Rubídium-dikromát

A rubídium-dikromát rubídiumból, oxigénből és krómból álló kémiai vegyület, képlete Rb₂Cr₂O₇.

rubídium-dikromát
rubídiumion
dikromátion
Kémiai azonosítók
CAS-szám	13446-73-6
PubChem	61606
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	Rb2Cr2O7
Moláris tömeg	386,924
Megjelenés	piros triklin vagy sárga monoklin kristályok
Sűrűség	* 3,021 g·cm−3 (monoklin)[1] 3,125 g·cm−3 (triklin)[1]
Veszélyek
Főbb veszélyek	mérgező, környezetre veszélyes
R mondatok	R49 R43 R50/53
S mondatok	S53 S45 S60 S61
Rokon vegyületek
Azonos kation	rubídium-oxid rubídium-hidroxid
Rokon vegyületek	rubídium-kromát
Az infoboxban SI-mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük.

Előállítása

Rubídium-karbonát és króm(VI)-oxid reakciójával állítható elő:^[2]

${\displaystyle \mathrm {Rb_{2}CO_{3}+2\ CrO_{3}\longrightarrow Rb_{2}Cr_{2}O_{7}+CO_{2}\uparrow } }$

Vagy ammónium-dikromát és rubídium-klorid reakciójával:

${\displaystyle \mathrm {(NH_{4})_{2}Cr_{2}O_{7}+2\ RbCl\longrightarrow Rb_{2}Cr_{2}O_{7}+2\ NH_{4}Cl} }$

Tulajdonságai

A rubídium-dikromátnak két különböző kristályszerkezete van:

• Piros: Kristályszerkezete triklin, tércsoport P1(C_i¹). Rács paraméterei: a = 13,554 Å, b = 7,640 Å, c = 7,735 Å, α = 93,64°, β = 98,52°, és γ = 88,80°. Elemi cellája négy ionpárt tartalmaz.^[3]
• Sárga: Kristályszerkezete monoklin, tércsoport P2₁/n.^[4]

Króm-trioxiddal reagálva rubídium-tetrakromát keletkezik belőle:^[5]

${\displaystyle \mathrm {Rb_{2}Cr_{2}O_{7}+2\ CrO_{3}\longrightarrow \ Rb_{2}Cr_{4}O_{1}3} }$

Rubídium-karbonáttal reagálva rubídium-kromát keletkezik belőle:

${\displaystyle \mathrm {Rb_{2}CO_{3}+Rb_{2}Cr_{2}O_{7}\rightarrow 2\ Rb_{2}CrO_{4}+CO_{2}\uparrow } }$

Felhasználása

Rubídium előállítására használják, cirkóniummal reagáltatják 500 °C-on vákuumban:^[6]

${\displaystyle \mathrm {Rb_{2}Cr_{2}O_{7}+2\ Zr\longrightarrow \ 2\ Rb+2\ ZrO_{2}+Cr_{2}O_{3}} }$

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Rubidiumdichromat című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

1. Dale L. Perry, Sidney L. Phillips: Handbook of inorganic compounds. CRC Press, 1995, ISBN 978-0-8493-8671-8, S. 334 (korlátozott előnézet a Google Könyvekben).
2. Sablon:BibISBN
3. N. Ch. Panagiotopoulos, I. D. Brown: "Crystal structure of triclinic rubidium dichromate, Rb₂Cr₂O₇" in Can. J. Chem. 1970, 48(4), S. 537. Volltext^{[halott link]}
4. Robert L. Carter: "Comparison of the vibrational spectra of K₂Cr₂O₇, Rb₂Cr₂O₇ and Cs₂Cr₂O₇" in Spectrochimica Acta A 1973, 29(2), S. 253-262. doi:10.1016/0584-8539(73)80069-8
5. Percy Löfgren: "The crystal structure of rubidium tetrachromate, Rb₂Cr₄O₁₃" in Acta Cryst. 1973, 29, S. 2141. doi:10.1107/S0567740873006242
6. Mary Eagleson: Concise encyclopedia chemisry Berlin; New York: de Gruyter, 1994, ISBN 3-11-011451-8, S. 958 (korlátozott előnézet a Google Könyvekben).