A Saimaa-tavi gyűrűsfóka (Pusa hispida saimensis) a gyűrűsfóka (Pusa hispida) alfaja. A világon a leginkább veszélyeztetett fókák közé tartoznak, állományuk 2016 őszén csak mintegy 360 egyed volt.[1][2] Az egyedüli populáció a finnországi Saimaa-tóban él, innen jön a nevük is. A populáció olyan gyűrűsfókáktól származik, amelyek elszigetelődtek a többiektől, amikor a legutóbbi eljegesedés során a föld megemelkedett. A Ladoga-tavi gyűrűsfóka (Pusa hispida ladogensis) és a bajkáli fóka mellett a Saimaa-tavi gyűrűsfóka egyike a kevés élő édesvízi fókának.
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Archív kép a fókáról | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Súlyosan veszélyeztetett       | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Pusa hispida saimensis (Nordquist, 1899) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 Elterjedési területe | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Saimaa-tavi gyűrűsfóka témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Saimaa-tavi gyűrűsfóka témájú kategóriát. | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Elterjedése és élőhelye
A Saimaa-tavi gyűrűsfóka csak édesvízben fordul elő. Az élőhelye Finnország keleti részén, a Saimaa-tórendszerben található, amely több, egymással összeköttetésben álló kis tóból áll. A tórendszer 4460 négyzetkilométeren terül el, mintegy 13 710 szigetet és félszigetet foglal magában, partvonalának hossza mintegy 15 000 kilométer. A tavak mélysége átlagosan 17 méter, a legmélyebb helyen 82 méter.[3] A legfontosabb területek, ahol a Saimaa-tavi gyűrűsfókák megszülik és felnevelik kölykeiket, a Linnansaari és Kolovesi nemzeti parkok. Mivel elszigetelten él, az egyedüli ellensége az ember. Szakértői becslés szerint a területen természetes körülmények között hatezer fóka tudna megélni.[4]
A Saimaa-tavi gyűrűsfóka az egyedüli endemikus emlős Finnországban.[5]
Megjelenése
Egy felnőtt állat 85–160 centiméter hosszú, tömege 50–90 kilogramm; a hímek rendszerint nagyobbak a nőstényeknél. Színük sötétszürke, a hátuk feketés-szürke körben fehér gyűrűkkel. A hasuk világosszürke. A Saimaa-tavi gyűrűsfókák színe sötétebb a többi gyűrűsfókáénál.
Szaporodása
4–6 éves koruk között érik el az ivarérettséget. A vemhesség 11 hónapig tart. A február végén / március elején világra jövő újszülöttek 55–65 centiméter hosszúak és 4–5 kilogrammosak.[5]
Védelme
A 20. század elején a Saimaa-tavi gyűrűsfókákat kártevőnek tekintették; 1882 és 1948 között díjat fizettek az elpusztításukért.[6] Önkéntesek már az 1920-as évektől foglalkoztak a fókák megmentésével,[1] de a Saimaa-tavi gyűrűsfókák csak 1955 óta védettek. 1983-ban a populáció 100–150 egyedből állt. 2005-ben már 270-en voltak, de két kedvezőtlen szaporodási időszak után 2007-ben visszaesett 260-ra. Ekkor a szaporodóképes nőstények száma 87 volt.[7] Úgy tartják, hogy a kihalást el lehetne kerülni, ha a fókák száma elérné a 400-at.
2016 tavaszán 79 kölyköt találtak, ebből 4 elpusztult.[8]
A Saimaa-tavi gyűrűsfóka védelme érdekében az élőhelyükön önkéntes halászati korlátozásokat vezettek be. A legfontosabb korlátozás, hogy április 15-től június végéig tilos hálóval halászni a tóban; itt a halászat elsősorban nem gazdasági, hanem szabadidős tevékenység. A halálozási ráta ennek ellenére nem csökkent, ami mintegy 20–30 fókát jelent évente. Többségükben az adott évben született kölykök pusztulnak el.
A fókák járulékos halálozásának csökkentésére 2011 óta a fókák fő élőhelyén egyes halászati módszereket tilos használni, például erős hálókat, nagy halcsapdákat és halcsapdás horgokat.[9]
2016-ban született a korábbi két rendelet helyett egy rendelet és egy kölcsönös megegyezés született a hatóságok és a víztulajdonosok között. A halászati egyesület 1,7 eurót kap hektáronként, hogy ellenőrizzék a halászati korlátozások betartását. A hálók használata a költőhelyek 5 kilométeres körzetében tilos április 15-től június végéig.[10]
A Saimaa-tavi gyűrűsfókák túlélése függ a megfelelő jég- és hótakaró meglététől is. Ezeknek a csökkenése, amit a klímaváltozás okoz, közvetlen fenyegetést jelent a fókákra nézve. Az emberek által készített hófészkek sikeresnek bizonyultak a túlélési feltételek javításában.[11] A hófészkeket három télen át tesztelték, és 2014-től kezdve rendszeresen használják.[12]
A védelem célja, hogy 2020-ra elérjék a Saaima-tóban a 400-as fókalétszámot.[6]
1998 óta a fő költőhelyek területe Natura 2000 hálózat része.[1]
A kultúrában
Juha Vainio Vanhojapoikia viiksekkäitä (Bajszos agglegények) című dala, amely Saimaa tó egyik szigetén élő agglegényről és a Saimaa-tavi gyűrűsfókáról szól, a vidék elnéptelenedésére és a természet védelmére hívta fel a figyelmet.[1]
Jegyzetek
Fordítás
További információk
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
