Százhalom

Százhalom (románul Movile, korábban Hondrubechi, németül: Hundertbücheln, szász nyelvjárásban Hangderbäχeln) falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében.

Százhalom (Movile)
A szász evangélikus erődtemplom
Közigazgatás
Ország	Románia
Fejlesztési régió	Közép-romániai fejlesztési régió
Megye	Szeben
Község	Jakabfalva
Rang	falu
Irányítószám	557106
SIRUTA-kód	144679
Népesség
Népesség	268 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	- (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	485 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 01′ 16″, k. h. 24° 47′ 37″46.02111111, 24.79361111
Százhalom weboldala
Sablon • Wikidata • Segítség

Nevének eredete

Német és magyar neve azonos jelentésű, minthogy a középfelnémet Büchel 'halmot' jelent. A mai román név hatósági névadással keletkezett, jelentése szintén 'halmok'. Történeti névalakjai: Hundertpuch (1355), Zazhalm (1368), Hundertbüchel (1374), de Centum Cumulis [...] vulgaliter dicitur Hundirtbucheln (1384), Zazhalom (1601). Román neve 1750-ben Hondorbék.

Földrajz

Fekvése

Medgyestől 62 km-re délkeletre, Fogarastól 45 km-re észak–északnyugatra, Segesvártól 32 km-re délre, Szentágotától húsz km-re északkeletre, a Hortobágy völgyében fekszik.

Népesség

A népességszám változása

Százhalom népessége 1850 és 1956 között hét–nyolcszáz fő között mozgott, majd a szászok 20. század végi kivándorlásával kevesebb mint a felére csökkent.

Etnikai és vallási megoszlás

• 1850-ben 810 lakosából 500 volt szász, 238 román és 71 cigány nemzetiségű; 500 evangélikus és 309 görögkatolikus vallású. (Görögkatolikusok helyett 1857-től folyamatosan ortodoxokat találunk.)
• 2002-ben 335 lakosából 310 vallotta magát román, 21 cigány és négy német nemzetiségűnek; 331 ortodox és négy evangélikus vallásúnak. (1992-ben még 161-en vallották magukat cigánynak.)

Története

Szász alapítású falu, első említésétől 1876-ig, rövid megszakításokkal Nagysinkszékhez tartozott. 1368-ban közelében vert tábort Nagy Lajos király. 1488-ban 54 adófizető gazdát, két pásztort és egy iskolamestert írtak össze benne, ezzel a szék ötödik legnépesebb települése volt. Egy Antonius Pauli nevű százhalmi diák 1506-ban a krakkói egyetemen tanult. Szász lakossága 1564-ben tért át az evangélikus hitre. 1579-ben a Szent Márton napját követő vasárnapra országos vásár tartására kapott szabadalmat. 1658-ban a tatár–moldvai–havasalföldi sereg felégette, és bár templomerődje kiállta az ostromot, lakossága megtizedelődött. Ezután sokan települtek be más falvakból. 1876-ban csatolták Nagy-Küküllő vármegyéhez. 1898-ban kisközségből nagyközséggé alakult.^[2]

Látnivalók

• A szász evangélikus erődtemplom hajója 14. századi. A nyugati végében álló harangtorony eredetileg 1225 után épült román stílusban, míg a keleti ún. Pflaumenturm védelmi céllal 1425 körül. Utóbbi 1730-ig védőemelettel volt ellátva. A római bíborosi kollégium 1475-ben száz napos búcsút engedélyezett a templom számára. 1495 körül gótikus stílusban építették át. 1500 körül falgyűrűvel és három védőtoronnyal erődítették, amelyek közül egyet az 1840-es években lebontottak, egy másik 1936-ban összedőlt. Kisebbik harangja 1411-ben, a nagyobbik 1482-ben, a középső 1496-ban, kő keresztelő medencéje 1554-ben készült.
• Szent Miklós ortodox temploma 1796-ban épült.

Híres emberek

• Innen származott és tizenegy éves koráig, 1930-ig itt élt Cornel Irimie néprajztudós.

Jegyzetek

1. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Szeben megye. adatbank.ro
2. Belügyi Szemle 1898, 263. o.

Források

• Német nyelvű lap a faluról

További információk

• ácsolt láda a Magyar Néprajzi Múzeum gyűjteményében ^{[halott link]}

• Erdély-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap