Claudio Ranieri

Claudio Ranieri (Róma, 1951. október 20. –) olasz labdarúgó, edző.

Claudio Ranieri
Claudio Ranieri 2011-ben
Személyes adatok
Teljes név	Claudio Ranieri
Születési dátum	1951. október 20. (73 éves)
Születési hely	Róma, Olaszország
Állampolgárság	Olasz
Magasság	182[1] cm
Testtömeg	78[1] kg
Poszt	hátvéd
Felnőtt klubok1
Időszak Klub Mérk. (Gól) 1973–1974 AS Roma 6 (0) 1974–1982 Catanzaro 225 (8) 1982–1984 Catania 92 (1) 1984–1986 Palermo 40 (0)
Edzőség
Időszak Klub 1987–1988 Campania Puteolana 1988–1991 Cagliari 1991–1993 Napoli 1993–1997 Fiorentina 1997–1999 Valencia 1999–2000 Atlético Madrid 2000–2004 Chelsea 2004–2005 Valencia 2007 Parma 2007–2009 Juventus 2009–2011 AS Roma 2011–2012 Internazionale 2012–2014 AS Monaco FC 2014 Görögország 2015–2017 Leicester City FC 2017–2018 FC Nantes 2018–2019 Fulham 2019 AS Roma 2019–2021 UC Sampdoria 2021–2022 Watford 2023–2024 Cagliari 2024– AS Roma
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
Claudio Ranieri aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Claudio Ranieri témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

A 2006–2007-es idényt még az olasz Sky Sport televíziónál kezdte szakkomentátorként, 2007. február 12-től azonban már a Parma kispadján ült. Innen távozott, majd 2007. június 4-én bejelentették, hogy ő lesz a Juventus edzője. Utóbbi csapatnál hivatalosan 2007. július 1-jén kezdte meg a munkát. Itt 2009-ig dolgozott, majd 2011-ig az AS Roma edzője volt.

2015-ben Angliába szerződött a Leicester City csapatába, ahol az egyesülettel megnyerte a bajnokságot a 2015–2016-os szezonban, azt követően, hogy az előző szezonban a csapat majdnem kiesett. Ezen sikeréért a szezon edzőjének választották Angliában és az LMA az év edzőjének nevezte. Kitüntették az Olasz Köztársaság Érdemrendjével és a 2016-os FIFA Az év férfi vezetőedzője díj mellett elnyerte az Enzo Bearzot-díjat is, amelyet minden évben az év legjobb olasz vezetőedzője kap. 2017 februárjában kirúgta a csapat.

Pályafutása játékosként

Játékosként a Roma, a Catanzaro, a Catania és a Palermo mezét viselte.

Gyermekként egy római kis csapatban, az olasz főváros San Saba nevű városrészében kezdett futballozni. Ekkor még támadóként lépett pályára és igen tehetségesnek bizonyult. Ezután - 11 esztendősen - egy római amatőr klubhoz, a Dodicesimo Giallorosso csapatához került. Itt fedezte fel őt Helenio Herrera edző, és magával vitte az AS Romához. Ranieri ekkor 17 éves volt, a juniorcsapatban kapott helyet, de egyre nehezebben ment neki a góllövés. Ezért aztán edzője, Antonio Trebiciani gondolt egyet és Ranierit a védelembe helyezte. Itt is ragadt, ez maradt a végső posztja.

Ranieri 1973. november 4-én mutatkozott be a Serie A-ban, a Genoa–Roma találkozón, amely a hazaiak 2:1-es győzelmével zárult. Abban az idényben hat mérkőzést játszott, aztán a Serie B-s Catanzaro csapatához igazolt. A klub 1976-ban feljutott, Ranieri pedig ettől kezdve 1982-ig összesen 128 mérkőzésen lépett pályára a Catanzaro színeiben az első osztályban. Pályafutása utolsó szakaszát további három dél-olasz csapatban töltötte: a Cataniában, a Napoliban és a Palermóban.

Edzői pályája

A kezdetek

Edzői pályáját a tartományi bajnokságban szereplő Vigor Lamezia csapatnánál kezdte, 1986-ban, aztán a C1-es - tehát harmadosztályú - Campania Puteolana nevű klubnál folytatta. 1988-ban az első komolyabb feladat várt rá, amikor is leült a Cagliari kispadjára: nagyon sikeres volt, 1989-ben klubjával megnyerte a harmadik ligás csapatok számára kiírt Olasz Kupát, 1991-ben pedig a Cagliari már a Serie A-ban szerepelhetett. Innen Nápolyba vitte az útja az SSC Napolihoz, ahol negyedik helyet ért el a klubbal, ez pedig európai kupaszereplést jelentett. Nápolyi pályafutása váratlanul ért véget, 1993-ban.

Firenzei sikerei

Az 1993-1994-es szezonban került Firenzébe, ahol a jelentős múlttal bíró, de abban az évben csak a másodosztályban szereplő Fiorentina vezetését vette át. A cél a feljutás volt, amely teljesült is, hiszen a Fiorentina megnyerte a másodosztályt. A siker fő zálogának Ranierit és a fiatal támadót, Gabriel Omar Batistutát tartották. Ez az idény egy négy évig tartó, gyümölcsöző kapcsolat kezdete volt. Csupán egy dolog árnyékolta be a sikereket: 1993. november 5-én elhunyt a klub elnöke, Mario Cecchi Gori. Ranieri mindent megtett, hogy elfeledtesse a tragédiát: újoncként a csapat a 10. helyet szerezte meg, Batistuta pedig 26 góllal gólkirály lett. Ráadásul felállított egy olasz rekordot, amelyet a mai napig sem tudtak megdönteni: egymást követő 11 mérkőzés mindegyikén betalált. A következő idény minden várkozást felülmúlt: a Fiorentina negyedik helyen zárt és megnyerte az Olasz Kupát is. A sorozat elődöntőjében az Intert búcsúztatta, a döntőben pedig 3:0-s összesítéssel az Atalantát győzte le. Az 1996-1997-es idény bár jól indult (Szuperkupa-győzelem a Milan ellenében), a bajnokságban csak a kilencedik helyet sikerült megszerezni. Ez volt Ranieri utolsó szezonja Firenzében, az idény végén Alberto Malesani váltotta.

Edzősködés külföldön

1997-ben úgy döntött, hogy más országban is kipróbálja magát: összesen 8 évet töltött Olaszországon kívül, így ő lett az az olasz edző, aki a legtöbb ideig edzősködött külföldön. Először Spanyolországba került, a Valencia csapatához. 1999-ben Király Kupát nyert a csapatával, ugyanezen év nyarán pedig az Atletico Madridhoz szerződött, azonban innen gyorsan távozott, a klub pedig az idény végén kiesett az első osztályból. 2000-ben az angol Chelsea-hez került, de az itt töltött négy idény alatt nem nyert semmit. Legnagyobb eredménye egy Bajnokok Ligája elődöntő és egy bajnoki ezüstérem volt, mindkettő 2004-ben. Ranieri 199 mérkőzésen vezette a Chelsea-t, ezalatt 107 mérkőzést nyertek a londoniak. 2004 nyarán visszatért Valenciába, megnyerte az Európai Szuperkupát a Porto ellenében, de egy csúfos bukás, a Steaua Bukarest elleni kiesés az UEFA-kupából Ranieri állásába került. A bajnokságban sem szerepelt jól a csapat: akkor, amikor Ranieri távozott, csupán a hatodik helyen álltak.

Visszatérés Olaszországba: a Parma és a Juventus

Immár 10 éve nem dolgozott olasz csapatnál (két évig pedig egyáltalán nem edzősködött), amikor 2007. február 12-én leült a Parma kispadjára azzal a céllal, hogy a csapatot megmentse a kieséstől. A munka rosszul kezdődött: a Sporting Braga elleni kupamérkőzésen, a Sampdoria elleni bajnokin, majd a Sporting Braga elleni visszavágón is kikapott a Parma. Majd négy döntetlen után eljött az első siker is, a Siena ellen. Aztán egy várható vereség (az Inter ellen) után a következő öt mérkőzésen négy győzelmet aratott Ranieri gárdája. Ezután már csak egyszer kapott ki a Parma, az Empoli elleni hazai győzelemmel pedig biztossá vált a bennmaradása. Ranieri tehát egy sikeres félév után hagyhatta el a várost 2007. május 31-én, az utolsó mérkőzése a Carpenedolo elleni barátságos találkozó volt (1:1). Bár néhány napig makacsul tartotta magát a hír, hogy visszatér Angliába és a Manchester City edzője lesz, ő inkább elfogadta a Juventus hívását: 2007. június 4-én hivatalossá vált, hogy a Juventusnál folytatja, ténylegesen pedig 2007. július 1-jén állt munkába. Szerződése 2010. június 30-ig kötötte volna Torinóba, ám az első jó idénye után (amikor is 3. lett a csapattal), a második szezonjában ez az eredmény már nem volt elfogadható, és miután 8 meccses nyeretlenségi sorozatot produkált (melyre 1983 óta nem volt példa a Juventus történelmében) és a szurkolók is kikezdték, végül a vezetőség 2009. május 18-án menesztette. Az utolsó 2 mérkőzésre Ciro Ferrara ült az olasz rekordbajnok kispadjára.^[2]

Monaco

Rövid és sikertelen szerepvállalása után az Internazionalénál, 2012. május 30-án felkérték a francia másodosztályú AS Monaco FC edzőjének. Ugyan visszajuttatta a csapatot az élvonalba, 2014 májusában a Monaco felmondta Ranieri szerződését.

Görögország

Ranierit Fernando Santos távozása után nevezték ki a görög válogatott élére. 2014. november 15-én azonban menesztették, miután otthon kikaptak a feröeri válogatottól.^[3]

Leicester City

A görögországi kitérőt követően Leicester City csapatánál kezdte el a munkát. Nemcsak Anglia, hanem az egész világ meglepetésére két fordulóval a Premier League szezonjának vége előtt elhódította a rókák csapatával az angol bajnoki trófeát.

Nantes

2017. június 13-án a francia FC Nantes vezetőedzője lett.^[4] 2018. május 17-én közös megegyezéssel szerződést bontott a klubbal.^[5]

Fulham

2018 novemberében az angol élvonalban a kiesés ellen küzdő Fulham élére nevezték ki.^[6] 2019 februárjában menesztették, miután 16 bajnokin csak három győzelmet ért el csapatával és tízszer kikapott.^[7]

AS Roma

2019 márciusában az olasz AS Roma nevezte ki, a gyenge szereplés miatt elbocsátott Eusebio Di Francesco helyére. 2019. május 10-én hivatalos közleményben jelentették be, hogy az idény végétől nem Ranieri fogja irányítani a klubot.^[8] A szerződés egyébként is az idény végéig szólt az olasz tréner számára.

2024 november 14-én ismét az AS Roma edzőjének nevezték ki.^[9]

Sikerei edzőként

Cagliari

• harmadosztályú bajnok: 1988-89
• másodosztály: feljutás 1989-90

Fiorentina

• másodosztályú bajnok: 1993-94
• olasz kupagyőztes: 1995-96
• olasz szuperkupa-győztes: 1996

Valencia

• Intertotó-kupa-győztes: 1998
• spanyol kupagyőztes: 1998-99
• UEFA-szuperkupa-győztes: 2004

Monaco

• másodosztályú bajnok: 2012-13

Leicester City

• angol bajnok: 2015-16

Az év edzője a FIFA szavazásán

2016^[10]

Edzői Statisztika

Legutóbbi frissítve: 2021. november 20-án lett.^[11][12][13]

Csapat	Nemzet	–tól	–ig	Mérleg
M	GY	D	V	Győzelem %
Cagliari		1988. július 1.	1991. június 30.	72	23	30	19	31.94
Napoli		1991. július 1.	1993. június 30.	68	25	24	19	36.76
Fiorentina		1993. július 1.	1997. június 30.	140	56	50	34	40
Valencia		1997. szeptember 19.	1999. június 26.	76	35	15	26	46.05
Atlético Madrid		1999. július 1.	2000. március 3.	38	9	11	18	23.68
Chelsea		2000. szeptember 18.	2004. május 31.	199	107	46	46	53.77
Valencia		2004. június 16.	2005. február 25.	36	15	9	12	41.67
Parma		2007. február 12.	2007. május 31.	16	7	3	6	43.75
Juventus		2007. február 12.	2009. május 18.	94	46	30	18	48.94
Roma		2009. szeptember 1.	2011. február 20.	90	50	17	23	55.56
Internazionale		2011. szeptember 22.	2012. március 26.	35	17	5	13	48.57
Monaco		2012. május 30.	2014. május 20.	52	32	12	8	61.54
Görögország		2014. július 25.	2014. november 15.	4	0	1	3	0
Leicester City		2015. július 25.	2017. február 23.	81	36	22	23	44.44
Nantes		2017. június 13.	2018. május 17.	41	14	10	16	36.59
Fulham		2018. november 14.	2019. február 28.	17	3	3	11	25
Roma		2019. március 8.	2019. május 26.	12	6	4	2	50
Sampdoria		2019. október 12.	2021. június 30.	72	27	13	32	37.5
Watford		2021. október 14.	jelenlegi	5	2	0	3	40
Összesen				1330	621	357	352	46.69