Vadmacska

A vadmacska (Felis silvestris) a ragadozók rendjébe, azon belül a macskafélék családjába tartozó faj. Kisméretű ragadozó, amely az Ibériai-félszigettől Közép- és Kelet-Európában él a Kaukázusig. Kisemlősökkel, madarakkal és hasonló méretű más élőlényekkel (pl. halakkal, hüllőkkel, ízeltlábúakkal) táplálkozik. Számos alfaját leírták, melyek a világ különböző részein élnek, ideértve a mindenütt jelenlévő, olykor önálló fajként számon tartott házi macskát is, amely minden lakható kontinensen és a világ nagyobb szigetein is elterjedt, majd elvadult. (Újabb kutatások szerint csak 2 alfaja van.) Magyarországon 2012 óta fokozottan védett.

Vadmacska
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Magyarországon fokozottan védett Természetvédelmi érték: 250 000 Ft[1]
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria) Csoport: Eutheria Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia) Öregrend: Laurasiatheria Csoport: Ferae Rend: Ragadozók (Carnivora) Alrend: Macskaalkatúak (Feliformia) Család: Macskafélék (Felidae) Alcsalád: Macskaformák (Felinae) Nem: Felis Faj: F. silvestris
Tudományos név
Felis silvestris Schreber, 1775
Alfajok
Felis silvestris caucasica Felis silvestris silvestris
Elterjedés
Az európai vadmacska elterjedése
A kaukázusi vadmacska elterjedése
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Vadmacska témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Vadmacska témájú kategóriát.

„Vadmacskák” lehetséges további jelentéseiről lásd: Vadmacskák (egyértelműsítő lap).

Megjelenése

Természetes környezetében a vadmacska különböző élőhelytípusokon is megél, de főleg a nagy kiterjedésű, háborítatlan erdőségeket kedveli. Míg háziasított rokonának, a házi macskának rengeteg alak- és színváltozata van, a vadmacskák színe mindig szürkésbarna, a test alsó felén és a lábak belső részén okkersárga beütéssel. Rajzolata lehet elmosódott, vagy jellegzetesen cirmos, markáns, fekete harántcsíkokkal. Hossza (farokkal együtt) 80-110 cm; súlya évszakonként és nemenként különböző: általában 4-6 kg között van, karmai visszahúzhatók.

A vadmacska különösen félénk, óvatos állat. Kerüli a településeket és az ember által bolygatott, háborított helyeket. Magányosan él; az egyedek territóriumának nagysága főleg a táplálékmennyiségtől függ, általában 3 km².

Magyarországon ismert populációi élnek az Északi- és Dunántúli-középhegységben (Zemplén, Gömör–Tornai-karszt, Bükk-vidék, Mátra, Cserhát, Börzsöny, Gerecse, Vértes, Bakony,Mecsek), a Gödöllői-dombságban, síkvidékeinken pedig a Duna alsó szakaszát, a Drávát, a Tiszát és a Körösöket kísérő nagyobb kiterjedésű ártéri erdőkben.

Rendszertani helyzete, alfajok

1778-ban Johann Christian Daniel von Schreber egy a 18. század eleji és azt megelőző szövegek alapján leírt vadmacskára a Felis (catus) silvestris tudományos nevet javasolta.^[2] Az 1800-as és 1900-as években több alfaját leírták, jelenleg azonban csak az alábbi 2 alfaját ismerik el:^[3]

• európai vadmacska (F. s. silvestris)
• kaukázusi vadmacska (F. s. caucasica)

Korábban az afrikai vadmacskát is az alfajának tekintették Felis silvestris lybica néven, nemrég azonban önálló fajjá (Felis lybica) nyilvánították.^[3][4] A kínai hegyimacskát (Felis bieti) egy időben szintén besorolták alfajnak,^[5] jelenleg azonban ez is önálló fajnak számít.^[3] A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) ma már a házi macskát is önálló fajnak tartja Felis catus néven.^[3] Az ázsiai vadmacskát és egyéb más egykori alfajokat az afrikai vadmacska alfajává nyilvánították vagy egybesorolták a jelenlegiekkel.^[3]

Európai vadmacska

Bővebben: Európai vadmacska

Az európai vadmacska (Felis silvestris silvestris) a nyugat-, közép-, és kelet-európai erdőkben, továbbá Skóciában és Törökországban él. Külső megjelenésre sokkal zömökebb testalkatú, mint a sivatagi és a házi macskák, melyektől jól elkülöníti sűrűbb, tömöttebb bundája és nagyobb mérete (hím: 5-7, nőstény: 4–5 kg; vadászati leírások ennél nagyobb kandúrokról is beszámolnak, melyek súlya állítólag meghaladta a 8 kg-ot). Fő ismertetőjegye azonban az elejétől a végéig egyenletesen vastag és a csúcsán mindig tompán lekerekített, bunkós végű farok, amelyen 5-7 fekete gyűrű található. A vadmacska nem tévesztendő össze az elvadult házi macskával, amellyel ellentétben leginkább alkonyatkor, éjjel és hajnalban aktív.

Kaukázusi vadmacska

Kaukázus környékén él.

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Evolúció

Az összes macskaféle szövetmintáiból a nukleáris DNS elemzése kimutatta, hogy a macskafélék evolúciós szétterjedése Ázsiában, a miocénben kezdődött körülbelül 14,45-8,38 millió évvel ezelőtt.^[6][7] A vadmacska egy olyan evolúciós leszármazási vonal része, amely a becslések szerint a Felis nem közös ősétől körülbelül 1,62-0,59 millió évvel ezelőtt vált el, a nukleáris DNS-ének elemzése alapján.^[7][8] Az adatok alapján a mocsári macska (Felis chaus) volt az első faj, amely elvált a többi Felis fajtól, ezután a feketelábú macska (F. nigripes), a homoki macska (F. margarita), az afrikai vadmacska (F. lybica), a kínai hegyimacska (F. bieti), majd a vadmacska vált el egymástól.^[7][9]

Az Európában talált fosszilis maradványok azt mutatják, hogy a vadmacska valószínűleg több mint 1 millió évvel ezelőtt alakult ki a Martelli-macskából (Felis lunensis).^[10]

Képek

• 
  Európai vadmacska (Felis silvestris silvestris)
• 
  Európai vadmacska (Felis silvestris silvestris)
• 
• 
  Európai vadmacska portréja
• 

Jegyzetek

1. A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 128. sz. (2012. szeptember 28.) 20903–21019. o.
2. Schreber, J.C.D. (1778). "Die wilde Kaze" [The wild Cat]. Die Säugthiere in Abbildungen nach der Natur mit Beschreibungen (Dritter Theil) [Mammals illustrated from nature with descriptions]. Erlangen: Expedition des Schreber'schen Säugthier - und des Esper'schen Schmetterlingswerkes. pp. 397–402.
3. Kitchener, A. C.; Breitenmoser-Würsten, C.; Eizirik, E.; Gentry, A.; Werdelin, L.; Wilting, A.; Yamaguchi, N.; Abramov, A. V.; Christiansen, P.; Driscoll, C.; Duckworth, J. W.; Johnson, W.; Luo, S.-J.; Meijaard, E.; O’Donoghue, P.; Sanderson, J.; Seymour, K.; Bruford, M.; Groves, C.; Hoffmann, M.; Nowell, K.; Timmons, Z. & Tobe, S. (2017). "A revised taxonomy of the Felidae: The final report of the Cat Classification Task Force of the IUCN Cat Specialist Group" Cat News (Special Issue 11): 17−20.
4. "Felis lybica"
5. Driscoll, C. A.; Menotti-Raymond, M.; Roca, A. L.; Hupe, K.; Johnson, W. E.; Geffen, E.; Harley, E. H.; Delibes, M.; Pontier, D.; Kitchener, A. C.; Yamaguchi, N.; O’Brien, S. J.; Macdonald, D. W. (2007). "The Near Eastern Origin of Cat Domestication" Science. 317 (5837): 519–523. 10.1126/science.1139518 5612713 17600185
6. Johnson, W. E. & O'Brien, S. J. (1997). "Phylogenetic Reconstruction of the Felidae Using 16S rRNA and NADH-5 Mitochondrial Genes"Journal of Molecular Evolution. 44 (S1): S98–S116.1997JMolE..44S..98J 10.1007/PL00000060 9071018 40185850
7. Johnson, W. E.; Eizirik, E.; Pecon-Slattery, J.; Murphy, W. J.; Antunes, A.; Teeling, E. & O'Brien, S. J. (2006). "The Late Miocene Radiation of Modern Felidae: A Genetic Assessment" Science. 311 (5757): 73–77. 2006Sci...311...73J 10.1126/science.1122277 16400146 41672825
8. Werdelin, L.; Yamaguchi, N.; Johnson, W. E. & O'Brien, S. J. (2010). "Phylogeny and evolution of cats (Felidae)" In Macdonald, D. W. & Loveridge, A. J. (eds.). Biology and Conservation of Wild Felids. Oxford: Oxford University Press pp. 59–82. 978-0-19-923445-5
9. Li, G.; Davis, B. W.; Eizirik, E. & Murphy, W. J. (2016). "Phylogenomic evidence for ancient hybridization in the genomes of living cats (Felidae)" Genome Research. 26 (1): 1–11. 10.1101/gr.186668.114 4691742 26518481
10. Kurtén, B. (1965). "On the evolution of the European Wild Cat, Felis silvestris Schreber" Acta Zoologica Fennica. 111: 3–34.

Források

• A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2011. november 14.)
• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2012. március 31.)
• Kislexikon - vadmacska ^{[Tiltott forrás?]}

További információk

• A magyar állami természetvédelem honlapja

• Macskafélékportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

• A GLAM-ZOO projekthez kapcsolódó szócikk