Ulpia Traiana Sarmizegetusa

Ulpia Traiana Sarmizegetusa (a teljes nevén Colonia Ulpia Traiana Augusta Sarmizegetusa Dacian) az egykori római Dacia tartomány fővárosa volt. Jelenleg a romjai láthatók.

Ulpia Traiana Sarmizegetusa

Pozíció Románia térképén

Romániában, Hunyad megye Hátszegi járásában, Hátszegtől 17 km-re, Várhely település szélén található.

Neve a mellette elhaladó Sargetia (Sztrigy) folyó nevéből ered, a latin feliratokban leggyakrabban Sarmizegetusa alakban fordul elő.

Ulpia Traiana közelében állt az egykori dák főváros, Decebal székhelye, Sarmizegetusa. Krisztus után 106-ban, miután a rómaiak hosszú véres háborúban legyőzték a birodalmat támadó dákokat, fővárosuk Sarmizegetusa romjai mellett építették fel a Traianus által alapított Dácia tartomány első fővárosát Ulpia Traianát. A megalapított új tartomány Erdély nagy részét magába foglalta, és római uralom alatt állt a területet 165 éven keresztül. Ez idő alatt épült a mai Kolozsvár, Torda, Gyulafehérvár és más települések helyén a római Napoca, Potaissa, Apulum és a többi római település is.

Ulpia Traiana

A lerombolt dák várost Sarmizegetusa melletti Ulpia Traiana alapítását és felépítését az legio V Macedonica segítségével 110-ben Trajanus rendeletére D. Terentius Scaurianus helytartó hajtotta végre, egyúttal coloniává is tette Trajanus és felruházta az Ulpia Trajana Augusta „Dacia” melléknevekkel is. Sarmizegetusanak a tribus Papiriába tartozását, ugyanabba, melybe maga Trajanus is, a megtalált feliratok egész sora bizonyítja. Neve egy 241-ből származó oltárkövön (CIL III 1454) concilium provinciarum Daciarum trium formában olvasható. Itt kellett állania annak az oltárnak (are Augusti vagy Augusti nostri) is, melynél a császár üdvéért a tartomány papjai áldoztak, kikről feliratok sora emlékezett meg. Az itt tartott tartománygyűlés panaszt tehetett a császárnak a helytartó ellen, de elismerését is kifejezhette működése felett, ami általában gyakoribb volt, mint az előbbi.

A település egy bizonyos mértékben a császári administratio székhelyéül is szolgált, amit az itt talált feliratok is bizonyítanak, melyekben császári rabszolgákat és szabadosokat említettek (közöttük előfordultak librari ab instrumentis censualibus, illetve tabularii, továbbá adjutores tabularii), és néhány feliratban procuratorokról van szó, tudott, hogy a pénzügyigazgatóság központja Apulumban volt.

A város külső, fényes voltára leginkább egyes szórványos építészeti részletekből lehet következtetni. Az itt felállított emlékművek, épületek anyagát a közeli márványbányák szolgáltatták, mely épületek közül legtöbb bizonyára még Trajanus alatt keletkezett. Egy csonka Tra[janus] nevével ellátott felirat szerint, mely bizonyára egy épületen állhatott; Hadrianus császár alatt Cn. Papirius Aelianus helytartó vízvezetékkel is ellátta a várost.

A 171 éven keresztül fennálló Dáciát 271-ben Aurelianus császár a germán törzsek állandó támadásai miatt kénytelen volt feladni és kiüríteni. A rómaiakat és a romanizálódott lakosságot áttelepítette a Duna vonalától délre felépített Új-Dácia tartományba.

Leírása

Az egykori város téglalap alapú volt, lekerekített élekkel. Méretei: területe 32,4 ha, hossza 600 m, szélessége 540 m, a falak magassága 4–5 m.

A fal faragott kőtömbökből épült, a tetején, bástyákkal, kapukkal, két párhuzamosan épített főutcával, mely az átkelést biztosította a város egyik végéről a másikra. A várfalakkal körülvett város közepén levő térrel. A városban adminisztratív és vallási épületekkel, de házak, tanyák és templomok, valamint állami és magán épületek is álltak itt.

Nemzetiségi viszonyai

A város nemzetiségi viszonyaira is következtetni lehet az itt talált feliratok adataiból, melyek szerint a feltárt feliratokon szereplő felperesek jelentékeny része Syriából származott, kik mind Aeliusok voltak és a polgárjogot Hadrianusnak köszönhették. Ezek itt is hűek maradtak isteneikhez, közülük több is a perzsa Mithrast imádta, de egyiptomi Isis, Seraphis szentély, valamint más görög és római istenek tiszteletének is nyomara akadtak itt a feltárások során.

Az itt épült mithraeumot Király Pál és Téglás Gábor tárták fel; a feltárás során nagyszámú kőfaragvány és felirat került napfényére (Studniczka, Arch. epgir. Mitht. VII 200–225 l. és Király Pál, A sarmizegetusai mithraeum. Arch. Közl. XV, 1886). Az utóbbiak között van egy (CIL III 7938), mely Nabarze deo volt szentelve. Mint azt a dévai muzeumba került két (CIL III 1428) felirat és két domborkép is bizonyítja, az aegyptusi Isis-nek és Serapis-nak is voltak hívei Ulpia Traianaban, sőt Isis templomuk is volt és a görög-római istenségek között legtöbb tisztelője Aesculapiusnak és Hygieának, valamint Nemesisnek volt itt. Az utóbbi kultuszát mint másutt úgy itt is az amphitheatrum magyarázza meg.