Remove ads
Sarkadi Imre (Debrecen, 1921. augusztus 13.[4] – Budapest, 1961. április 12.) Kossuth-díjas és háromszoros József Attila-díjas író, újságíró, dramaturg. A magyar parasztság 1945 utáni átalakulásának ihletett krónikása, valamint a modern társadalom erkölcsi problémáinak újszerű, drámai hangvételű ábrázolója volt.[5]
| Sarkadi Imre | |
| Született | Sarkady Imre János 1921. augusztus 13.[1][2][3] Debrecen |
| Elhunyt | 1961. április 12. (39 évesen)[1][2][3] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Debreceni Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem (–1943) |
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | suicide by jumping from height |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert |
| Írói pályafutása | |
| Jellemző műfajok | elbeszélés, regény, színmű |
| Irodalmi irányzat | új népiesség, realizmus, egzisztencializmus |
| Alkotói évei | 1944–1961 |
| Első műve | A próféta (dráma, 1944) |
| Fontosabb művei | Oszlopos Simeon (1948; 1960) Bolond és szörnyeteg (1960) A gyáva(1961) Elveszett paradicsom (1961) |
| Hatottak rá | Móricz Zsigmond |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sarkadi Imre témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Rövid, de fordulatos és változatos életútja örök tanulással, élmények halmozásával telt. Máig tisztázatlan halála egy olyan pályát tört ketté, ami a legnagyobbak közé emelhette volna.
Remove ads
Sarkady István adóhivatalnok és Elek Erzsébet tanítónő fia. Középiskolai tanulmányait a Debreceni Református Kollégiumban folytatta. 1939-ben leérettségizett, majd szülővárosában, a Tisza István Tudományegyetemen hallgatott jogot 1943-ig. Tanulmányaival párhuzamosan 1941-ben gyógyszerészsegédként dolgozott, később írnokként, majd 1942–1944-ben a Debreceni Újság – Hajdúföld nyomdai korrektoraként kereste kenyerét. Már ezekben az években is küldött tudósításokat sportlapoknak, végül 1945-ben a Tiszántúli Népszava munkatársa, illetve a Debreceni Szabad Szó szerkesztője lett.
1946-ban Budapestre költözött, és a Szabad Szó munkatársa, később felelős szerkesztője lett. Belépett a Nemzeti Parasztpártba, megismerkedett Kovács Imrével, Veres Péterrel és Erdei Ferenccel. 1947–1948-ban ezzel párhuzamosan a Válasz színházi jegyzetírójaként, 1948–1949-ben munkatársaként tevékenykedett, illetve a Magyar Rádió Falurádió című műsorába is bedolgozott, amíg onnan politikai okokból el nem bocsátották. 1949-ben rövid időre az akkor alakult Magyar Filmgyártó Vállalat lektora lett, majd 1950-ben a Művelt Nép segédszerkesztőjeként folytatta újságírói munkáját. 1950 után főként írásaiból élt, bár időről időre munkatársa lett egy-egy folyóiratnak, illetve 1953-ban Balmazújvárosban általános iskolai tanítói munkát is vállalt. 1954–1955-ben előbb a Csillag szerkesztőbizottsági tagja, majd az Irodalmi Újság munkatársa lett, 1955-től 1957-ig pedig a Madách Színháznál dolgozott dramaturgként. 1960 után az Állami Vakcinatermelő Intézet fermentorkezelő segédmunkása volt.
Kortársai szerint virtuskodó alkat volt, egész élete egyetlen szakadatlan játék volt a halállal, az önpusztítással. Halála is így következett be: máig tisztázatlan körülmények között Kondor Béla Bécsi utcai ötödik emeleti műtermének ablakából lezuhant és szörnyethalt.[6]
Remove ads
Első írásai a Válasz és a Csillag folyóiratban jelentek meg. Több esetben töredékes korai művei haláláig kéziratban maradtak. Első jelentősebb ismert műve A próféta című, 1944-ben keletkezett drámája, amelyben már megjelent a Sarkadi-életműre oly jellemző világnézet egyik fajsúlyos eleme, a megváltás gondolatának értelmetlensége és tagadása. További korai drámatöredékeiben (Hannibal, a portás és Lukrécia) a szubjektivista egzisztencializmus hangján véli igazolni a létezés értelmetlenségét és alapvetően erkölcstelen természetét, amellyel szemben a „Ragaszkodjatok rettenetesen vacak életetekhez!” útmutatását magasztosítja eszménnyé. Ugyancsak az írói életmű e korai darabjaiban jelennek meg először mitologikus parafrázisai (Ödipusz megvakul; Párbaj az igazságért; A szatír bőre). Elbeszéléseinek egy másik csoportját a háborús tematikának szentelte. Így például a Pokolraszállásban az öncélú öldöklésbe torkolló erkölcsi lealjasulást ábrázolja, míg A szökevényben az ellentétes dinamikájú jámborság és béketűrés tragédiáját meséli el.
Az előzőektől témájában és hangütésében egyaránt elkülönülő elbeszéléseiben és drámáiban a paraszti világot és annak szocialista átalakulását festi le idealizáló és nemegyszer propagandisztikus ecsetvonásokkal (Kezdet kezdetén; Nehéz esztendő, 1948; Holló a hollónak…, 1948), nemritkán – a korszak engedte korlátokon belül – a szociografikus hitelesség igényével (Barla Mihály szerencséje, 1952). Az idealisztikus ábrázolásmód mellett egyes műveiben helyet kapott a lelkekben munkálkodó félelemérzet lenyomata (Kőműves Kelemen, 1947), a nép felemelésén buzgólkodó, de valójában elvtelen neofiták kritikája (Balassi Menyhárt árultatása, 1949; Január), valamint a kényszerűen átalakuló parasztság sorstragédiája (Út a tanyákról, 1952;[7] Tanyasi dúvad, 1953; Kútban, 1953; Szeptember, 1955). Első jelentősebb regénye, a Móricz Zsigmond nyomdokain haladó Gál János útja szintén egyfajta realisztikus új népiesség bélyegét viseli magán: ebben a „magasabb szervezőerők” (párt, munkásosztály stb.) helyett az alapvető és örök emberi értékek folytonosságában (munka, szerelem stb.) látja az egyéni boldogulás, az élhető élet kulcsmotívumait. Ismét más írásaiban már a komikum és az irónia eszközeihez is bátran nyúl kora társadalmának, az „osztályharc élesedésének” ábrázolásában (Kísértetjárás Szikesen, 1950), Rozi (1951) című regényében több más írása motívumait összekapcsolva pedig éppenséggel a szerelmi csalódás vezet el a „szocialista öntudat” kialakulásához. E parasztírói vonulat egyik novelladarabja, a Kútban szolgált Fábri Zoltán nagy sikerű filmdrámája, a Körhinta (1956) alapjául.
Az írói életműben 1955-ben, a korának erkölcsi ellentmondásait és dilemmáit felvillantó Viharban című kisregénnyel állt be a szemléleti és tematikai fordulat, bár nem minden előzmény nélkül. Sarkadi már több korábbi művében kísérletet tett a polgárság morális közönyének és felelőtlenségének ábrázolására, dinamikájának kibontására (Szilassy és Drashe; Három játék; A drót). 1948-ban írt és töredékesen maradt – de 1960-ban drámává átdolgozott – Oszlopos Simeon című írásában, ismét a szubjektivizmus hangján, a mindennemű „hittérítők” által sugallt és a valódi, megélt élet közötti különbség konfliktusával magyarázta az elidegenedett, elmagányosodott városi ember rosszra törekvését. A Viharban és az ezt követő időszakban született, egyre drámaibb hangvételű írásai (Anna haragszik; Szégyen; Elmaradt találkozás) egyfajta erkölcsregényekként, illetve -elbeszélésekként reflektálnak a hit és értelem nélküli, a nihilizmus vonzásában folyó életek problémakörére. Eme utolsó írói korszak betetőzéseként születtek meg életművének legjelentősebb darabjai: a Bolond és szörnyeteg (1960) és A gyáva (1961), illetve az Elveszett paradicsom (1961) című dráma. Hősei nélkülöznek minden, a mindennapok megéléséhez szükséges emberi és erkölcsi bátorságot, egyedüli éltető elemük a siker, még ha „rossz” döntések sorozata vezet is hozzá; eme erkölcstelen diadalok talmi dicsfényében a jóra törekvés kiveszik az emberekből. E kései műveiben tükröződik önnön lelki válsága, a saját múltja elfogadásáért folyó belső küzdelem, egyre pesszimistább és kiábrándultabb írói szemlélete (talán ezért is terjedt el a feltételezés, hogy életének öngyilkossággal vetett véget). Sarkadi tömör szerkesztése, szigorú és pontos elemzései, gondolati igényessége újszerű kezdeményezésként jelent meg a hazai irodalom porondján, amely kibontakozásának korai halála vette elejét.
Remove ads
Halálát követően, 1962–1963-ban több irodalmi folyóirat – elsősorban a Kortárs és az Új Írás – lapjain heves polémia folyt Sarkadi irodalomtörténeti helyéről. Műveit több nyelvre, így bolgárra, csehre, észtre, franciára, lengyelre, németre, oroszra és románra lefordították.
Budapest XIV. kerületében, a Thököly út 85. szám alatt (magánterület, hátsó épület) egy emléktáblát helyeztek el tiszteletére.
Remove ads
- 1944: A próféta (dráma)
- 1947: Népgyűlés és hitvita
- 1947–1953: Kőműves Kelemen (elbeszélés)
- Holló a hollónak...; Szikra, Bp., 1948
- Nehéz esztendő; Kulcsár Ny., Bp., 1948
- 1948: Oszlopos Simeon (kisregény)
- 1948: Pokolraszállás (elbeszélés)
- 1948: A szökevény (elbeszélés)
- 1948: Ödipusz megvakul
- 1948: Párbaj az igazságért
- 1948: Népítélet
- 1948–1949: Elektra
- 1949: Balassi Menyhárt árultatása (elbeszélés)
- Kísértetjárás Szikesen; Athenaeum, Bp., 1950
- Gál János útja; Athenaeum, Bp., 1950
- Rozi; Ifjúsági, Bp., 1951
- Barla Mihály szerencséje; Vörös Csillag Ny., Bp., 1952
- Tanyasi dúvad; Szépirodalmi, Bp., 1953 (Új magyar elbeszélések)
- Veréb-dűlő. Elbeszélések; Szépirodalmi, Bp., 1954
- 1955: Kútban (elbeszélés)
- 1955: Viharban (kisregény)
- Elmaradt találkozás; Magvető, Bp., 1955
- Út a tanyákról / Szeptember. Színművek; Magvető, Bp., 1956
- 1960: Bolond és szörnyeteg (regény)
- 1960: Oszlopos Simeon (dráma)
- A gyáva. Regény; Szépirodalmi, Bp., 1961
- Elveszett paradicsom. Dráma; Egressy Klub, Bp., 1962
- A szökevény, 1-2.; összeáll., sajtó alá rend., utószó B. Nagy László; Szépirodalmi, Bp., 1962
- Ház a város mellett. Drámák; Szépirodalmi, Bp., 1969
- Farkaskaland; vál. Domokos Mátyás; Szépirodalmi, Bp., 1971 (Kiskönyvtár)
- Regények; bev. Béládi Miklós, ill. a szerző; Szépirodalmi, Bp., 1973 (Sarkadi Imre művei)
- Novellák; bev. Czine Mihály, ill. a szerző; Szépirodalmi, Bp., 1975 (Sarkadi Imre művei)
- Regények; Magvető–Szépirodalmi, Bp., 1977 (30 év)
- Száz éve Segesvárnál. Egy diáktüzér naplója; Magvető, Bp., 1980 (Rakéta Regénytár)
- Elbeszélések. 1943-1961; sajtó alá rend. Sarkadi Imréné, Csontos Sándor, ill. a szerző; 2. bőv., jav. kiad.; Szépirodalmi, Bp., 1980 (Sarkadi Imre művei)
- Az önámító halála. Válogatott írások; vál., utószó Csontos Sándor; Kriterion, Bukarest, 1981 (Horizont könyvek)
- Körhinta; összeáll. Sarkadi Imréné, Csontos Sándor, jegyz. Csontos Sándor; Magvető, Bp., 1981
- Drámák; gyűjt., szöveggond., jegyz. Sarkadi Imréné és Csontos Sándor; 2. bőv. kiad.; Szépirodalmi, Bp., 1983 (Sarkadi Imre művei)
- Párbeszéd az idő dolgairól; Múzsák, Bp., 1987
- Sarkadi Imre; szerk., bev. Prágai Tamás; Alexandra, Pécs, 2003 (Kossuth-díjas írók)
Remove ads
Remove ads
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
Remove ads