Tambovi terület

	Tambovi terület (Тамбовская область)
; Tambovi terület címere	; Tambovi terület zászlaja
	Himnusz: A szláv leány búcsúja
	Közigazgatás
Ország	Oroszország
Szövetségi körzet	Központi
Székhely	Tambov
Járás	23
Városi körzet	7
Alapítás	1937. szeptember 27.
Kormányzó	Alekszandr Valerjevics Nyikityin; elődje: Oleg Ivanovics Betyin
Irányítószám	392000–393999
Körzethívószám	+7 475xx
Rendszám	68
	Népesség
Teljes népesség	956 292 fő (2024)
Népsűrűség	33,4 fő/km²
Etnikai csoportok	oroszok (97%); ukránok (0,7%); örmények (0,4%)
	Földrajzi adatok
	Terület
Összterület	34 300 km²
Időzóna	MSK (UTC+3)
	Elhelyezkedése
	Tambovi terület Pozíció Oroszország térképén
	é. sz. 52° 43′ 12″, k. h. 41° 27′ 11″
	Tambovi terület weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Tambovi terület témájú médiaállományokat.

A Tambovi terület (oroszul Тамбовская область [Tambovszkaja oblaszty]) az Oroszországi Föderációt alkotó jogalanyok egyike (szubjektum), önálló közigazgatási egység. Székhelye Tambov.

Gyors adatok

Bezárás

Az európai országrész középső vidékén terül el. Északon a Rjazanyi, északkeleten és keleten a Penzai, keleten és délkeleten a Szaratovi, délen és délnyugaton a Voronyezsi, nyugaton a Lipecki terület határolja. Területe 34 300 km².

Domborzat, vízrajz

A terület a Kelet-európai-síkság déli részén fekszik és az Oka–Don-alföld középső, alapvetően sík vidékét foglalja magában. A Közép-Orosz-hátság (nyugaton) és a Volgamenti-hátság (keleten) között elterülő alföld folyóvölgyekkel, árkokkal szabdalt részein nem találhatók jelentős szintkülönbségek. A medence közepes magassága kb. 150 m, a tengerszint feletti legmagasabb pontja 219 m. Keleten a Volgamenti-hátság nyúlványai húzódnak, de magasságuk nem haladja meg a 200 m-t.

Az északi és a középső vidék a Volga vízgyűjtőjéhez tartozik. Legnagyobb folyója az észak felé tartó és a területet két részre osztó, lassú folyású Cna. A kiépített zsiliprendszer eredményeként a folyó nagy része hajózható volt a szovjet korszakban. Mellékfolyói balról a Cselnovaja, jobbról a Kersa és a Kamsa. A Don folyórendszeréhez tartozik a keleti vidéket északkelet-délnyugati irányban átszelő Vorona (a Hopjor mellékfolyója); a Don két bal oldali mellékfolyója: a Bityug és az északkeleti tájak vizeit összegyűjtő Voronyezs folyó; a kisebbek közül a Matira és a Szavala.

Jelentősebb állóvizek a Vorona árterében találhatók, köztük legnagyobb a Ramza-tó (250 ha). A víztározók és kisebb mesterséges tavak száma megközelíti a kilencszázat. Víztározó épült például a Cselnovaján és a Kersán. Az itteni legjelentősebb vízierőmű-csomópontot a Lesznoj Tambov folyón létesítették, víztározójának befogadóképességét 92 millió m³-re tervezték.

Ásványkincsek

A területen jelenleg 13 féle ásványkincs összesen 347 lelőhelye ismeretes. Közülük legígéretesebb az ilmenit–rutil–cirkónium tartalmú homok előfordulása, 4%-os fémtartalommal és esetleg iparilag hasznosítható arannyal. A Rasszkazovói járásban található lelőhely készleteit 884 millió m³-re becsülik. Fontosak a festék-alapanyagok, a kvarchomok, a foszforitok, a tőzeg, továbbá az építőipari alapanyagok: agyag, homok előfordulásai is. Legismertebbek Tambovszkoje és Polkovszkoje homokbányái.

Éghajlat

Az éghajlat mérsékelten kontinentális. A januári középhőmérséklet délnyugaton –10,5 °C, keleten –11,5 °C; a júliusi északon 19,5 °C, délen 20,5 °C. Ennek megfelelően a vegetációs időszak északon átlag 178 napig, délen valamivel tovább, 185 napig tart. A napsütéses órák száma nagyobb, a csapadék mennyisége valamivel kisebb, mint a nyugatra és a keletre fekvő hátságok vidékein. A csapadék évi mennyisége vidékenként változó: nyugaton 590 mm, keleten 490 mm.

Az Oka–Don-alföld medencéje észak felől teljesen „nyitott”, akadálytalanul jutnak el idáig a hideg sarki légáramlatok, ezért például május közepén is előfordulnak talajmenti fagyok. Ugyanilyen akadálytalanul érkeznek nyáron délkeletről, az Alsó-Volga felől a forró, száraz szelek. Az ilyen időszakok akár egy-két hétig is eltarthatnak és időnként komoly szárazságot okoznak.

Növény- és állatvilág

A terület az erdős sztyepp övezetben fekszik. Talajainak nagy része típusos csernozjom; délen kilúgozott csernozjomok, északon szürke erdőtalajok, a folyóvölgyekben alluviális láp- vagy réti talajok találhatók.

Évszázadokkal ezelőtt az alföld 30-40%-a erdővel fedett térség volt. A védelmi rendszerek, az építkezések és a mezőgazdaság igényeinek leginkább a tölgyesek estek áldozatul. Jelenleg a régió 10,4%-át (egy 2005. januári adat szerint: 11,5%-át) borítja erdő. A legnagyobb egybefüggő erdőségek a Cna folyó mentén, annak jobb partján (kb. 230 000 ha), nyugaton a Voronyezs és mellékfolyója, az Ilovaj mentén (50 000 ha), valamint délkeleten a Vorona folyó festői völgyében (40 000 ha) húzódnak. Legelterjedtebb fafajok (az állami erdőgazdaságok kezelésében lévő erdőkben): a fenyők közül szinte kizárólag az erdeifenyő (46,5%), a lombhullatók közül a tölgy (17,5%), a nyír (15%), a nyárfa (12%) és a fekete égerfa (5%).

Az állatvilág elterjedt képviselői a nagyobb emlősök közül a jávorszarvas, az őz, a vaddisznó, a hiúz, a vörös róka, a farkas (az egész Tambovi területen 45-55 példánya él); a kisebbek közül a borz, a nyest, a görény. A védett területeken különösen sok madárfaj, köztük siketfajd, nyírfajd, császármadár, szürke macskabagoly, fülesbagoly vagy például kilenc harkályféle található.

Természetvédelem

A Voronai természetvédelmi területet a Vorona folyó völgyének Kirszanovi és Inzsavinói járásokhoz tartozó részén alakították ki. Korábban tájvédelmi körzet (zakaznyik) volt, 1994-ben nyilvánították természetvédelmi területté, ami egyebek mellett fokozottabb védelmet biztosít az erdős sztyepp fennmaradt növény- és állatvilágának. A Volgamenti-hátság nyúlványain fekvő terület nagysága 10 320 ha, mely körül ugyanekkora védőövezetet hoztak létre. A 454 km hosszú Vorona folyó 90 km-es szakasza és kisebb-nagyobb tavak egész sora tartozik a védett területhez.

Tambov vidékét eredetileg a finnugor moksák (a mordvinok egyik ága) lakták. Az első orosz telepesek már a mongol hódítás előtti időkben megjelentek, ám végleges és tömeges letelepedésük csak a 17. században következett be. A század elején ezen a vidéken húzódott az orosz állam délkeleti határa, melynek mentén Belgorodtól kezdődően hosszan elnyúló védelmi vonalat építettek ki. Ennek a védelmi rendszernek lett része az 1635-ben alapított Kozlov (mai nevén: Micsurinszk) és a Cna folyó partján egy évvel később alapított Tambov erődje is. A folyó túlsó oldalán a moksák földjei terültek el.

1708-tól a két város és környéke az Azovi kormányzósághoz, 1719-től: Voronyezsi kormányzósághoz tartozott. 1779-ben Tambov székhellyel önálló közigazgatási egység alakult, mely 1796-ban kormányzóság lett. Az ipar kialakulása a helyi mezőgazdaság termékeinek feldolgozásával kezdődött, Morsanszk és Rasszkazovo posztóüzemei a cári hadsereg legfontosabb szállítói közé tartoztak. Tambov városa a 19. századra a gabonakereskedelem egyik híres központja lett, Kozlovban 1866-ban már vasúti fenntartó üzem működött.

A Tambovi kormányzóság – a mainál lényegesen nagyobb területen – lényegében 1928-ig állt fenn. A szovjet időszakban létrehozták a nagy kiterjedésű Központi-Csernozjom területet. Ebből választották le és alakították önálló közigazgatási egységgé a Tambovi területet 1937. szeptember 27-én. Két évvel később kivált belőle a Penzai terület, így alakult ki mostani határa.

A terület lakossága 1 144 800 fő (2005), ebből a városban lakók aránya összesen 57,5%. A népsűrűség 33,4 fő/km².

Nemzetiségi összetétel a 2002-es népszámlálási adatok szerint (ezer fő): oroszok (1136,9); ukránok (10,8); örmények (4,3); cigányok (30); tatárok (2,7); beloruszok (2,4); azeriek (2,3); németek (1,1); jezidek (1,0) tatárok (1,4). (A többi nemzetiség 1000 fő alatt.)

A legnépesebb települések

Tambov

Micsurinszk

Rasszkazovo

Kotovszk

A Tambovi terület nagyobb városai

A lélekszám 2005. január 1-jén (ezer fő):

Tambov – 287,2
Micsurinszk – 93,1
Rasszkazovo – 45,5
Morsanszk – 43,3
Kotovszk – 33,3
Uvarovo – 28,4
Kirszanov – 18,4
Sztroityel – 17,7 (2002)
Zsergyevka – 16,1
Pervomajszkij – 13,4
Szosznovka – 10,7
Inzsavino – 10,3

A Tambovi terület élén 2015-ig Oleg Ivanovics Betyin állt. Vegyipari mérnök, a közgazdasági tudományok doktora. Első alkalommal 1999-ben választották meg kormányzóvá, majd a 2003-as választásokon is győzött. 2005-ben Vlagyimir Putyin elnök ajánlása alapján a képviselők egyhangúlag döntöttek megbízatásának meghosszabbításáról.
A terület vezetője Alekszandr Valerjevics Nyikityin: 2015. szeptembertől 2021. október 4-ig, ekkor Putyin elnök felmentette hivatalából.
Putyin elnök rendeletével a terület mb. kormányzója Makszim Boriszovics Jegoroov: 2021. október 4-től^[1]

A 2005 decemberében megtartott választások eredményeként a helyi parlament 50 képviselői helye az alábbiak szerint oszlott meg:

Egységes Oroszország párt: 28-29 hely
Kommunista Párt: 9-10 hely
Liberális Demokrata Párt: 3-4 hely
Haza Szövetség: 2 hely
Agrárpárt: 2 hely
Függetlenek: 4 hely

A területen 352 helyi önkormányzat működik. Közülük 7 városi körzet (gorodszkoj okrug) és 23 járás (rajon), továbbá 13 városi község (gorodszkoje poszelenyije) és 309 falusi község (szelszkoje poszelenyije), összesen (1750 falusi település).

Városi körzetek

A városi körzetek és a járások a következők: (A római számok a térképhez tartoznak.)

I. Kirszanov
II. Kotovszk
III. Micsurinszk
IV. Morsanszk
V. Rasszkazovo
VI. Tambov
VII. Uvarovo

Járások

A járások neve, székhelye és 2010. évi népessége az alábbi:

További információk Száma a térképen, Magyar név ...

Száma a térképen	Magyar név	Orosz név	Székhely	Lélekszám
1.	Bondari járás	Бондарский район	Bondari	13 191
2.	Gavrilovkai járás	Гавриловский район	Gavrilovka 2-ja	12 032
5.	Inzsavinói járás	Инжавинский район	Inzsavino	23 184
6.	Kirszanovi járás	Кирсановский район	Kirszanov	21 756
7 .	Micsurinszki járás	Мичуринский район	Micsurinszk	34 245
8.	Mordovói járás	Мордовский район	Mordovo	19 375
9.	Morsanszki járás	Моршанский район	Morsanszk	34 088
10 .	Mucskapszkiji járás	Мучкапский район	Mucskapszkij	15 177
11.	Nyikiforovkai járás	Никифоровский район	Dmitrijevka	20 066
12.	Pervomajszkiji járás	Первомайский район	Pervomajszkij	29 277
13.	Petrovszkojei járás	Петровский район	Petrovszkoje	19 074
14.	Picsajevói járás	Пичаевский район	Picsajevo	14 027
15.	Rasszkazovói járás	Рассказовский район	Rasszkazovo	22 991
16.	Rzsakszai járás	Ржаксинский район	Rzsaksza	18 565
17.	Szampuri járás	Сампурский район	Szatyinka	14 204
18.	Szosznovkai járás	Сосновский район	Szosznovka	31 641
19.	Sztarojurjevói járás	Староюрьевский район	Sztarojurjevo	14 553
20.	Tambovi járás	Тамбовский район	Tambov	102 786
21.	Tokarjovkai járás	Токарёвский район	Tokarjovka	17 898
23.	Umjoti járás	Умётский район	Umjot	12 044
22.	Uvarovói járás	Уваровский район	Uvarovo	11 221
4.	Znamenkai járás	Знаменский район	Znamenka	18 405
3.	Zsergyevkai járás	Жердевский район	Zsergyevka	30 331

Bezárás

Gazdasági szempontból a Tambovi terület az Oroszországi Föderáció Központi feketeföld övezetéhez tartozik.

Mezőgazdaság

Az agráriumban jelenleg mintegy 451 mezőgazdasági vállalat, zömmel mezőgazdasági szövetkezet gazdálkodik, és 3000 körül van a paraszti- (farmer-) gazdaságok száma. A mezőgazdasági hasznosítású földek (2,65 millió ha) 77%-a szántóföld (2,04 millió ha). A szántóföldi növénytermesztésben egyaránt nagy súlya van a gabonának és az ipari növényeknek. 2005-ben összesen 1,7 millió tonna gabonát, 1,6 millió tonna cukorrépát és 247 ezer tonna napraforgómagot takarítottak be. Ezeket a kultúrákat csaknem teljes egészében mezőgazdasági vállalatok és farmergazdaságok állították/állítják elő, a burgonya és a zöldségfélék termelése a lakossági gazdaságokban koncentrálódik (több mint 90%-ban). A hús 83,5%-a, a tej 70%-a szintén háztáji gazdaságokból került ki (2005).

A kertészetnek különösen nagy hagyománya van. Ezen a vidéken, Kozlov városában élt és dolgozott a neves növénynemesítő, Ivan Micsurin. Nevéhez kb. 300 új növényfaj, elsősorban bogyós növények és gyümölcsfélék létrehozása fűződik. Később a várost is róla nevezték el (Micsurinszk), mely azóta a biológiai és a genetikai tudományok egyik országos központja lett.

Ipar

Bár a terület hagyományosan mezőgazdasági régiónak számít, jelentős iparral is rendelkezik. Tambov a második világháború utáni időkben vált mezővárosból ipari központtá. Jelenleg a foglalkoztatottak 20%-a az iparban dolgozik, és a terület adóbevételeinek fele ipari tevékenységből származik.

A legfontosabb ágazatok: gépgyártás – ezen belül vegyipari gépgyártás (Tambov, Morsanszk, Pervomajszkij), textilipari gépek, elektromos készülékek, gáz- és olajipari berendezések gyártása; vegyipar – lakkok és festékek, műtrágya gyártása; műszeripar; textilipar – főleg bőr- és gyapjúipar; élelmiszeripar – konzervgyárak, gyümölcs ivólevek, cukorgyártás, hús- és tejfeldolgozás. Az iparvállalatok többsége Tambovban működik. („Elektropribor”: repülőgép- és űrhajózási műszerek; „Tambovmas”: gépgyártás; „Tamak”: német építőipari vállalat; távközlési és elektronikai berendezések gyára stb.) További fontos ipari központok:

Micsurinszk: a korábbi autóbuszjavító üzemből az 1990-es években az ország egyik legnagyobb autóbuszgyára lett; „Milorem”: az 1866-ban alapított üzem ma az országban közlekedő dízelmozdonyok javítását és korszerűsítését végzi.
Rasszkazovo: alacsonyfeszültségű elektromos készülékek gyára; biokémiai gyár (műtrágya); „Raszkom”: az ország egyik jelentős bőrgyára, a központi régiók cipőgyárainak szállítója.
Kotovszk: festékgyár
Morsanszk: vegyipai gépek gyára; pamutipari kombinát („Morsanszki manufaktúra”)

[1]
Путин назначил замглавы Минстроя Егорова врио губернатора Тамбовской области (tass.ru, 2021-10-04)

A Tambovi terület hivatalos honlapja Archiválva 2016. augusztus 2-i dátummal a Wayback Machine-ben
A Voronai természetvédelmi terület (oroszul)
A tambovi erdő. 2006-ban megjelent könyv online verziója (oroszul)

Földrajzportál
Oroszország-portál

[1] [1]
Путин назначил замглавы Минстроя Егорова врио губернатора Тамбовской области (tass.ru, 2021-10-04)

[1]