olasz labdarúgó, edző (1951-) From Wikipedia, the free encyclopedia
Claudio Ranieri (Róma, 1951. október 20. –) olasz labdarúgó, edző.
| Claudio Ranieri | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Claudio Ranieri 2011-ben | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Személyes adatok | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Teljes név | Claudio Ranieri | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Születési dátum | 1951. október 20. (73 éves) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Születési hely | Róma, Olaszország | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Állampolgárság | Olasz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Magasság | 182[1] cm | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Testtömeg | 78[1] kg | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Poszt | hátvéd | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Felnőtt klubok1 | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Edzőség | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| 1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Claudio Ranieri aláírása | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Claudio Ranieri témájú médiaállományokat. | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A 2006–2007-es idényt még az olasz Sky Sport televíziónál kezdte szakkomentátorként, 2007. február 12-től azonban már a Parma kispadján ült. Innen távozott, majd 2007. június 4-én bejelentették, hogy ő lesz a Juventus edzője. Utóbbi csapatnál hivatalosan 2007. július 1-jén kezdte meg a munkát. Itt 2009-ig dolgozott, majd 2011-ig az AS Roma edzője volt.
2015-ben Angliába szerződött a Leicester City csapatába, ahol az egyesülettel megnyerte a bajnokságot a 2015–2016-os szezonban, azt követően, hogy az előző szezonban a csapat majdnem kiesett. Ezen sikeréért a szezon edzőjének választották Angliában és az LMA az év edzőjének nevezte. Kitüntették az Olasz Köztársaság Érdemrendjével és a 2016-os FIFA Az év férfi vezetőedzője díj mellett elnyerte az Enzo Bearzot-díjat is, amelyet minden évben az év legjobb olasz vezetőedzője kap. 2017 februárjában kirúgta a csapat.
Játékosként a Roma, a Catanzaro, a Catania és a Palermo mezét viselte.
Gyermekként egy római kis csapatban, az olasz főváros San Saba nevű városrészében kezdett futballozni. Ekkor még támadóként lépett pályára és igen tehetségesnek bizonyult. Ezután - 11 esztendősen - egy római amatőr klubhoz, a Dodicesimo Giallorosso csapatához került. Itt fedezte fel őt Helenio Herrera edző, és magával vitte az AS Romához. Ranieri ekkor 17 éves volt, a juniorcsapatban kapott helyet, de egyre nehezebben ment neki a góllövés. Ezért aztán edzője, Antonio Trebiciani gondolt egyet és Ranierit a védelembe helyezte. Itt is ragadt, ez maradt a végső posztja.
Ranieri 1973. november 4-én mutatkozott be a Serie A-ban, a Genoa–Roma találkozón, amely a hazaiak 2:1-es győzelmével zárult. Abban az idényben hat mérkőzést játszott, aztán a Serie B-s Catanzaro csapatához igazolt. A klub 1976-ban feljutott, Ranieri pedig ettől kezdve 1982-ig összesen 128 mérkőzésen lépett pályára a Catanzaro színeiben az első osztályban. Pályafutása utolsó szakaszát további három dél-olasz csapatban töltötte: a Cataniában, a Napoliban és a Palermóban.
Edzői pályáját a tartományi bajnokságban szereplő Vigor Lamezia csapatnánál kezdte, 1986-ban, aztán a C1-es - tehát harmadosztályú - Campania Puteolana nevű klubnál folytatta. 1988-ban az első komolyabb feladat várt rá, amikor is leült a Cagliari kispadjára: nagyon sikeres volt, 1989-ben klubjával megnyerte a harmadik ligás csapatok számára kiírt Olasz Kupát, 1991-ben pedig a Cagliari már a Serie A-ban szerepelhetett. Innen Nápolyba vitte az útja az SSC Napolihoz, ahol negyedik helyet ért el a klubbal, ez pedig európai kupaszereplést jelentett. Nápolyi pályafutása váratlanul ért véget, 1993-ban.
Az 1993-1994-es szezonban került Firenzébe, ahol a jelentős múlttal bíró, de abban az évben csak a másodosztályban szereplő Fiorentina vezetését vette át. A cél a feljutás volt, amely teljesült is, hiszen a Fiorentina megnyerte a másodosztályt. A siker fő zálogának Ranierit és a fiatal támadót, Gabriel Omar Batistutát tartották. Ez az idény egy négy évig tartó, gyümölcsöző kapcsolat kezdete volt. Csupán egy dolog árnyékolta be a sikereket: 1993. november 5-én elhunyt a klub elnöke, Mario Cecchi Gori. Ranieri mindent megtett, hogy elfeledtesse a tragédiát: újoncként a csapat a 10. helyet szerezte meg, Batistuta pedig 26 góllal gólkirály lett. Ráadásul felállított egy olasz rekordot, amelyet a mai napig sem tudtak megdönteni: egymást követő 11 mérkőzés mindegyikén betalált. A következő idény minden várkozást felülmúlt: a Fiorentina negyedik helyen zárt és megnyerte az Olasz Kupát is. A sorozat elődöntőjében az Intert búcsúztatta, a döntőben pedig 3:0-s összesítéssel az Atalantát győzte le. Az 1996-1997-es idény bár jól indult (Szuperkupa-győzelem a Milan ellenében), a bajnokságban csak a kilencedik helyet sikerült megszerezni. Ez volt Ranieri utolsó szezonja Firenzében, az idény végén Alberto Malesani váltotta.
1997-ben úgy döntött, hogy más országban is kipróbálja magát: összesen 8 évet töltött Olaszországon kívül, így ő lett az az olasz edző, aki a legtöbb ideig edzősködött külföldön. Először Spanyolországba került, a Valencia csapatához. 1999-ben Király Kupát nyert a csapatával, ugyanezen év nyarán pedig az Atletico Madridhoz szerződött, azonban innen gyorsan távozott, a klub pedig az idény végén kiesett az első osztályból. 2000-ben az angol Chelsea-hez került, de az itt töltött négy idény alatt nem nyert semmit. Legnagyobb eredménye egy Bajnokok Ligája elődöntő és egy bajnoki ezüstérem volt, mindkettő 2004-ben. Ranieri 199 mérkőzésen vezette a Chelsea-t, ezalatt 107 mérkőzést nyertek a londoniak. 2004 nyarán visszatért Valenciába, megnyerte az Európai Szuperkupát a Porto ellenében, de egy csúfos bukás, a Steaua Bukarest elleni kiesés az UEFA-kupából Ranieri állásába került. A bajnokságban sem szerepelt jól a csapat: akkor, amikor Ranieri távozott, csupán a hatodik helyen álltak.
Immár 10 éve nem dolgozott olasz csapatnál (két évig pedig egyáltalán nem edzősködött), amikor 2007. február 12-én leült a Parma kispadjára azzal a céllal, hogy a csapatot megmentse a kieséstől. A munka rosszul kezdődött: a Sporting Braga elleni kupamérkőzésen, a Sampdoria elleni bajnokin, majd a Sporting Braga elleni visszavágón is kikapott a Parma. Majd négy döntetlen után eljött az első siker is, a Siena ellen. Aztán egy várható vereség (az Inter ellen) után a következő öt mérkőzésen négy győzelmet aratott Ranieri gárdája. Ezután már csak egyszer kapott ki a Parma, az Empoli elleni hazai győzelemmel pedig biztossá vált a bennmaradása. Ranieri tehát egy sikeres félév után hagyhatta el a várost 2007. május 31-én, az utolsó mérkőzése a Carpenedolo elleni barátságos találkozó volt (1:1). Bár néhány napig makacsul tartotta magát a hír, hogy visszatér Angliába és a Manchester City edzője lesz, ő inkább elfogadta a Juventus hívását: 2007. június 4-én hivatalossá vált, hogy a Juventusnál folytatja, ténylegesen pedig 2007. július 1-jén állt munkába. Szerződése 2010. június 30-ig kötötte volna Torinóba, ám az első jó idénye után (amikor is 3. lett a csapattal), a második szezonjában ez az eredmény már nem volt elfogadható, és miután 8 meccses nyeretlenségi sorozatot produkált (melyre 1983 óta nem volt példa a Juventus történelmében) és a szurkolók is kikezdték, végül a vezetőség 2009. május 18-án menesztette. Az utolsó 2 mérkőzésre Ciro Ferrara ült az olasz rekordbajnok kispadjára.[2]
Rövid és sikertelen szerepvállalása után az Internazionalénál, 2012. május 30-án felkérték a francia másodosztályú AS Monaco FC edzőjének. Ugyan visszajuttatta a csapatot az élvonalba, 2014 májusában a Monaco felmondta Ranieri szerződését.
Ranierit Fernando Santos távozása után nevezték ki a görög válogatott élére. 2014. november 15-én azonban menesztették, miután otthon kikaptak a feröeri válogatottól.[3]
A görögországi kitérőt követően Leicester City csapatánál kezdte el a munkát. Nemcsak Anglia, hanem az egész világ meglepetésére két fordulóval a Premier League szezonjának vége előtt elhódította a rókák csapatával az angol bajnoki trófeát.
2017. június 13-án a francia FC Nantes vezetőedzője lett.[4] 2018. május 17-én közös megegyezéssel szerződést bontott a klubbal.[5]
2018 novemberében az angol élvonalban a kiesés ellen küzdő Fulham élére nevezték ki.[6] 2019 februárjában menesztették, miután 16 bajnokin csak három győzelmet ért el csapatával és tízszer kikapott.[7]
2019 márciusában az olasz AS Roma nevezte ki, a gyenge szereplés miatt elbocsátott Eusebio Di Francesco helyére. 2019. május 10-én hivatalos közleményben jelentették be, hogy az idény végétől nem Ranieri fogja irányítani a klubot.[8] A szerződés egyébként is az idény végéig szólt az olasz tréner számára.
2024 november 14-én ismét az AS Roma edzőjének nevezték ki.[9]
Legutóbbi frissítve: 2021. november 20-án lett.[11][12][13]
| Csapat | Nemzet | –tól | –ig | Mérleg | |||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| M | GY | D | V | Győzelem % | |||||||
| Cagliari |  |
1988. július 1. | 1991. június 30. | 72 | 23 | 30 | 19 | 31.94 | |||
| Napoli | |
1991. július 1. | 1993. június 30. | 68 | 25 | 24 | 19 | 36.76 | |||
| Fiorentina | |
1993. július 1. | 1997. június 30. | 140 | 56 | 50 | 34 | 40 | |||
| Valencia |  |
1997. szeptember 19. | 1999. június 26. | 76 | 35 | 15 | 26 | 46.05 | |||
| Atlético Madrid | |
1999. július 1. | 2000. március 3. | 38 | 9 | 11 | 18 | 23.68 | |||
| Chelsea |  |
2000. szeptember 18. | 2004. május 31. | 199 | 107 | 46 | 46 | 53.77 | |||
| Valencia | |
2004. június 16. | 2005. február 25. | 36 | 15 | 9 | 12 | 41.67 | |||
| Parma | |
2007. február 12. | 2007. május 31. | 16 | 7 | 3 | 6 | 43.75 | |||
| Juventus | |
2007. február 12. | 2009. május 18. | 94 | 46 | 30 | 18 | 48.94 | |||
| Roma | |
2009. szeptember 1. | 2011. február 20. | 90 | 50 | 17 | 23 | 55.56 | |||
| Internazionale | |
2011. szeptember 22. | 2012. március 26. | 35 | 17 | 5 | 13 | 48.57 | |||
| Monaco |  |
2012. május 30. | 2014. május 20. | 52 | 32 | 12 | 8 | 61.54 | |||
| Görögország |  |
2014. július 25. | 2014. november 15. | 4 | 0 | 1 | 3 | 0 | |||
| Leicester City | |
2015. július 25. | 2017. február 23. | 81 | 36 | 22 | 23 | 44.44 | |||
| Nantes | |
2017. június 13. | 2018. május 17. | 41 | 14 | 10 | 16 | 36.59 | |||
| Fulham | |
2018. november 14. | 2019. február 28. | 17 | 3 | 3 | 11 | 25 | |||
| Roma | |
2019. március 8. | 2019. május 26. | 12 | 6 | 4 | 2 | 50 | |||
| Sampdoria | |
2019. október 12. | 2021. június 30. | 72 | 27 | 13 | 32 | 37.5 | |||
| Watford | |
2021. október 14. | jelenlegi | 5 | 2 | 0 | 3 | 40 | |||
| Összesen | 1330 | 621 | 357 | 352 | 46.69 | ||||||
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
