From Wikipedia, the free encyclopedia
A skotizmus vagy szkotizmus a katolikus teológia egyik irányzata, amelyet a skót Duns Scotus szerzetes után neveztek el. Az irányzatot a tomizmussal folytatott vita határozza meg, s mind a mai napig vannak képviselői.[1]
A tomizmus és a skotizmus közötti különbség kifejezhető azzal, hogy mindkettő az újplatonikus arisztotelizmusból ered, de a tomizmus közelebb áll Maimonidész ortodox arisztotelizmusához és Avicennához, míg a skotizmus a részletekben függetlenebb Arisztotelésztől, de sok platonikus és újplatonikus eszme hatolt bele, főleg Avicebron, továbbá Proklosz, Plótinosz stb. révén.
A filozófiáját a létezőnek olyan felfogása révén ragadhatjuk meg, amely ellentétben áll Aquinói Szt. Tamás szemléletével, így a metafizika új megközelítése jellemzi. Teológiájának háttere az augusztinizmus konstruktív ütköztetése az arisztotelizmussal. Hangsúlyozza, hogy Isten lényegét leginkább úgy kell felfognunk, mint végtelen, szabad, önzetlenül a teremtményeknek ajándékozott szeretetet. Ez a szeretet a skotizmusban az emberré válás elsődleges motívuma (megtestesülés) amely épp Jézus megváltó szenvedésére tekintettel önzetlenül szeretetteljes választ követel meg az embertől.[1]
Antonius Andreae, Hugo de Novocastro, Meyronnes-i Ferenc, Wilhelm von Alnwick, Petrus Thomae († 1340), Johannes de Bassolis, Landulfo Caraccioli († 1351), Thomas Bradwardine, Aquila-i Péter ((Scotellus) († 1361), Johannes Poncius, Petrus Tartaretus, Mastrius de Meldola, Paul Scriptoris
Claudius Frassen, Hyronimus de Montefortino, Aodh Mac Cathmhaoil (Hugo Cavellus), Luke Wadding
Parthenius Minges, Deodat M. Basly
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.