1959-es Formula–1 világbajnokság

Az 1959-es Formula–1-es szezon volt a 10. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1959. május 10-étől december 12-éig tartott. Az előző évi világbajnok Mike Hawthorn január 22-én London közelében Jaguarjával karambolozott és a balesetben életét vesztette. A Ferrari Tony Brooksot szerződtette le. Az Argentin nagydíj elmaradt, így csak májusban kezdődtek a versenyek, kikerült a futamok közül a belga nagydíj is. A Vanwall márka is visszalépett, és a Cooper által kezdett elterjedni a farmotoros versenyautó építés. Stirling Moss ebben az évben a Rob Walker Racing Teamhez csatlakozott, ahol a Cooper T51-est vezette (két bajnoki futamon egy BRM P25-össel vett részt).

1959-es FIA Formula–1 világbajnokság
Cooper T51-es
Egyéni világbajnok
Jack Brabham	31
Konstruktőri világbajnok
Cooper Car Company	40
← 1958 1960 →

A szezon menete

A tragikus 1958-as év után (amikor Luigi Musso, Peter Collins és Stuart Lewis-Evans is életét vesztette) Tony Vandervell, a Vanwall vezetője bejelentette, hogy csapata visszalép a versenyzéstől megromlott egészségi állapota miatt. Néhány héttel a bejelentés után a visszavonult világbajnok Mike Hawthorn autóbalesetben meghalt.

Stirling Moss Rob Walker privát csapatához csatlakozott, ahol a Cooper T51-essel versenyzett, Maurice Trintignant mellett. Tony Brooks a Ferrari versenyzője, csapattársa a BRM-ből átigazoló Jean Behra, Phil Hill és a korábbi lotusos Cliff Allison lett. Bruce McLaren Jack Brabhamhez csatlakozott, a gyári Cooper csapathoz. A BRM-nél maradt Harry Schell, Jo Bonnier és Ron Flockhart került Behra helyére. Az új 2,5 literes Coventry Climax motor nagyon versenyképesnek ígérkezett, a Cooper és a Lotus is ezt használta autóiban.

A Rob Walker csapat Cooper T51-ese

Az első világbajnoki futamot csak májusban rendezték, előtte három nem világbajnoki verseny került megrendezésre: a Glover Trophy Goodwoodban, a BARC 200 Aintree-ben és az International Trophy Silverstone-ban. Az első futamot Moss egy Cooperrel, a másodikat Behra a Ferrarival, a harmadikat Brabham a Cooperrel nyerte. Ezután nem volt meglepetés hogy a monacói nagydíj első rajtrácsán is ők hárman foglaltak helyet. Behra szerezte meg a vezetést Moss és Brabham előtt. A 22. körig vezetett, amikor Mossnak sikerült eléje kerülnie, majd a következő körben Brabhamnek is, mivel a ferraris motorhibával kiesett. Phill Hill szerezte meg a harmadik pozíciót, de megcsúszása miatt Schell és Brooks is megelőzte. A 81. körben Moss kiállt a boxba erőátviteli probléma miatt, de visszatérése után szinte azonnal kiesett. A győztes így Jack Brabham lett, Brooks második, Trintignant harmadik lett. Phil Hillt négy megpördülése ellenére is a negyedik helyen rangsorolták, Bruce McLaren előtt.

Az indianapolisi 500-on szokás szerint ismét nem indultak európaiak. Az edzéseken két versenyző (Jerry Unser és Bob Cortner) is életét vesztette. A versenyt Rodger Ward nyerte Jim Rathmann előtt.

Moss BRM P25-öse, amellyel második lett a brit nagydíjon

Zandvoortban indultak az Aston Martinok először világbajnoki futamon, Roy Salvadorival és Carroll Shelbyvel, akik csak a tizenharmadik és tizedik helyet tudták megszerezni. Jo Bonnier indult az első sorból a BRM-mel, Brabham és Moss Cooperje mellől. Graham Hill a figyelemre méltó ötödik helyet érte a Lotusszal. A rajtnál Bonnier állt az élre, de Masten Gregory gyári Cooperével a harmadik sorból indulva a második helyre jött fel, majd a következő körben átvette a vezetést. Moss ezzel szemben visszaesett a középmezőnybe az indulásnál. Az amerikai versenyző a következő 12 körben vezetett, de váltóproblémája miatt Bonnier, majd Brabham is visszaelőzte. Moss a negyedik Behra és Gregory megelőzése után az élen haladókhoz kezdett közeledni, majd megszerezte a vezetést is. A brit váltóhiba miatt kiesett, így Bonnier megszerezte a BRM első győzelmét. Brabham második, Gregory harmadik, a debütáló Innes Ireland a Lotusban negyedik lett.

Striling Moss a francia nagydíjra átült az apja által alapíott British Racing Partnership BRM P25-ösébe, így Rob Walker csapatában csak Trintignant vezetett. Itt mutatkozott be a Ferrari színeiben Dan Gurney. A gyors reimsi pályán Tony Brooks autózta a legjobb időt Brabham és Phil Hill előtt. A rajtnál Brooks állt az élre Moss és Gregory előtt. Az első körökben probléma adódott a Thillois hajtűkanyarban, ahol feltöredezett az aszfalt. Gregory arcát egy nekirepülő kő végta meg, míg másoknak meghibásodott az autójuk a felrepülő kövek miatt. Brooks a délután hátralévő részében végig vezetett. Trintignant a második helyre helyre ért fel, de megcsúszása után autója megállt, majd visszatolta azt a pályára. A második hely így Brabhamé, majd Phil Hillé lett. Később Moss Brabham megelőzése után Hillt is megpróbálta utolérni, de kuplung nélkül kirepült és megállt. Külső segítséggel visszatolták, de ezért később kizárták. A futamot Brooks nyerte Hill és Brabham előtt. Jean Behra még a rajtnál lemaradt motorja lefulladása miatt, de sikerült felérnie a harmadik helyre, ekkor azonban motorja meghibásodása miatt kiesett. A verseny után vitába keveredett a Ferrari csapatvezetőjével, Romolo Tavonival, akit meg is ütött. Emiatt elküldték a csapattól.

Az Aston Martin DBR4/250

A Brit Nagydííjon a Ferrari nem vett részt az olaszországi sztrájkok miatt. Tony Brooks kapott egy Vanwallt Tony Vanderwelltől, de csak a tizenhetedik helyen végzett az időmérő edzésen. Brabham indult a pole-pozícióból, Salvadori meglepetésre a második helyet szerezte meg az Aston Martinnal Harry Schell előtt. Brabham a rajtnál megőrizte vezető helyét és magabiztosan győzött. A második helyért nagy harc alakult ki, végül Mossnak sikerült üldözői előtt célbaérnie, nem tervezett boxkiállása ellenére is. A brit két tizeddel ért célba Bruce McLaren előtt.

A német nagydíjat ezúttal az AVUS nevű versenypályán rendezték Berlinben, ahol Moss már visszatért Rob Walker csapatába. Ennek nagy része egy autópályaszakaszon foglalt helyet, két hajtűkanyarral, ezek közül az északi döntött volt. Mivel a rendezők tartottak a gumiproblémáktól, úgy döntöttek, hogy a versenyt két részben rendezik meg. A szombati napot beárnyékolta Jean Behra halálos balesete, amikor egy betétfutamon, egy Porsche RSK autóval (nedves körülmények között) kicsúszott az északi döntött kanyarból és egy oszlopnak ütközött. A francia azonnal életét vesztette. A rajtrács első sorábóból Brooks, Moss, Gurney és Brabham indult. Rövid időre Gregory állt az élre, de Brooks később visszaelőzte. Moss hamar kiesett erőátviteli probléma miatt. Az első helyért Brooks, Gurney és Gregory harcolt, de utóbbi motorhiba miatt kiesett öt körrel a vége előtt. Így Hill a harmadik, McLaren a negyedik helyre jött fel. A második rész rajtrácsát az első rész befutóinak sorrendje alakította ki. McLaren állt az élre, de hamar Phil Hill, Bonnier, Brooks és Gurney mögé esett vissza. Brooks hamar az élre állt, míg Bonnier visszaesett, így a Ferrari autói az első három helyen értek célba. A német Hans Herrman BRM-je fékhibája miatt nagy sebességnél balesetet szenvedett a déli kanyarnál. Autója szénabáláknak ütközött és szaltózni kezdett. Hermann kiesett, de csak súlyos sérüléssel élte túl az esetet. Brooks győzött Gurney és Hill előtt.

Lotus 16-os

A portugál nagydíjat a Lisszabon melletti Monsanto Parkban rendezték, ahol a Cooper autói domináltak. Stirling Moss volt a leggyorsabb az edzésen, Brabham és Gregory gyári Coopere előtt. A versenyen a brit megtartotta a vezetést, Brabham, McLaren, Gregory és Gurney előtt. Phil Hill a verseny elején megcsúszott, majd boxkiállása után névrokonával, Graham Hillel ütközött, így mindketten kiestek. A második helyen autózó Brabham egy lekörözés közben egy póznának ütközött, ahonnan visszaesett autója a pályára. Brabham kiesett a Cooperből a pálya közepére, az érkező Gregory pedig majdnem elütötte az ausztrált. A baleset után McLaren lett a harmadik, de erőátviteli probléma miatt kiesett. A harmadik helyet így Gurney szerezte meg, aki Moss és Gregory mögött ért célba.

Monzában újra a Ferrarik és a Cooperek harcoltak a győzelemért, ahol Moss szerezte meg a pole-t Brooks és Brabham előtt. A rajt után Brooks azonnal kiesett motorhiba miatt, így Moss vezetett Hill, Brabham és Gurney előtt. Hill az élre állt, ezután Mosszal váltogatták egymást az élen, míg Gurney megelőzte Brabhamet. Hillt és a többi Ferrarit a versenytáv felénél behívták a boxba új gumikért, míg Moss és Brabham kint maradt. Moss nagy előnnyel győzött, míg Phil Hill második, Brabham pedig harmadik lett.

Az utolsó futamon még Brabhamnek, Mossnak és Brooksnak maradt esélye a bajnoki címre. Az első amerikai nagydíjat a floridai Sebringben tartották. Moss indult az élről, Brabham és Harry Schell Cooperje előtt. A nagydíjon részt vett néhány helyi versenyző, köztük az indianapolisi győztes Rodger Ward is. Versenyképtelen autójával 43 másodperccel rosszabb időt futott Mossnál. Brabham vette át a vezetést a rajtnál, de Moss hamar megelőzte és előnyt kezdett kiépíteni. Öt kör után áttétele meghibásodott és kiesett, ezután Brabham vezetett csapattársa, McLaren előtt. Cliff Allison a Ferrarival a harmadik helyről esett ki kuplunghiba miatt. Trintignant a futam végét izgalmassá tette, amikor az utolsó néhány száz méteren gyorsan zárkózott fel az időközben elsővé váló McLarenre. A francia majdnem megelőzte az új-Zélandit, célbaérkezésük között mindössze 0,6 másodperc telt el. Brabhamnek az utolsó körben elfogyott az üzemanyaga, de az ausztrál betolta autóját a célba. Bruce McLaren a legfiatalabb futamgyőztes lett 22 évesen, Trintignant második lett. Bár Brooks a harmadik helyen, Brabham előtt ért célba, a bajnoki címet az ausztrál nyerte.

A konstruktőri versenyt a Cooper-Climax nyerte a Ferrari és a BRM előtt.

Nagydíjak

#	Verseny	Dátum	Pálya	Pályakép	Győztes pilóta	Győztes csapat	Összefoglaló
76	monacói nagydíj	Május 10.	Monaco		Jack Brabham	Cooper-Climax	Összefoglaló
77	indianapolisi 500	Május 30.	Indianapolis		Rodger Ward	Watson-Offenhauser	Összefoglaló
78	holland nagydíj	Május 31.	Zandvoort		Joakim Bonnier	BRM	Összefoglaló
79	francia nagydíj	Július 5.	Reims		Tony Brooks	Ferrari	Összefoglaló
80	brit nagydíj	Július 18.	Aintree		Jack Brabham	Cooper-Climax	Összefoglaló
81	német nagydíj	Augusztus 2.	AVUS		Tony Brooks	Ferrari	Összefoglaló
82	portugál nagydíj	Augusztus 23.	Monsanto Park		Stirling Moss	Cooper-Climax	Összefoglaló
83	olasz nagydíj	Szeptember 13.	Monza		Stirling Moss	Cooper-Climax	Összefoglaló
84	amerikai nagydíj	December 12.	Sebring		Bruce McLaren	Cooper-Climax	Összefoglaló

Bajnokság végeredménye

Versenyzők

Pontozás:

Helyezés	1.	2.	3.	4.	5.	Lk.	6.-20.
Pont	8	6	4	3	2	1	0

Helyezés	Versenyző	MON	500	NED	FRA	GBR	GER	POR	ITA	USA	Pontszám
1	Jack Brabham	1*		2	3	1	Ki	Ki	3	4	31 (34)
2	Tony Brooks	2		Ki	1	Ki	1*	9	Ki	3	27
3	Stirling Moss	Ki		Ki*	KIZ*	2*	Ki	1*	1	Ki	25.5
4	Phil Hill	4		6	2		3	Ki	2*	Ki	20
5	Maurice Trintignant	3		8	11	5	4	4	9	2*	19
6	Bruce McLaren	5			5	3	Ki	Ki	Ki	1	16.5
7	Dan Gurney				Ki		2	3	4		13
8	Joakim Bonnier	Ki		1	Ki	Ki	5	Ki	8		10
9	Masten Gregory	Ki		3	Ki	7	Ki	2			10
10	Rodger Ward		1							Ki	8
11	Jim Rathmann		2								6
12	Johnny Thomson		3*								5
13	Harry Schell	Ki		Ki	7	4	7	5	7	Ki	5
14	Innes Ireland			4	Ki		Ki	Ki	Ki	5	5
15	Olivier Gendebien				4				6		3
16	Tony Bettenhausen		4								3
17	Cliff Allison	Ki		9			Ki		5	Ki	2
18	Jean Behra	Ki		5	Ki						2
19	Paul Goldsmith		5								2
20	Roy Salvadori	6		Ki	Ki	6		6	Ki	Ki	0
21	Ron Flockhart	Ki			6	Ki		7	13		0
22	Ian Burgess				Ki	Ki	6		14		0
23	Wolfgang von Trips	Ki								6	0
24	Johnny Boyd		6								0
25	Graham Hill	Ki		7	Ki	9	Ki	Ki	Ki		0
26	Duane Carter		7								0
27	Harry Blanchard									7	0
28	Carroll Shelby			Ki		Ki		8	10		0
29	Giorgio Scarlatti	NK			8				12		0
30	Alan Stacey					8				Ki	0
31	Eddie Johnson		8								0
32	Carel Godin de Beaufort			10	9						0
33	Paul Russo		9								0
34	Fritz d’Orey				10	Ki				Ki	0
35	A. J. Foyt		10								0
36	Chris Bristow					10					0
37	Mário de Araújo Cabral							10			0
38	Colin Davis				Ki				11		0
39	Gene Hartley		11								0
40	Henry Taylor					11					0
41	Bob Veith		12								0
42	Peter Ashdown					12					0
43	Al Herman		13								0
44	Ivor Bueb	NK				13					0
45	Jimmy Daywalt		14								0
46	Chuck Arnold		15								0
47	Giulio Cabianca								15		0
48	Jim McWithey		16								0
—	Hans Herrmann					Ki	Ki				0
—	Jack Fairman					Ki			Ki		0
—	Bruce Halford	Ki									0
—	Eddie Sachs		Ki								0
—	Al Keller		Ki								0
—	Dick Rathmann		Ki								0
—	Bill Cheesbourg		Ki								0
—	Don Freeland		Ki								0
—	Ray Crawford		Ki								0
—	Don Branson		Ki								0
—	Bob Christie		Ki								0
—	Bobby Grim		Ki								0
—	Jack Turner		Ki								0
—	Jud Larson		Ki								0
—	Jimmy Bryan		Ki								0
—	Red Amick		Ki								0
—	Len Sutton		Ki								0
—	Pat Flaherty		Ki								0
—	Mike Magill		Ki								0
—	Chuck Weyant		Ki								0
—	Brian Naylor					Ki					0
—	David Piper					Ki					0
—	Mike Taylor					Ki					0
—	Alessandro de Tomaso									Ki	0
—	George Constantine									Ki	0
—	Bob Said									Ki	0
—	Alain de Changy	NK									0
—	Lucien Bianchi	NK									0
—	Maria Teresa de Filippis	NK									0
—	Pete Lovely	NK									0
—	Jean Lucienbonnet	NK									0
—	André Testut	NK									0
—	Bill Moss					NK					0
—	Keith Greene					NK					0
—	Mike Parkes					NK					0
—	Trevor Taylor					NK					0
—	Dennis Taylor					NK					0
—	Tim Parnell					NK					0
—	Azdrubal Fontes				NI						0
—	Phil Cade									NI	0
Helyezés	Versenyző	MON	500	NED	FRA	GBR	GER	POR	ITA	USA	Pontszám

Konstruktőrök

Helyezés	+/-	Gyártó	Gumi	Start	Győzelmek	Dobogó	Első rh,	Leggy. kör	Pont
1	+2	Cooper-Climax	D	8	5	13	5	3	40(53)
2	0	Ferrari	D	7	2	9	2	2	32(38)
3	+1	BRM	D	7	1	2	1	3	18
4	+2	Lotus-Climax	D	6	0	0	0	0	5
5	+11	Cooper-Maserati	D	7	0	0	0	0	0
6	+10	Aston Martin	A	4	0	0	0	0	0
7	+2	Porsche	?	3	0	0	0	0	0
8	-3	Maserati	D	5	0	0	0	0	0
9	-2	Connaught	D	1	0	0	0	0	0
10	+7	JBW-Maserati	D	1	0	0	0	0	0
11	+6	Fry-Climax	D	1	0	0	0	0	0
12	-11	Vanwall	D	1	0	0	0	0	0
13	-5	Cooper-OSCA	D	1	0	0	0	0	0
14	+3	Cooper-Borgward	D	1	0	0	0	0	0
15	+2	Tec-Mec-Maserati	D	1	0	0	0	0	0
16	+1	Kurtis Kraft-Offenhauser	?	1	0	0	0	0	0

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz 1959-es Formula–1 világbajnokság témájú médiaállományokat.

• Az 1959-es szezonról a formula1.com honlapon

• Formula–1-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap