városrész Komáromban From Wikipedia, the free encyclopedia
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
Szőny 1977 óta Komárom városának része, azelőtt önálló község, a város eredeti anyatelepülése.
| Szőny | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Település | Komárom |
| Irányítószám | 2921 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Tszf. magasság | 115 m |
| Elhelyezkedése | |
 Szőny
Pozíció Magyarország térképén
| |
 é. sz. 47° 44′, k. h. 18° 10′ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szőny témájú médiaállományokat. | |
A mai Komárom központjától keletre fekszik, az 1-es főút mentén. A környező települések közül Tatával (Naszály érintésével) a 8139-es, Koccsal (Mocsán keresztül) a 8142-es út köti össze.
A városrészben két gólyafészek is található.
Szőny, Ószőny, ma Komárom városrésze. A település egyike a megye legrégibb telepeinek. Már a történelem előtti korban, a kő- és bronzkorszakban is lakott hely volt, amit az e korokból származó leleteinek sokasága is bizonyít. A római korban itt feküdt a rómaiak híres Brigetio városa. 375-ben itt halt meg és itt is temették el Valentinianus római császárt. Az itt folyt ásatások és leletek révén, európai hírre tett szert. Alig van itt és a környéken ház, kert, vagy szántóföld, ahol római emlékekre és leletekre ne bukkannának.
Nevét 1211-ben említette először oklevél Sun néven.
Később 1249-ben Sceun néven említették mint az esztergomi érsek faluját, melyet ekkor IV. Béla királlyal más faluért elcserélt. 1269-ben terra Sceun, 1397-ben possessio Zyun és 1422-ben villa Zwn alakban, komáromi várbirtokként volt említve. 1460-ban már oppidum Zwny, tehát város volt, melynek vámja és ennek jövedelme a komáromi várat illette.
1592-ben a török pusztította el. 1627 szeptember 12-én itt II. Ferdinánd és a török szultán itt kötötték meg az úgynevezett szőnyi békét.
A község csak a 17. század első felében települt újra és ekkor a gróf Zichyek lettek az urai. 1875-ben egyik fele Vásonkeőy Imréé lett, a másik felét pedig már 1847-ben a klosterneuburgi kanonokrend vette meg. 1894-ben a Vásonkeőy része báró Solymosy Lászlóé lett, a kinek a leánya, gróf Gyürky Viktorné még a 20. század elején is birtokosa volt. Rajta kívül még a klosterneuburgi kanonokrendnek, Világhy Gyulának, Mocsáry Antalné örököseinek, a katonai kincstárnak és dr. Lővinger Vilmosnak volt itt nagyobb birtokuk.
Az itt álló kastélyt még a gróf Zichyek építtették. Az 1800-as évek elején serfőző háza és szeszgyára is volt, az 1900-as évek elején pedig az akkori Füzitő-pusztán a kisbér-füzitői részvénytársaság keményítő- és enyvgyára és a Vacuun részvénytársaság olaj- és petroleumfinomító gyára működött, valamint Ószőnyben üzemelt a Lővinger-féle szeszgyár is.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt a község határában több nagyobb ütközet is volt. Komárom ostromakor az ágyúk tűzvonalába esett és az ekkor ide hullott ágyúgolyók közül a 20. század elején több darab látható volt a katolikus templom falában. A komáromi vár itteni elősáncai közül az egyik 1850, a másik pedig 1870 körül épült. Római katolikus temploma 1777-ben, a református 1787-ben épült.
A község határában látható úgynevezett Töröklesi domb-ot a hagyomány szerint a törökök hordták össze.
Az 1900-as évek elején Szőnyhöz tartozott még: Kisszőny, Bartuschektanya, Bélapuszta, Füzítő, Göbölkút, Hathalom, Kis- és Nagyherkály, Kiss, Körmendy, Pernyés, Soós, Steiner, Thaly és Újszállás puszták, Csillagvár erőd, a füzitői gyártelep, győri tanya, Herkályi vadászlak, Igmándi vár, Kiss és Kosztolányi tanyák, lőporraktárak, Nagy, Neubrand és Palla tanyák, Plebánia telek, Várföld cselédlak, Végh tanya és Veszely téglatelep.
Bélapuszta hajdan a szolgagyőri vár tartozéka volt, melyet II. Endre 1231-ben kelt oklevelében Billa néven említett és a pannonhalmi apátságnak adományozott. 1232-ben, IX. Gergely pápa megerősítő oklevelében már faluként volt említve.
