Tachycardia

A tachycardia (tahikardia) görög eredetű szó, gyöke a takhüsz (gyors, felgyorsult) és a kardia (szív). A tachycardia a megszokottnál gyakoribb szívverést jelent. Normálisnak az inaktív, vagy alvó ember pulzusát tekintik. Terhelésre ez az ütem nő, alváskor pedig csökken.

Tachycardia
Az EKG magas, percenkénti 100 fölötti szívverést mutat
Osztályozás
ICID10	I47-I49, R00.0
ICID9	427, 785.0
MehID	D013610
A Wikimédia Commons tartalmaz Tachycardia témájú médiaállományokat.

Az alap-szívverés növekedése nem csak betegség jele lehet, gyakran lelki eredője van, de okozhatják izgatószerek is, mint például a túlzott kávé (koffein) fogyasztás, vagy energiaital, amely gyerekeknél veszélyesebb lehet.

Definíció

A normális sebességű szívverés felső határa az életkortól függ:^[1]

• 1-2 napos: <159 ütés percenként (bpm)
• 3-6 napos: <166 bpm
• 1-3 hetes: <182 bpm
• 1-2 hónapos: <179 bpm
• 3-5 hónapos: <186 bpm
• 6-11 hónapos: <169 bpm
• 1-2 éves: <151 bpm
• 3-4 éves: <137 bpm
• 5-7 éves: <133 bpm
• 8-11 éves: <130 bpm
• 12-15 éves: <119 bpm
• >15 éves – felnőtt: <100 bpm

Ha megemelkedik a szív ritmusa, az azt jelenti, hogy nem olyan hatékonyan pumpálja a vért, így kevesebb jut el a test legtöbb részébe. Maga a szív is kevesebbhez jut hozzá. Emellett többet kell dolgoznia és több oxigénre van szüksége. Ebből a szívhez kapcsolódó vértelenség alakulhat ki.^[2]

Relatív tachycardiának azt nevezik, amikor az adott betegség állapotában várható nagyobb mértékű ritmust meghaladó növekedés tapasztalható.

Okok

A tachycardia egyes okai a következők lehetnek:

Amfetamin	Pitvarlebegés	Alkohol	Pitvarfibrilláció
Anémia	Pitvari tachycardia	Koffein	Kokain
Antiaritmiás szerek	Brugada-szindróma	Félelem	Láz
Szorongás	Hypoglikémia	Hyperthyreosis	Hiperventilláció
Fertőzés	Metamfetamin	Nikotin	Sinus tachycardia
Triciklikus antidepresszánsok	Wolf-Parkinson-White- (WPW) szindróma	Multifokális pitvari tachycardia

Differenciáldiagnózis

Differenciáldiagnózis során Elektrokardiogramot (EKG) használnak a tachycardia típusának osztályozásához. Ezek a QRS-komplex alapján keskeny és széles komplexbe sorolhatók. (keskeny: kisebb mint 120 ms)^[3] Ezek a következők (a legelterjedtebbtől a legkevésbé előfordulóig):

• Keskeny komplex
  • A sinus tachycardia, amely a szinuszcsomóból (SA-csomó) származik, a superior vena cava közelében
  • Pitvarfibrilláció
  • Pitvarlebegés (flatter)
  • Atrioventricularis nodalis reentry tachycardia (AVNRT)
  • Wolf-Parkinson-White- (WPW) szindróma
  • Pitvari tachycardia
  • Multifokális pitvari tachycardia
  • Junctional tachycardia
• Széles komplex
  • Kamrai tachycardia, bármely tachycardia, amely a kamrákból származik
  • Bármely keskeny komplexű tachycardia kombinálva a szív vezetési rendszerével kapcsolatos problémával, gyakran "szupraventrikuláris tachycardia aberranciával"
  • Egy keskeny komplex tachycardia egy kiegészítő vezetési úton, amelyet gyakran "supraventricularis tachycardia előtti excitációval" (például Wolff-Parkinson-White szindróma)
  • Pacemaker által közvetített tachycardia (PMT)

A keskeny komplexű tachycardiák általában a pitvarban születnek, míg a széles komplexű tachycardiák általában a kamrákban születnek. A tachycardiák tovább osztályozhatók még mint szabályos vagy szabálytalan.^[forrás?]

Sinus tachycardia

A szervezet számos szabályozási mechanizmussal rendelkezik a megfelelő véráram és vérnyomás fenntartása érdekében. Ha a vérnyomás csökken, akkor a szív gyorsabban ver, hogy megemelje azt. Ez a reflex a tachycardia. Ez történhet a vérmennyiség (dehidratáció vagy vérzés) csökkenésével vagy a véráramlás váratlan változásával. Az utóbbi leggyakoribb oka az ortosztatikus hipotenzió (más néven posturalis hypotensio). A láz, a hiperventiláció, a hasmenés és a súlyos fertőzések tachycardiát is okozhatnak, elsősorban az anyagcsere növekedése miatt.

A szimpatikus idegrendszer stimulációjának növekedése a szívfrekvencia emelkedését eredményezi mind a szimpatikus idegrostok közvetlen hatása a szívben, mind pedig az endokrin rendszer felszabadításával olyan hormonokat, mint az adrenalin (hasonló hatású az epinefrin). A fokozott szimpatikus stimuláció általában fizikai vagy pszichés stressz következménye. Ez az alapja az ún. Harci-vagy repülés-válasznak, de az ilyen stimulációt olyan stimulánsok is kiválthatják, mint az efedrin, az amfetamin vagy a kokain. Bizonyos endokrin rendellenességek, például a mellékvesevelő szintén epinefrin felszabadulást okozhat, és az idegrendszeri stimulációtól független tachycardiát eredményezhet. Sőt, hyperthyreosis tachycardiát is okozhat. A sinus tachycardia normális sebességének felső határa 220 bpm.

Kamrai tachycardia

A kamrai tachycardia (VT) potenciálisan életveszélyes szívritmuszavar, amely a kamrákból származik. Általában rendszeres, széles összetett tachycardia, melynek sebessége 120-250 bpm.

Mindkét ritmus általában csak néhány másodpercig tart (paroxysmal tachycardia), de ha a VT továbbra is fennáll, rendkívül veszélyes, gyakran kamrai fibrillációhoz vezet.

Szupraventrikuláris tachycardia

Ez egyfajta tachycardia, amely a kamrák felett, például a pitvar felől származik. Néha paroxysmal pitvari tachycardia (PAT) néven ismert. A szupraventrikuláris tachycardiának többféle típusa létezik.

Pitvarfibrilláció

A pitvari fibrilláció az egyik leggyakoribb szívritmuszavar. Általában szabálytalan, keskeny komplexű. Azonban az EKG-n széles QRS-komplexet mutathat, ha egy Tawara-szár blokk jelentkezik. Magas pulzus esetén a QRS-komplex az Ashman jelenség miatt is szélesedhet. Nehéz meghatározni a ciklus szabályszerűségét, ha a pulzus meghaladja a 150 bpm értéket. A beteg egészségi állapotától és egyéb változóktól függően, mint például a pulzusszámot szabályozó gyógyszerek, a pitvari fibrilláció sebességét növelheti, amely 50–250 bpm (vagy még nagyobb lehet). Az újonnan diagnosztizált pitvarfibrillációkor a pulzus általában 100-150 bpm.

Atrioventricularis nodalis reentry tachycardia (AVNRT)

Az AV nodalis reentry tachycardia (AVNRT) a leggyakoribb „reentry tachycardia”. Rendszerint keskeny komplexű tachycardia.

Az AV-csomó két különböző része lehetőséget teremt egy ingerület-körfogáson alapuló tachycardia kialakulására (egy lassú vezetésű, rövidebb effektív refrakter periódusú és egy gyorsabb vezetésű, hosszabb refrakteritású rész). A tachycardia hirtelen indul és ér véget, a szívfrekvencia akár 160-200 bpm is lehet.

Általában jól reagál a Valsalva manőverre vagy az adenozinra. A lassú pálya rádiofrekvenciás ablációja végleges gyógyulást jelenthet (98%-ban hatásos). A beavatkozás kockázata kicsi, ezért a hosszú távú gyógyszeres kezelés helyett inkább ezt alkalmazzák, ha nincs ellenjavallata.^[4]

AV reenty tachycardia (AVRT)

Az AV reentry tachycardia (AVRT) során valamely járulékos vezetési pálya érintett. Az AVRT lehet ortodrom vagy antidrom. Ortodom esetén az ingerületvezetés a szokásos AV-csomó/His-Purkinje rendszeren indul el (anterográd irány), visszafelé viszont járulékos útvonalon keresztül halad. Az antidrom esetén fordítva, a járulékos pályán halad anterográg, és visszafelé az elsődlegesen pályán. Az ortodrom vezetés általában keskeny komplexű tachycardia, míg az antidrom vezetés általában széles komplexű tachycardia, ez utóbbi a ritkább, és a QRS-komplexe hasonlít a kamrai tachycardiáéhoz.^[5] Szívritmuszavar elleni gyógyszerek adása ellenjavallt sürgősségi kezelésben, mert a legtöbb szer növeli a járulékos pályák vezetését.

Junctional tachycardia

Az AV-csomóban keletkező ingerület zavara. Rendszerint keskeny komplexű tachycardia, és gyűszűvirág mérgezés jele is lehet.

Kezelés

A tachycardia kezelése típusától (QRS-komplex: keskeny v. széles) függ, függetlenül attól, hogy stabil vagy instabil, és hogy az instabilitás a tachycardia következménye-e. Az instabil azt jelenti, hogy vagy fontos szervfunkciók érintettek vagy szívmegállás történt.

Instabil

Azokban az esetekben, amelyek instabillá váltak egy keskeny komplexű tachycardiánál, akkor intravénásan adenozin adását is meg lehet kísérelni. Minden más esetben azonnali elektromos kardioverzió ajánlott.^[6]