1965: Edmundo Suárez (Mundo)
• 1965–1966: Sabino Barinaga
• 1966–1968: Edmundo Suárez (Mundo)
• 1968–1969: José Iglesias (Joseíto)
• 1969–1970: Enrique Buqué Salvador Artigas
• 1970–1974: Alfredo di Stéfano
• 1974–1975: Milovan Ćirić
• 1975: Dragoljub Milošević
• 1975–1976: Manuel Mestre
• 1976–1977: Heriberto Herrera
• 1977: Manuel Mestre
• 1977–1979: Marcel Domingo
• 1979: Bernardino Pérez (Pasieguito)
• 1979–1980: Alfredo di Stéfano
• 1980–1982: Bernardino Pérez Pasieguito
• 1982: Manuel Mestre
• 1982–1983: Miljan Miljanić
• 1983: Koldo Aguirre
• 1983–1984: Paquito García
• 1984–1985: Roberto Gil
• 1985–1986: Óscar Rubén Valdez
• 1986–1988: Alfredo di Stéfano
• 1988: Roberto Gil
• 1988–1991: Víctor Espárrago
• 1991–1993: Guus Hiddink
• 1993: Francisco Real
• 1993–1994: Héctor Núñez
• 1994: José Manuel Rielo
• 1994: Guus Hiddink
• 1994–1995: Carlos Alberto Parreira
• 1995: José Manuel Rielo
• 1995–1997: Luis Aragonés
• 1996–1997: Jorge Valdano
• 1997: José Manuel Rielo
• 1997–1999: Claudio Ranieri
• 1999–2001: Héctor Cúper
• 2001–2004: Rafael Benítez
• 2004–2005: Claudio Ranieri
• 2005: Antonio López
• 2005–2007: Quique Sánchez Flores
• 2007: Oscar Fernández
• 2007–2008: Ronald Koeman
• 2008: Voro
• 2008–2012: Unai Emery
• 2012: Mauricio Pellegrino
• 2012–2013: Ernesto Valverde
• 2013: Miroslav Đukić
• 2013–2014: Juan Antonio Pizzi
• 2014–2015: Nuno Espírito Santo
• 2015: Voro
• 2015–2016: Gary Neville
• 2016: Pako Ayestarán
• 2016: Voro
• 2016: Cesare Prandelli
• 2016–2017: Voro
• 2017–2019: Marcelino García Toral
• 2019–2020:Albert Celades
• 2020: Voro
• 2020–2021:Javi Gracia^[9]
• 2021–2022: José Bordalás
• 2022–2023: Gennaro Gattuso
• 2023–: Rubén Baraja

Elnökök

1919-1922: Octavio Augusto Milego Díaz 1922: Alfredo Aigües Ponce 1922: Francisco Vidal Muñoz 1922-1924: Ramón Leonarte Ribera 1924: Francisco Romeu Zarandieta 1924-1925: Pablo Verdeguer Comes 1925-1929: Facundo Pascual Quilis 1929-1932: Juan Giménez Cánovas 1932-1933: Manuel García del Moral 1933-1935: Adolfo Royo Soriano 1935-1936: Francisco Almenar Quinzá 1936: Luis Casanova Giner

1939-1940: Alfredo Giménez Buesa 1940-1959: Luis Casanova Giner 1959-1961: Vicente Iborra Gil 1961-1973: Julio de Miguel y Martínez de Bujanda 1973-1975: Francisco Ros Casares 1976-1983: José Ramos Costa 1983-1986: Vicente Tormo Alfonso 1986: Pedro Cortés García 1986-1993: Arturo Tuzón Gil 1990: José Domingo 1993-1994: Melchor Hoyos Pérez 1994-1997: Francisco Roig Alfonso

1997-2001: Pedro Cortés García 2001-2004: Jaime Ortí Ruiz 2004-2007: Juan Bautista Soler 2008: Agustin Morera 2008‑2009: Vicente Soriano Serra 2009: Javier Gómez Molina 2009–2013: Manuel Llorente Martin 2013: Fernando Giner Gil 2013: Vicente Andreu Fajardo 2013–2015: Amadeo Salvo 2017–2022: Anil Murthy[10]

Jegyzetek

1. Valencia CF/Team info (angol nyelven). efans.com. [2010. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 17.)
2. A Levante UD és a Gimnástico FC később egyesültek
3. A club is founded. First steps and Algirós´s pitch (angol nyelven). [2009. augusztus 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 20.)
4. Mestalla: The new setting for the matches (angol nyelven). [2009. augusztus 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 20.)
5. The forties (angol nyelven). [2009. augusztus 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 20.)
6. The Puchades period (angol nyelven). [2009. augusztus 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 20.)
7. „Valencia CF - Detailed squad 22/23 (Detailed view)” (Hozzáférés: 2022. augusztus 18.) (angol nyelvű)
8. Histoche:Todas las estadísticas del Valencia CF (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2008. augusztus 25.)
9. La Liga: megvan a Valencia új vezetőedzője – hivatalos. www.nemzetisport.hu (2020. július 27.) (Hozzáférés: 2020. július 28.)
10. Presidents (angol nyelven). [2013. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 20.)

Elsődleges források

• Hivatalos honlap (spanyol), (angol), (katalán), (japán)
• A spanyol bajnokság honlapja(spanyolul)

Külső hivatkozások

• A Valencia CF profilja a Playerhistory honlapján (adatok és címerek)(angolul)
• A Valencia CF szurkolói oldala(angolul)
• A Valencia CF szurkolói oldala(magyarul)
• Az új Mestalla Stadion honlapja(spanyolul)

• Labdarúgásportál
• A spanyol világ portálja