(1878–1943) magyar zeneszerző, zenekritikus From Wikipedia, the free encyclopedia
Reinitz Béla (Budapest, 1878. november 15.[1] – Budapest, 1943. október 26.) magyar zeneszerző, zenekritikus.
Reinitz Béla | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1878. november 15. Budapest |
Elhunyt | 1943. október 26. (64 évesen) Budapest |
Sírhely | Kozma utcai izraelita temető |
Pályafutás | |
Hangszer | zongora |
Tevékenység | zeneszerző, zenekritikus |
IPI-névazonosító | 00025677765 |
A Wikimédia Commons tartalmaz Reinitz Béla témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Reinitz Márk ügyvéd és Müller Laura (1853–1943)[2] fia. Jogi doktorátust és ügyvédi oklevelet szerzett, de ügyvédi gyakorlatot nem folytatott. 1906-tól 1917-ig a Népszava, majd 1918-ban a Világ zenekritikusa volt. 1910 és 1918 között az Országos Munkásbiztosító Pénztár titkára. 1909. december 16-án jelentkezett a Martinovics páholyba, ahova 1910. március 31-én fel is vették. A modern magyar zene, Bartók Béla és Kodály Zoltán híve és lelkesítő támogatója írásaiban. Kiváló dal- és kabarékuplé-szerző, sanzonok híres zeneköltője, Ady Endre első megzenésítője, valamint később a baloldali mozgalmak szimpatizánsaként a munkásdal-irodalom egyik kiemelkedő alakja. 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején meggyőződésből és segíteni akarásból vállalt szerepet, a művészeti ügyek kormánybiztosa, az államosított színházak ügyvivője lett. Egyebek mellett ő szervezte meg ekkor azt a háromtagú zenei direktóriumot, amelynek a tagjai Bartók, Dohnányi és Kodály voltak. A kommünben való érintettsége okán, az üldöztetések elől 1920-ban Bécsbe emigrált, idővel német, osztrák és svájci városokban hangversenyezett.
A németországi egyre jobbra tolódó politikai közélet miatt 1931-ben visszatért Budapestre. Ezt követően 12 éven keresztül élt hazájában úgy megtűrtként, hogy hivatalosan színpad közelében sem tartózkodhatott, dalait lassan elfeledték, és feszítő némaság vette körül, zeneszerzői munkásságot nem fejthetett ki. Csak néhány bátor előadó, mint például a sanzonművészet két kimagasló egyénisége, Medgyaszay Vilma és Neményi Lili tartotta műsorán Ady-dalait. Nyaranta a szélesre tárt ablakok mellett a Pasaréti úti házakból többen hallgathatták Reinitz zongorajátékát, amely hangok Jávor Pál villájából szűrődtek ki. Egészsége megrendült, a pesti zsidó kórház állandó lakója lett. A közben életbe lépő törvények korábbi elszigeteltségét csak tetézték. Jó barátok, művészek, költők, írók, színészek csöndes szeretete volt az egyetlen vékonyka szál, ami még életben tartotta.
Reinitz abban a korban volt baloldali, amely korban ebből erényt nem lehetett kovácsolni. Amikor meg már lehetett volna, akkor csupán munkásdalait engedték szárnyalni, Ady istenes és egészséges nemzeti tudatról valló megzenésített verseit túlzottan nacionalistának tartották. Ady-dalainak jó része ma ismeretlen, pedig nagy kincse a magyar sanzonirodalomnak.
A dalok a nyomtatásban megjelent színlapok alapján datálódnak, amely időpontok a dal első bemutatójának idejéről adnak tájékoztatást, a dal keletkezését jobbára csupán behatárolják.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.