litván származású francia regényíró, filmrendező, második világháborús pilóta, fordító, diplomata From Wikipedia, the free encyclopedia
Romain Gary (születési neve: Roman Kacew) (Vilnius, 1914. május 8. – Párizs, 1980. december 2.) litvániai zsidó származású francia regényíró, filmrendező, második világháborús pilóta, fordító, diplomata. Eredeti neve jiddis nyelven: רומן קצב (Ruman Katseb), oroszul Рома́н Ле́йбович Ка́цев.
| Romain Gary | |
 | |
| Emléktábla Romain Gary tiszteletére Vilniusban, ahol kisgyerekként élt | |
| Született | Roman Kacew 1914. május 8. Vilnius, Orosz Birodalom |
| Elhunyt | 1980. december 2. (66 évesen) Párizs |
| Művészneve | Romain Gary, Émile Ajar, Fosco Sinibaldi, Shatan Bogat, René Deville, Lucien Brûlard[1] |
| Álneve |
|
| Állampolgársága | |
| Nemzetisége | francia, litván-zsidó |
| Házastársa |
|
| Gyermekei | Alexandre Diego Gary |
| Szülei | Mina Owczyńska Arieh-Leïb Kacew |
| Foglalkozása | író, filmrendező, II. világháborús pilóta, fordító, diplomata |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | Goncourt-díj kétszer |
| Halál oka | lőtt seb |
 | |
| Romain Gary aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Romain Gary témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Műveit általában franciául írta meg először, hogy azután maga fordítsa angolra, de néhány esetben ez fordítva történt. Több művet álnéven publikált, ez vezetett ahhoz is, hogy ő az egyetlen, akinek a Goncourt-díjat kétszer is odaítélték.
Litvániai zsidó családba született Roman Kacew néven. Apja, Arieh-Leib Kacew, egyszerű zsidó szűcs volt, 1925-ben elhagyta a családját és újra nősült – ezután Garyt csak édesanyja, Mina Owczinska nevelte, de valószínű, hogy apja szerény mértékben anyagilag támogatta őket. 1928-ban, tizennégy éves korában anyja Nizzába költözött vele. (Apja és egész új családja Auschwitzban vesztette életét.) Franciaországban jogot tanult, kezdetben Aix-en-Provence-ban, majd Párizsban végezte tanulmányait. A Francia Légierő kötelékében Salon-de-Provence-ban és a Bourges melletti Avord légitámaszponton pilóta kiképzést kapott. Franciaország náci megszállását követően Angliába menekült, ahol Charles de Gaulle tábornok szabad francia haderejében teljesített szolgálatot, így került észak-afrikai és európai bevetésekre. Pilótaként több mint 25 bevetésen vett részt, 65 órányi repült idővel. A háborúban tanúsított helytállásáért számos kitüntetésben részesült, megkapta többek között a francia Felszabadulási Érdemrendet (Ordre de la Libération), valamint a Becsületrend parancsnoki fokozatát.
Kora ifjúságától nagy sikere volt a nőknél. Egy 1980-as rádióinterjújában, életére visszatekintve, Romain Gary kijelentette: „Az egyetlen dolog, ami érdekelt, a nő volt. Nem a nők, figyelem, hanem a nő, a nőiesség.” Ifjúkori szerelmei között volt Christel Söderlund, egy fiatal svéd újságírónő, akivel 1937 júliusában ismerkedett meg Nizzában, és aki követte őt Párizsba, ahol néhány hónapig együtt éltek. Söderlund aztán visszatért Svédországba férjéhez és gyermekéhez.
Egy későbbi nyilatkozata szerint egyetlen igazi szerelme Ilona Gesmay (született Fekete), egy nála négy évvel idősebb magyar zsidólány volt, aki három könyvének a múzsája is volt. (La Promesse de l'aube, La nuit sera calme, Europa). Ilona 1940 márciusában visszatért Budapestre; túlélte a háborút, de skizofréniába esett és soha nem látták újra egymást.
Első feleségét, Lesley Blanch angol újságírót, a Vogue magazin szerkesztőjét és a The Wilder Shores of Love íróját 1944-ben vette el. Ő volt a Lady L modellje. 1963-ban vált el tőle, de akkor már négy éve együtt élt Jean Seberg amerikai színésznővel, 1962-ben gyermekük is született, Alexandre Diego Gary. 1963-ban vette feleségül Seberget, házasságuk 1970-ig tartott. 1978-tól haláláig Leïla Chellabi (1938) volt az élettársa, aki fiatalon táncosnő és manöken volt, majd rádiós, librettista, írónő lett.
A háború után, érdemeire való tekintettel, Franciaország külügyi szolgálatába került. 1946-47-ben Bulgáriában, 1948-49-ben a párizsi külügyminisztériumban, 1950-51 között Svájcban dolgozott, majd 1951-54-ben New Yorkban, az ENSZ mellé delegált francia küldöttségben tevékenykedett. Itt szoros kapcsolatba került Pierre Teilhard de Chardinnel, akinek a személyisége mélyen hatott rá. Ő inspirálta Tassin atya alakját később Az ég gyökerei című művében. 1955-ben Londonba került, majd 1956 és 1960 között a Los Angeles-i francia főkonzulátus vezetője lett. Itt a társasági életben számos hollywoodi személyiséggel ismerkedett meg, köztük volt az ünnepelt ifjú amerikai színésznő, Jean Seberg, aki a felesége lett. Párizsba történt visszatérése után rendelkezési állományba került, majd lemondott a diplomáciai rangjáról.
Műveibe gyakran beleszőtte magánéletét, magánéleti interjúiban pedig gyakran nem a valóságot adta elő, hanem írói képzeletének termékeit. Az álneveivel is jelzett személyiség-többszörözése is önpusztító lehetett. Gyakran írt, beszélt arról, hogy az öngyilkosság gondolata már gyermekkorában kísértette, és korán elhatározta, hogy nem lesz hajlandó megöregedni. 1980. december 2-án végül golyót röpített a fejébe.[4] Búcsúlevelében azt írta, hogy ezzel a tettével „végre tökéletesen kifejezte magát.”
Első regényét 1945-ben adták ki. Ezt termékeny írói pályafutása során még több mint harminc további regény, esszé és emlékirat követte.
Romain Gary az egyetlen író, akinek a Goncourt-díjat kétszer is odaítélték – ezt a francia irodalmi kitüntetést egy író csak egyszer kaphatja meg. Garyt 1956-ban a Les racines du ciel-ért tüntették ki, majd 1975-ben ismét; ezúttal az Émile Ajar álnéven publikált Előttem az élet-ért (La vie devant soi). A Goncourt-akadémia az álnév mögötti író személyét nem ismerve ítélte meg a díjat.
Gary írta A leghosszabb nap forgatókönyvét, valamint írta és rendezte az 1971-es Kill!-t, amelyben az akkor már elvált felesége, Seberg is szerepelt.
Első írói álneve François Mermont volt; ezt 16 éves korában választotta az anyja által igazgatott nizzai szálloda nevéről, amikor írást küldött egy párizsi folyóiratnak. 1943-tól használta a Gary nevet, 1951-től hivatalosan is felvette. Diplomáciai tevékenysége során Shatan Bogat, illetve angol nyelvterületen René Deville és Fosco Sinibaldi néven jegyzett regényeket. Később gyermekkori barátja, François Bondy nevét használta fel arra, hogy álinterjú-kötetet jelentessen meg saját magáról. Legismertebb álneve az Émile Ajar volt.
Álneveinek nagy része kapcsolódik a tűz fogalmához. Háborús pilótaként vette fel a Gary nevet, ami oroszul azt jelenti, „égj”. Egy másik álnevében, a Lucien Brûlard-ban a francia brûler = égni ige rejtőzik, az Ajar-ban pedig az orosz zsar = parázs szó.
Az Émile Ajar néven aratott sikerei nyomán nagy érdeklődés támadt a francia sajtóban aziránt, hogy ki rejtőzik az álnév mögött. Ezért 1975-ben a következő, Előttem az élet című regényének publikálása előtt felkérte másodunokaöccsét, Paul Pawlovitchot, hogy játssza el a nyilvánosság előtt a szerző, Émile Ajar szerepét. A sajtó gyanakodott, ezért néhány hét alatt újabb könyvet írt Pseudo címmel unokaöccse nevében, amelyben durva torzképet festett saját magáról. Unokaöccse közben egyre jobban beleélte magát szerepébe, amivel kiváltotta Gary féltékenységét. A negyedik és egyben utolsó Ajar-könyv (Salamon király szorong) után a kritikusok már arról írtak, hogy Ajar sokkal jobb író, mint a tehetségét vesztő öreg Gary.
Gary végül csak az öngyilkossága után fél évvel megjelent utolsó művében (Vie et mort d'Émile Ajar) tárta fel az igazságot álneveivel kapcsolatban.
Könyveiben és későbbi interjúi során Gary számos változatban beszélt apjáról, szüleiről, gyerekkoráról. A La dance de Gengis Cohn (Dzsingisz Kohn tánca) című különös regényében és másutt is magát nevezi Dzsingisz Kohnnak. Azt állítja itt, hogy apja tatár volt, aki részt vett a pogromokban. Más helyeken apai ágon orosznak, grúznak mondja magát, vagy azt vallja, hogy a némafilm korabeli sztárja, Ivan Mosjoukine volt az apja. Más helyeken anyjáról mint volt színésznőről ír. Ezek az életrajzi elemek azonban írói fantáziájának termékei.
Ez a társadalmi regény izgalmas krimi gyanánt is olvasható. Egy „Pügmalión-történetet” mesél el: egy párizsi prostituált átformálását angol ladyvé. Nemzetközi anarchista összeesküvés, gúnyoros társadalmi és jellemrajzok, szerelem és gyilkosság szövődnek össze az idős lady finom iróniával előadott történetében.
A fanyar humorú könyvben az arab kisfiú, Momo felnőttes-vagányos beszédmódjával, az ő életfilozófiájának szemüvegén keresztül ismerjük meg a francia társadalom perifériájára szorult négerek, arabok, zsidók világát, és Rosa mamát, az elhagyott gyerekek neveléséből élő idős zsidó asszonyt.[5]
Az Előttem az élet, amelynek Magyarországon az elmúlt 35 évben számos kiadása volt, voltaképpen A virradat ígérete „remake”-je, tükörregénye.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
