Tasmania
From Wikipedia, the free encyclopedia
From Wikipedia, the free encyclopedia
Tasmania (közelítő ejtése tazmánia), korai európai nevén Van Diemen-föld Ausztrália szövetségi állama, az ausztrál kontinenstől délre, a Nagy-Ausztráliai-öböltől keletre, a Tasman-tengertől nyugatra helyezkedik el. Az ausztrál szárazföldtől a legszűkebb részén mintegy 130 km széles Bass-szoros választja el.
Tasmania | |
Tasmania a NASA Terra műholdjának 2005 novemberi fényképén. | |
Közigazgatás | |
Ország | Ausztrália |
Székhely | Hobart |
Legnagyobb település | Hobart |
Kormányzó | Kate Warner |
Népesség | |
Teljes népesség | 539 590 fő (2020. márc. 31.)[1] |
Népsűrűség | 7,79 fő/km² |
Hobart népessége | ismeretlen |
Földrajzi adatok | |
Fekvése | Indiai- és Csendes-óceán |
Terület | 68 401 km² |
Rang | 26. |
Tengerszint feletti magasság | 1009 m |
Legmagasabb pont | Mount Ossa, 1617 m |
Időzóna | UTC+10:00 |
Elhelyezkedése | |
d. sz. 42°, k. h. 147° | |
Tasmania weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Tasmania témájú médiaállományokat. |
Tasmania a 26. legnagyobb területű sziget a világon. Nyugatról az Indiai-óceán, keletről a Csendes-óceán melléktengere, a Tasman-tenger övezi, és több apró sziget veszi körül. Új-Zéland a sziget keleti csücskétől kb. 1500 km-re keletre található.
Tasmania az egyetlen ausztrál szövetségi állam, amelynek területe nem az ausztrál kontinensen található és egyben a legkisebb területű szövetségi állam. Népessége 2008 decemberében meghaladta a 500 000 főt,[2] területe 68 332 km² (Magyarország területének majdnem ¾-e).
Területének 40%-a védettség alatt áll, 20%-a a világörökség része. A szigetállam fővárosa és legnagyobb városa Hobart, lakossága túllépte a 200 000 főt (2008. december, ABS).
Tasmánia Ausztrália egyetlen olyan állama, amely nem a szárazföldön helyezkedik el: a Bass-szoros választja el földrésztől. Nyugaton a Nagy Ausztrál-öböl, keleten a Tasman-tenger határolja. A fő szigeten kívül még legalább 1000 szigetből áll partjai mentén. Legmagasabb pontja az 1617 méter magas Mount Ossa. A fennsíkok és hegyek bő vizű folyóknak adnak otthont. A szigetet körülvevő óriási víztömeg buja esőerdőket hozott létre, különösen nyugaton. A nem túl magas hegyek inkább fennsíkokat alkotnak, esőárnyékolásuk nem jelentős, bár teljesen nem is elhanyagolható, de a délről jövő hidegfrontok hatására az elsivatagosodás mint jelenség nem létezik annak ellenére sem, hogy a keleti területek 80%-kal kevesebb csapadékot kapnak a nyugatiaknál. A sarkvidék közelsége az éghajlaton keresztül az élővilágot is meghatározza: az Ausztráliában jellemző sivatagok itt gyakorlatilag nem léteznek, a kipárolgás egész évben alacsony, emiatt a terület nagy része zöld. Nyugaton és a hegyekben meghatározó növényzet a mérsékelt égövi esőerdő, annak is legjellemzőbb növényfajai: az eukaliptusz és a déli bükk.
Tasmánia az Ausztrál Államszövetség leghidegebb területe. Éghajlata mérsékelt égövi hideg óceáni éghajlat, ahol a négy évszak élesen elkülönül egymástól. A nyár decembertől februárig tart, az óceán átlagos maximális hőfoka ekkor elérheti a 21 fokot, Launceston közelében pedig akár a 24 fokot is. A szárazföldi területek többségén a nyár hűvös, Central Plateau-ban lévő Liawenee esetében mindössze 4 és 17 fok között alakul a februári hőmérséklet. A tél a partok mentén hűvös, a szárazföld belsejében pedig nagyon hideg rendszeres fagyokkal és sűrű havazással, különösen a hegyvidékeken. A délről érkező hidegfrontok hatására a tél gyakran elhúzódik: bár a szeles tavasz szeptembertől novemberig tart, októberig még rendszeresek a havazások. Az ősz márciustól májusig tart, nyugodt és kellemes időjárással. Az őszi lombelszíneződést őshonos fajként egyedül a déli bükk képviseli egész Ausztráliában, levelei sárgára festődnek az ősz folyamán. A sarki fény rendszeresen megfigyelhető jelenség az éjszakai égbolton.
Tasmánia őslakos népessége 10 ezer éven keresztül, az európaiak 19. századi megjelenéséig elszigetelten élt az ausztrál bennszülöttektől.
Abel Janszoon Tasman a Holland Kelet-indiai Társaság felfedezője 1642. november 24-én pillantotta meg Tasmania nyugati partját, amelyet Anthony Van Diemen, Holland Kelet-India főkormányzója után Van Diemen-földnek nevezett el. A szigetet körbehajózta, az időjárás miatt azonban kikötésre alkalmatlannak bizonyult. Végül azonban december 3-án a zászlókitűzéssel hivatalosan is birtokba vette a területet. Az angolok megérkezésekor még 8000 bennszülött élt Tasmaniában.
George Augustus Robinsont a 19. században az akkori gyarmati kormány azzal bízta meg, hogy tegye művelésre alkalmassá a földeket az európai telepesek számára. Az őslakosok száma 1850-re 47-re csökkent.[3]
Tasmánia bennszülött lakosságának majdnem pusztulását számos történész, köztük Robert Hughes, James Boyce, Lyndall Ryan, Tom Lawson, Mohamed Adhikari, Benjamin Madley és Ashley Riley Sousa, népirtásnak minősítették. A népirtás fogalmát elsőként meghatározó Raphael Lemkin, a Tasmániában történteket egyértelmű népirtásnak tartja.
A sziget fővárosa Hobart, amelyet 1804-ben alapítottak, és Ausztrália második legrégebbi városa. A Derwent folyó két partján terül el. Más nagyobb városai: Launceston északon, Devonport és Burnie északnyugaton. A déli sarkkör közelében fekvő (szubantarktikus) Macquarie-sziget szintén a tasmaniai közigazgatás alá tartozik.
Tasmania változatos tájaival és természeti szépségével igen népszerű turisztikai célpont. A sziget nyugati harmada észak–déli irányban szinte érintetlen ősvadon, rohanó folyókkal, nagy hegyekkel és helyenként áthatolhatatlan erdőséggel. Tasmania közepe síkságra emlékeztet, a keleti partja pedig inkább strandoló embereknek való. Annak ellenére, hogy a szigeten hajdan Nagy-Britannia fegyenctelepeket tartott fenn a száműzött bűnözők számára, Tasmania ma Ausztrália egyik legnyugodtabb állama.
A sziget nagy részét mérsékelt égövi esőerdő borítja, igen magas az őshonos nyitvatermők fajszáma.
A tojásrakó emlősök pl. a kacsacsőrű emlős, és az erszényes emlősök, pl. az tasmán ördög, a kihalt erszényesfarkas jellemzőek.
A szigeten 19 nemzeti park található; a nyugat-tasmaniai nemzeti parkok, közöttük a Southwest Nemzeti Park, a világörökség részét képezik.
A szigeten egy egyetem található.
Tasmania területének több mint 27%-án folyik mezőgazdasági termelés, különösen jelentős az élelmiszer-alapanyagok termesztése és a borászat.[4] A törvényileg szabályozott, szigorú állami ellenőrzés alatt álló tasmaniai máktermesztés és az arra épülő feldolgozóipar világviszonylatban is jelentős, a gyógyászati felhasználású kodein- és morfiumtermékek 51%-át állítják itt elő.[5] A bányaművelés főleg a réz, arany, cink és ón bányászatára épül. További komoly bevételt jelent az erdészet, a hajóépítés, a külföldről és a fősziget felől érkező idegenforgalom.[4]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.