Ron Flockhart (autóversenyző)

Ron Flockhart (Edinburgh, 1923. június 16.^[1] – Melbourne, 1962. április 12.) brit autóversenyző, aki összesen 13 világbajnoki futamon indult a Formula–1-ben és kétszer nyerte meg a Le Mans-i 24 órás autóversenyt.

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Ron Flockhart (egyértelműsítő lap).

Ron Flockhart
Életrajzi adatai
Született	1923. június 16. Edinburgh, Skócia
Elhunyt	1962. április 12. (38 évesen) Melbourne, Ausztrália
Nemzetisége	brit
Pályafutása
Kategória	Formula–1-es világbajnokság
Aktív évei	1954, 1956 - 1960
Csapata	Maserati, BRM, Connaught, Cooper, Lotus
Nagydíjak száma	14 (13 rajt)
Világbajnoki címek	0
Győzelmek	0
Dobogós helyezések	1
Első rajtkockák	0
Leggyorsabb körök	0
Első nagydíj	1954-es brit nagydíj
Legutolsó nagydíj	1960-as amerikai nagydíj
A Wikimédia Commons tartalmaz Ron Flockhart témájú médiaállományokat.

Pályafutása

A Formula–1 előtt

Katonai szolgálata alatt Egyiptomban és Olaszországban töltötte ezen időszak nagy részét, és miután parancsnokká nevezték ki, olykor itt is maradt ideje arra, hogy motorra pattanva hódoljon szenvedélyének. 1951-ben kezdett versenyezni egy Formula–3-as autóval, majd két évre rá az akkoriban igen népszerű Voiturette sorozatban egy vásárolt, és saját maga tuningolt autóval gyári csapatok ellen szerepelt sikeresen.

A Formula–1-ben

A Goodwoodban aratott győzelmével hívta fel igazán magára a figyelmet, és 1954-ben egy futam erejéig Bira herceg csapatában és autójában, egy Maseratit vezetve a Formula–1-es világbajnokságban is bemutatkozott. A brit nagydíjon azonban nem sikerült az áttörés, egy baleset miatt mindössze kért kört tudott megtenni.

Ezután két évig sportautókkal versenyzett, de az 1956-os brit nagydíjon ismét rajthoz tudott állni, ezúttal egy BRM volánjánál. Ekkor sem volt szerencséje, újra csak két kört mehetett, mert tönkrement a motorja. Két hét múlva pedig immár Le Mansban versenyzett, és az Ecurie Ecosse csapattal, a szintén skót Ninian Sanderson párjaként megnyerte a 24 órás viadalt. Még ebben az évben az olasz nagydíjon indult, és a 23. rajtpozícióból végül feljött a harmadik helyre, megszerezve Formula–1-es pályafutása egyetlen dobogós helyezését.^[2]

1957-ben két futamon a BRM színeiben indult a világbajnokságban, ám egyiket sem sikerült befejeznie. Nem úgy, mint Le Mansban, ahol az előző évi diadalt megismételve, ezúttal az angol Ivor Bueb társaként ismét győzelmet aratott. 1958-ban egy, 1959-ben öt további világbajnoki futamon indult a BRM-mel, 1960-ban pedig két viadalon vett részt, a Team Lotus illetve a Cooper színeiben. Az 1960-as francia nagydíjon hatodik lett, ez volt a második, egyben utolsó pontszerző helyezése.^[3]

A Formula–1 után

Ezután felhagyott az autóversenyzéssel, és másik szenvedélyének, a repülésnek kezdett hódolni. Egy átalakított, II. világháborús Mustang vadászgéppel a London-Sydney távolság időrekordját akarta megdönteni. A próbálkozást 1961. február 28-án ejtette meg, és tudta, hogy sikerrel kell járnia, hiszen március 11-ére volt kitűzve az esküvője Londonban.^[4] A rossz időjárás miatt azonban néhány napos csúszással indult a rekordkísérlet, majd pedig a célegyenesbe érkezve, Athénban fel kellett adnia a próbálkozást motorhiba miatt. Az esküvőjére azért végül sikerült időben megérkeznie. 1962-re újabb próbálkozást tűzött ki maga elé, immár egy másik géppel, egy CAC Mustanggal. Még mielőtt nekivágott volna hosszú útnak Sydney-ből, néhány tesztrepülést hajtott végre, ám április 12-én nem sokkal a felszállás után problémát jelzett a rádión a központ felé, miszerint a gépben nem működik az iránytű, és sűrű felhők közé keveredett. Ez volt az utolsó üzenet tőle, a Mustang ugyanis lezuhant a Victoria államban található Kallista közelében.^[5]

Emlékezete

Skóciában az egykori kettős-pilóta emléke máig él, az egyik győztes versenyautójáról származó felnit ugyanis a Skót Motorsport Klub vándordíjként ítéli oda fiatal tehetségeknek, így korábban megkapta például Dario Franchitti, David Coulthard és Allan McNish is.

Eredményei

Teljes Formula–1-es eredménylistája

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év	Csapat	Modell	Motor	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	Helyezés	Pont
1954	"B. Bira"	Maserati 250F	Maserati Straight-6	ARG	500	BEL	FRA	GBR Ki*	GER	SUI	ITA	ESP			NC	0
1956	Owen Racing Organisation	BRM P25	BRM L4	ARG	MON	500	BEL	FRA	GBR Ki	GER					14.	4
	Connaught Engineering	Connaught B Type	Alta L4								ITA 3
1957	Owen Racing Organisation	BRM P25	BRM L4	ARG	MON Ki	500	FRA Ki	GBR	GER	PES	ITA				NC	0
1958	Owen Racing Organisation	BRM P25	BRM L4	ARG	MON nk	NED	500	BEL	FRA	GBR	GER	POR	ITA	MOR Ki	NC	0
1959	Owen Racing Organisation	BRM P25	BRM L4	MON Ki	500	NED	FRA 6	GBR Ki	GER	POR 7	ITA 13	USA			NC	0
1960	Team Lotus	Lotus 18	Climax L4	ARG	MON	500	NED	BEL	FRA 6	GBR	POR	ITA Ni	USA		25.	1
	Cooper Car Company	Cooper T51	Climax L4										USA Ki

* Megosztva vezetett Prince Bira-val.

Le Mans-i 24 órás autóverseny

Év	Csapat	Autó	Csapattárs	Helyezés
1955	Lotus Engineering	Lotus Mk9	Colin Chapman	kiesett
1956	Ecurie Ecosse	Jaguar D-Type	Ninian Sanderson	1.
1957	Ecurie Ecosse	Jaguar D-Type	Ivor Bueb	1.
1959	Ecurie Ecosse	Tojeiro	John Lawrence	kiesett
1960	Ecurie Ecosse	Jaguar D-Type	Bruce Halford	kiesett
1961	Border Reivers	Aston Martin DBR1/300	Jim Clark	kiesett

Jegyzetek

1. Ron FLOCKHART • STATS F1
2. Retro - Legyen inkább a csapattársam bajnok!. formula.hu, 2015. szeptember 2.
3. Drivers: Ron Flockhart. grandprix.com, 2012. március 7.
4. Retro - Aki az F1-ből a fellegekbe vágyott. formula.hu, 2015. június 15.
5. Ron Flockhart. f1tortenelem.hu, 2015. június 15. (Hozzáférés: 2016. február 2.)

Külső hivatkozások

• Ron Flockhart karrierje

• Formula–1-portál
• Sportportál