Szende Béla (politikus)

Keresztesi Szende Béla (született Frummer) (Lugos, 1823. április 4. – Gavosdia, 1882. augusztus 18.) magyar politikus, honvédelmi miniszter, császári és királyi valóságos belső titkos tanácsos, a Vaskorona-rend I. osztályú lovagja, a Szent István rend vitéze a Török Medjidje rend II. osztályú tulajdonosa, szeged szabad királyi város I. kerületének országgyűlési képviselője, magyar királyi honvéd ezredes, Krassó vármegye alispánja, az oravicai és lugosi választókerületnek országgyűlési képviselője.^[2]

A keresztesi Szende család címere (a Siebmacher féle könyvből)

Ez a szócikk a politikusról szól. Hasonló címmel lásd még: Szende Béla (egyértelműsítő lap).

Szende Béla
Magyarország honvédelmi minisztere
Hivatali idő 1872. december 15. – 1882. augusztus 18.
Előd	Szlávy József
Utód	Ráday Gedeon
Születési név	Frummer Béla
Született	1823. május 4.[1] Lugos[1]
Elhunyt	1882. augusztus 18. (59 évesen)[1] Gavosdia[1]
Párt	Deák-párt
Foglalkozás	politikus
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem ( – 1840-es évek)
A Wikimédia Commons tartalmaz Szende Béla témájú médiaállományokat.

Családja és származása

A 18. század végén nemesített Frummer, majd névváltoztatás után "Szende" családnak a sarja. Apja keresztesi Szende Zsigmond (1795–1879), több vármegye táblabírája, a lipcsei emlék-kereszt tulajdonosa, földbirtokos,^[3] anyja Liszka Franciska (1801–1885).^[4] Az apai nagyszülei Frummer Fülöp, Arad vármegye főpénztárnoka, és Gerigner Magdolna voltak; Frummer Fülöp, testvéreivel együtt 1798. november 23-én magyar nemességet, családi címert és a "keresztesi" nemesi előnév adományozásában részesültek I. Ferenc magyar királytól.^[5] Frummer Zsigmond unokaöccsével Frummer Lászlóval együtt magukra és utódaikra nézve V. Ferdinánd magyar király engedelmével a Frummer nevet „Szende“ névvel átcserélték.^[6]

Élete

Alsóbb és felsőbb iskoláit szülővárosában, majd Szegeden, Kassán és Pesten végezte- Ugyanitt ügyvédi oklevelet szerzett, ezt követően az 1840-es évek folyamán Krassó vármegye aljegyzője, majd főügyésze volt. Honvédként részt vett az 1848–49-es szabadságharcban, harcolt Kápolnánál, Tarcalnál, Isaszegnél, Nagysallónál és különösen kitüntette magát a Budai vár ostrománál. Századosi rangot ért el. A világosi fegyverletételt követően visszavonult gavosdiai birtokára, ahol gazdálkodással foglalkozott.

1860-ban Krassó vármegye alispánjává, 1865–68-ra országgyűlési képviselőnek választották meg. A kiegyezést követően Arad vármegye főispánja, 1869. január 2-a és 1872 között tanácsos volt a honvédelmi minisztériumban, 1872. december 15-től haláláig pedig honvédelmi miniszter volt a Szlávy-, a Bittó-, a Wenckheim- és végül a Tisza Kálmán-kormányban. Váratlanul hunyt el gavosdiai birtokán.

Az I. osztályú vaskoronarend tulajdonosa, Szent István-rend lovagja, a II. osztályú Medsidje-rend tulajdonosa volt.

Házassága és leszármazottjai

Felesége Bee Anna (1830–Budavár, 1872. április 14.) asszony,^[7] akitől született:

• Szende Béla (1854 – Lugos, 1909. április 28.), Krassó-Szörény vármegye árvaszéki elnöke, országgyűlési képviselője, törvényhatósági bizottsági tagja.^[8]
• Szende Erzsébet (1855–?)
• Szende Zsigmond (1856 – Budapest, 1911. január 1.) MÁV főellenőr.^[9] Neje: Cosulich Otília.
• Szende Ilma (1857–Budapest, 1907. március 23.).^[10] Férje: krassai Kerpely Antal (1836 – Selmecbánya, 1907. július 22.), magyar királyi miniszteri tanácsos, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Lipót-rend és a III. osztályú vaskorona-rend lovagja.^[11]

Források

• Életrajza a Magyar életrajzi lexikonban
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. On-line elérés