Raunkiær-féle életforma-osztályozás

A növények osztályozására a leszármazási kapcsolatokat figyelembe vevő, az élőlényeket családokba, nemzetségekbe, fajokba stb. soroló filogenetikus rendszertanon kívül más lehetőségek is születtek. Ezek közül az egyik az „életforma”-alapú osztályozás. A laikus is megkülönböztet fákat, cserjéket, lágy szárú növényeket stb. Az „életforma” kifejezés tudományos megközelítésben felépítésük, ökológiai szerepük szerint különíti el a növényeket; a környezethez való bizonyos fajta alkalmazkodás több úton is elérhető: leszármazási szempontból közel álló fajok egészen más életformájúak lehetnek, pl. az apró, lágy szárú Adoxa és a cserje- vagy fatermetű Sambucus ugyanabból a családból származik – megfordítva, egymástól leszármazásilag távol eső fajok konvergens evolúció során kialakult életformája megegyezhet.

A legismertebb ilyen életforma-alapú osztályozás a Raunkiær-féle életforma-osztályozás.

A Raunkiær-féle életformák:
1. Phanerophyta (fás szárú)
2-3. Chamaephyta (passzív, aktív)
4. Hemikryptophyta
5–9. Kryptophyta
- 5-6. Geophyta (rizómával, hagymával)
- 7. Helophyta
- 8-9. Hydrophyta (rizómán, téli rügyekkel áttelelő).
A képen a therophyta, az epifita és a lágy szárú phanerophyta (ide tartoznak a törzsszukkulens phanerophyták és a liánok) életforma nem szerepel. Az ábrázolt életformák balról jobbra egyre nagyobb védelmet nyújtanak a kedvezőtlen időszakban életben maradó növényi részeknek, amelyek vastagítva láthatók.

A növények életforma-osztályozására szolgáló Raunkiær-rendszer Christen C. Raunkiær alkotása. Először a Dán Botanikai Társaság előtt tartott beszédében említette 1904-ben, majd első rövid leírása a társaság lapjában, a Botanisk Tidsskriftben jelent meg.^[1][2] Ezt 1905-ben egy részletesebb, francia nyelvű leírás követte.^[3] Raunkiær tovább finomította a rendszert, és dán nyelven publikálta 1907-ben.^[4][5] Az eredeti rövid leírást és az 1907-es cikket később angolra fordították, és Raunkiær összegyűjtött munkái között elolvashatók.^[2][5][6]

Raunkiær életforma-osztályozását később többen továbbfejlesztették,^[7][8] de a rendszer lényege nem változott.

A Raunkiær-rendszer osztályozásának alapja a növény növekedési pontjának (rügyének) elhelyezkedése a számára ellenséges időszakokban (hideg évszak, száraz évszak):

• Phanerophyta (fanerofita, fanerofiton) – fás szárú növények. Áttelelő szerveik magasan, legalább 25 cm-rel a talaj szintje felett vannak (fák és cserjék). A rendszer korábbi változataiban az epifita (fán élő) növények is ide tartoztak, ezeket később Raunkiær saját kategóriába helyezte. A növény magassága szerint tovább oszthatók megaphanerophyta, mesophanerophyta vagy nanophanerophyta növényekre, vagy más bontások is alkalmazhatók, a levelek élettartama (örökzöld vagy lombhullató), pozsgásság szerint, illetve hogy van-e a rügynek fedőpikkelye az áttelelést megkönnyítendő.
• Chamaephyta – Áttelelő szerveik a föld felszínéhez közel (25 cm-nél közelebb) helyezkednek el. Fásszárú törpecserjék, kúszócserjék tartoznak ide.
• Hemikryptophyta (hemikriptofita, hemikriptofiton) – Áttelelő szerveik a talaj felszínén, vagy közvetlenül az alatt vannak. Ezek lehetnek tőrózsa, tősarj vagy földbeli hajtás. Lágyszárúak, évelők.
• Kryptophyta (kriptofita, kriptofiton) – Áttelelő szerveik a föld vagy a víz alatt nőnek (hagymás, gumós, gyöktörzses növények):
  • Geophyta (geofita, geofiton) – áttelelő szerveik száraz talajban rejtőznek.
    • Hemigeophyta (hemigeofita, hemigeofiton) – Az előző csoport Priszter Szaniszló által bevezetett alcsoportja. Ezek a növények ősszel kihajtanak, és vegetatív állapotban telelnek át.
  • Helophyta (helofita, helofiton) – áttelelő szerveik mocsaras talajban vannak.
  • Hydrophyta (hydatophyta, hidrofita, hidrofiton) – áttelelő szerveik vízben vannak.
• Hemitherophyta (hemiterofita, hemiterofiton; kétévesek, kétnyáriak) – Az évelőkhöz hasonlóan áttelelnek, de csak egyszer (ekkor még általában nem is virágoznak), a második év végén azonban elhalnak, és csak magjaik maradnak meg.
• Therophyta (terofita, terofiton; egyévesek, egynyáriak) – Egy éven belül csíráznak, növekednek és virágoznak, majd ősszel el is pusztulnak, csak magvaik maradnak meg.
• Epiphyta (epifita, epifiton) – Fákon élő, a talajban nem gyökerező növények – ilyen a hazánkban is előforduló fagyöngy, vagy a trópusok sok páfrány-, orchidea- és broméliaféléje.

Ujvárosi Miklós rendszere

A magyarországi viszonyokra kidolgozott gyomnövény-életformarendszert Ujvárosi Miklós magyar botanikus készítette el, Raunkiær rendszere alapján.^[9]

Az egyéves (Therophyta) gyomokon belül a következő alcsoportokat különbözteti meg Ujvárosi:

• T1: ősszel kelő, áttelelő, kora tavaszi egyévesek (pl. pásztortáska, salátagalambbegy, tyúkhúr);
• T2: ősszel és tavasszal is csírázó, nyár eleji egyévesek (pl. pipacs, kék búzavirág);
• T3: tavasszal csírázó, nyár eleji egyévesek (pl. borsmustár, füstike nemzetség, mezei tarsóka, vadrepce );
• T4: tavasszal csírázó, nyárutói egyévesek (pl. disznóparéj nemzetség, ürömlevelű parlagfű).

A talajszint környékén áttelelő (Hemikryptophyta), évelő gyomokon belül a következő alcsoportokat írja le:

• H1: bojtos gyökérzetűek (pl. mocsári gólyahír, réti boglárka);
• H2: indás évelők (pl. kúszó boglárka, soványperje);
• H3: szaporodásra képes gyökerűek (pl. gyermekláncfű, fekete nadálytő);
• H4: szaporodásra nem képes karógyökerűek (pl. mezei iringó, tövises iglice);
• H5: ferde gyöktörzsűek (pl. útifű nemzetség, fekete üröm, réti imola).

A talajban áttelelő (Geophyta), évelő gyomokon belül a következő alcsoportokat írja le:

• G1: szártarackosok (pl. tarackbúza, nagy csalán);
• G2: gumósok (pl. mezei menta, mocsári tisztesfű);
• G3: szaporítógyökeresek (pl. apró szulák, útszéli zsázsa);
• G4: hagymások és hagymagumósok (pl. gumós perje, őszi kikerics).

Egyéb, a kertészeti növénytanban használt jelölések[10][11]

• MM. = magas fák (8 méter fölött), Mega et Macrophanerophyta
• M. = kis fák (2-8 méter), Microphanerophyta
• N. = cserjék (½-2 méter), Nanophanerophyta
• Ch. = törpecserjék (1-50 centiméter), párnás növekedésű, vagy párnás-pozsgás növények, áttelelő szerveik (rügyeik) még a talaj felszíne fölött vannak. Chamæphyta
• H. = évelők, áttelelő szerveik (rügyeik) a talajfelszínen vannak. Hemikryptophyta
• G. = talajlakó növények, áttelelő szerveik (rügyeik) mélyen a talajban vannak. Geophyta
• HH. = vízi-mocsári növények, áttelelő szerveik a víz alatt vagy iszapban vannak. Hydato-Helophyta
• HT. = kétéves növények, az első év végén tőlevélrózsát és raktározó szervet (pl. karógyökeret) fejlesztenek, a második évben virágoznak, termést érlelnek, és elpusztulnak. Hemitherophyta
• Th. vagy T.^{[m 1]} = egyéves növények, teljes életciklusuk egy naptári éven belül lejátszódik. Therophyta vagy Therophyta
• E. = fennlakó, fákon élő növények. Epiphyta

Az alábbi életformák a kúszónövényeket jelölik

• M-E. = kúszó kisfák, Micro-erepophyta
• N-E. = kúszócserjék, liánnövények. Nano-erepophyta
• H-E. = kúszó évelő (pl. komló). Hemikrypto-erepophyta
• E-E. = kúszó epifitonok, Epi-erepophyta
• Ch-E. = kúszó törpecserjék, Chamæ-erepophyta
• G-E. = kúszó geofitonok, Geo-erepophyta
• Th-E. = kúszó egyévesek, Thero-erepophyta

Megjegyzések

1. Lásd például fent Ujvárosi rendszerében