gombafaj From Wikipedia, the free encyclopedia
A tintahalgomba (Clathrus archeri) a szömörcsögfélék családjába tartozó, szaprofita gombafaj.[12]
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg) Fiatal szarv alakú gomba | ||||||||||||||
 Érett gomba, amelynek rothadt hús illata van, ami vonzza a legyeket | ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Clathrus archeri Berkeley, Dring (1980)[4] | ||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Tintahalgomba témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Tintahalgomba témájú médiaállományokat és Tintahalgomba témájú kategóriát. | ||||||||||||||
| Tintahalgomba mikológiai jellemzői | |||||||
| |||||||
| |||||||
| |||||||
Egyéb elnevezései: ördög ujjai,[13][14] polipgomba,[15] virággomba, óriás büdös szarv.[1]
Először 1860-ban Miles Joseph Berkeley brit mikológus írta le ezt a fajt és adta neki a Lysurus archeri tudományos nevet. 1980-ban Donald Malcolm Dring monográfiája alapján került a Clathrus nemzetségbe és a neve Clathrus archeri lett.[16][17]
Az Archeri nevet az ír mikológus W. Archer tiszteletére kapta, az Anthurus jelentése pedig viráglevél.[18]
Tasmániából származik,[19][20] de Ausztráliában és Új-Zélandon is őshonos.[1][21] Észak-Amerikában (elsősorban Kaliforniában), először 1982-ben találták meg, el is terjedt, amit David Arora és William R. Burk mikológusok hivatalosan be is jelentettek. A kutatók szerint egzotikus növényeken átvitt spórákról sikerült elszaporodniuk.[12][22][23]
Indiában is elterjedt,[24] Nagy-Britanniában a globális felmelegedés hatására is egyre gyakrabban fordul elő.[16] Európában először Franciaországban Vogézekben találták 1914-ben.[15] Feltételezik, hogy az első világháború idején a katonai felszerelésekkel, esetleg gyapjúszállítmányokkal érkeztek a távoli vidékekre.[25][26]
Nyugat- és Közép-Európában (Ausztria, Belgium, Spanyolország, Anglia, Franciaország, Németország, Olaszország, Norvégia, Svájc, Csehország) is terem.[18][27] Csehországban ezt a fajt először 1963-ban észlelték Prachatice-ben.[28]
Hazánkban is folyamatosan terjedőben van, ma már elérte hazánk északkeleti határát is.[29]
Először a hatvanas években fedezték fel a nyugati országrészben.[30][31][32][33][34]
A Mikológiai Közlemények - Clusiana (1965)[35] szerint 1965-ben még nem észlelték Magyarországon, első tudományos leírása 1967-ben történt.[15]
Főleg a nyugati országrészben bukkan fel (Őrség),[36] bár már fotózták a Zempléni-hegységben is.[37]
Leggyakrabban nedves, árnyékos, jól szellőző, kötött-, kissé savanyú talajú lombhullató-, vagy tűlevelű erdőkben, szerves anyagban, korhadó farönkökön, faforgácson, avarban találhatóak meg. Egyre gyakrabban parkokban, kertekben, mulcsozott virágágyásokban, nyílt mezőgazdasági területeken, vagy jó csapadékellátottságú réteken is.[18][38][39]
Külleme a gombáktól általában megszokott külsőtől nagyon eltérő.
Fejlődése a talajban kezdődik, majd kiemelkedve a talajba kissé besüllyedő, gombafonalakkal (micélium) rögzített, népies nevén boszorkánytojásban folytatódik, melynek felülete sima, és barnafoltos, szürkés-, vagy fehéresrózsaszín burok (peridium) fed. Mérete 2,5-4 cm, magassága 3-6 cm, puha, kissé hengeres, tojásformájú, enyhén nedves tapintású, kettévágva egy kocsonyás rétegben a kemény termőtest rózsaszínes kezdeti stádiuma látható.[41][42][43]
Éretten a burok (exoperídium) felszakad, és egytőről eredő, 4-8 darab, 5-10 cm hosszúságú narancs- vagy skarlátvörös, feketés mintázatú, polipkarokra emlékeztető képződmények emelkednek ki belőle. A törékeny karok szerkezete méhsejtszerű, kezdetben össze vannak nőve hegyes csúcsuknál, de fejlődésük során szétválnak és csillagszerűen hajolnak széjjel a föld felé. A karok belső felületén sötétzöldes, barnás színű nyálkaréteg (gleba) található, melyben a gomba spórái úsznak.[17][18][41][44] A termőtest alján fehéres bocskor található, mely a burok maradványa.[19] A burokból egy maximum 2 cm-es "tönkrész" marad.[45]
A spórák hengeres alakúak, hosszúkásak, sima körvonalúak, méretük 3,5-5,5 x 1,5-2,0 µm.[46]
Nemcsak külseje miatt egyedi ez a gombafaj, hanem sajátos szaporodási módja is ritkaságnak számít a gombák között, mivel spóráinak terjesztése nem a szél, hanem a rovarok (általában döglegyek) útján történik. Vöröses színe és rothadó húsra emlékeztető szaga odacsalogatja a rovarokat, melyek a spórákat tartalmazó nyálkából esznek, közben testükre tapad a spóra, amit távozásukkor magukkal visznek. Mivel egyetlen gombát akár több száz rovar is meglátogathat, így a szaporodásnak ez a módja nagyon hatékony.[20]
Nem mérgező, de az ehetetlen kategóriába sorolják élvezhetetlensége miatt. Szaga és íze a rothadó élelmiszerre hasonlít.[30] Kinyílás előtti állapotban, a boszorkánytojás a zselatin rétegtől megtisztítva, felszeletelve, megsütve fogyasztható.[44] A nyers tojásokat néhány országban csemegének tekintik.[47]
Korábban fenyegetettként tartották számon,[29] manapság viszont sikeres szaporodásuknak köszönhetően a világ egyre több területén jelennek meg és terjednek tovább.[17]
Veszélyként az urbanizáció, az idegenforgalom, a fakitermelés, a faültetvények terjedésével bekövetkező élőhelyvesztés, valamint a talajszennyezés említhető a legfőbb okokként.[48]
A Pseudocolus fusiformisnak csak 3 vagy 4 karja van,[41] ezek a karok vékonyabbak, általában nem válnak szét egymástól, hanem a csúcsukon összenőve maradnak.[25]
Az Aseroe rubra hasonló méretű, mint a tintahalgomba, de a spórák a középpont körül helyezkednek el, a karok dombornyomottak[49] a csúcsuk felől behasadtak,[18] törzse hengeres.[50]
 |
 |
 |
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
