magyar származású festőművész, grafikus, tipográfus (1900-1987) From Wikipedia, the free encyclopedia
Reiner Imre (Versec, 1900. augusztus 18. – Lugano, 1987. augusztus 21.) magyar festő, fametsző, rézkarcoló, betűtervező, illusztrátor.
1900. augusztus 18-án született a vajdasági Versecen, zsidó családban. A képzőművészettel és a betűmetszéssel apja mellett ismerkedett meg, aki szobrász és kőfaragó volt.[9] Tizenöt éves korában kezdett az erdélyi Temesváron szobrászatot tanulni. A román megszállás elől Budapestre költözött, ahol a Magyar Képzőművészeti Főiskolára szeretett volna beiratkozni, de a proletárdiktatúra bukása után 1920-ban el kellett hagynia Magyarországot.[10]
Először Frankfurtban, majd Stuttgartban az Állami Akadémián tanult könyvművészetet Ernst Schneidler tanítványaként.[11] Bauhaus vezető művészek közül kapcsolatba került Moholy-Nagy Lászlóval is.[12] Huszonkét éves korában volt első kiállítása. Később Olaszország több városában, majd 1923 és 1925 között az Amerikai Egyesült Államokban élt, de mivel nem sikerült művészi terveit megvalósítania, visszatért Stuttgartba.
A harmincas évek kezdetén Párizsban lakott, 1931-ben Svájcban, a Lugano melletti Ruviglianában telepedett le, ahol későbbi rövid londoni és párizsi tartózkodástól eltekintve élete végéig élt.[10] Az 1960-as évektől megromlott látása miatt már kevesebbet alkotott.[11] 1964-ben nagyobb anyaggal részt vett a lugánói Villa Cianoban rendezett nemzetközi kiállításon.[12] 1965-ben a firenzei Accademia delle Arti tiszteletbeli tagjául választotta.[13]
1927-ben elkészült reklámbetűnek különösen alkalmas talp nélküli antikvája, a Meridian. Legjelentősebb alkotása a klasszikus antikvák családjába tartozó Corvinus. Később egymás után tervezte meg híressé vált betűtípusait (Marura, Reiner Script, Reiner Black stb.).[14] A grafika szinte valamennyi műfajában alkotott, betűtervezésen kívül festményeket és különösen sok fametszetet, rézkarcot készített. Több jelentős illusztrációja jelent meg és számos kiállítása volt.[15]
Művészi munkássága számottevő részét a grafikák, könyvillusztrációk teszik ki. Korlátozott számú, a bibliofilek részére kiadott művek hosszú sora jelent meg rajzaival, rézkarcaival és fametszeteivel.[12] Ilyen kiadvány volt például Cervantes: Don Quijote, Chamisso: Peter Schlemil, Heine: Firenzei éjszakák, Hésziodosz: Munkák és napok, Homérosz: Iliász, Puskin: Pikk dáma, Voltaire: Babiloni királyleány (1943), Rilke: Le roses (1951), Arisztophanész: Békák (1961), Madarak (1965), Békesség (1965), Ezopus fabulái (1968), József Attila: Am Rande der Stadt, ford. és válogatta Gosztonyi Sándor (1962) című könyve.[14]
1964-ben két rézkarc mappája jelent meg 10-10 lappal Zehn Stilleben: Redierungen aus den Jahren 1950-1958, ill. Theater címmel.[11] 1945 után absztrakt festményeket és grafikákat is alkotott. Fametszetes illusztrációit fonadékszerű metszésvezetéssel készítette. A kiállításokon bemutatott műveit albumokban is megjelenítette.[14]
Számos tus-, kréta-, és gouache-technikájú lapjai, általában csurgatásos csurgatásos – a gesztusfestészet eljárására emlékeztető – technikával nonfiguratív jellegű művei is maradtak fent. Néhány festménye Paul Klee hatását mutatja.[13] Alkotásai között olaj és temperaképek, akvarellek, rajzok és sokszorosított grafikák egyaránt megtalálhatóak.[12] Festményei, rézkarcai és fametszetei művészeti albumokban és múzeumokban kaptak helyet. Több könyvet és tanulmányt írt.[10]
Fontjainak listája a Klingspor Museum leltára szerint:
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.