esztergomi segédpüspök From Wikipedia, the free encyclopedia
Rajner Lajos (Visk, 1842. március 4. – Esztergom, 1920. március 27.) teológiai doktor, esztergomi prépost-kanonok és prímási helynök, esztergomi segédpüspök.[1]
Rajner Lajos | |
Született | 1842. március 4. Visk |
Elhunyt | 1920. március 27. (78 évesen) Esztergom |
Foglalkozása |
|
Tisztsége |
|
esztergomi segédpüspök | |
Vallása | római katolikus egyház |
Pappá szentelés | 1866. július 25. |
Püspökké szentelés | 1906. július 8. |
Szentelők |
|
Hivatal | esztergomi segédpüspök |
Hivatali idő | 1906–1920 |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Gimnáziumi tanulmányait Selmecbányán, a bölcseletet Nagyszombatban végezte; a teológiát három évig mint a Pazmaneum növendéke Bécsben, a negyediket pedig Esztergomban hallgatta.[1]
1866. július 25-én szentelteték pappá. Vadkerten volt káplán, majd Nógrádpatakon volt adminisztrátor. 1869 októberétől nagyszombati gimnáziumi tanár, 1874. július 3-tól érseki levéltárnok és szertartó,[1] később pápai káplán, 1875 februárjában szentszéki jegyző, majd 1880-ban prímási titkár, 1882 novemberében pedig irodaigazgató lett. 1886. szeptember 4-én esztergomi kanonokká,[1] 1888. február 12-én sajószentpéteri címzetes préposttá, 1889. december 20-án honti főesperessé, 1905 augusztusában esztergomi érseki helynökké nevezték ki.[1]
1906. június 14-én esztergomi segédpüspökké és cidyessusi címzetes püspökké nevezték ki. Július 8-án szentelte püspökké Vaszary Kolos esztergomi érsek, Hornig Károly veszprémi püspök és Kohl Medárd esztergomi segédpüspök segédletével.
1916-ban nagyprépost, pápai trónálló. Elnöke volt az új esztergomi rituálé kérdéseinek megoldására szervezett bizottságnak, sikerült megtartatnia több régi magyar rituális különlegességet. 1907-ben az ő kezdeményezésére jött létre a Keresztény Szeretet Országos Gyermekvédő Műve az elhagyott és árva gyermekek gondozására. Alapító tagja volt a Szent István Társulat irodalmi osztályának és 1915-ben a Szent István Akadémia II. osztályának. Vagyonát, valamint érem-, pénz- és könyvgyűjteményét a főszékesegyházra hagyományozta.[1]
Újságcikkei közül említendők az Idők tanujában (1868. A ker. királyok koronázásának jelentősége vallási szempontból); az Új Magyar Sionban (1870. Kath. sajtó az egyes államokban, 1871. A transsubstantiatió bölcsészet és természettudományi megvilágítása, 1873. A physico-teleologicus Istenérv mennyiségtani alapokra fektetve, 1875. A hullák elégetéséről, 1877-78. A második és további házasságok és a szentszéki holttá nyilvánítás, 1879. A zsidó vallású ügyvédek ügyviteli képessége a sz. székek előtt, 1880. A párbérről. Az ügyvédi rendtartásról szóló büntető törvénykönyv: 1879: XL. t.-cz. hét szakasza, Az ügyvédi rendtartásról szóló 1874: XXXIV. törvényczikk és szentszékeink, 1886. Adalékok a párbér jogi természetének meghatározásához); a Jézus Szent Szívének Hirnökében (1882. Sordevol grófnő 1782-1824.). Írt még szentbeszédeket a Katholikus Lelkipásztorba, az Isten Igéjébe, könyvismertetéseket, verseket stb. különböző lapokba és folyóiratokba.
Álneve: Sajó (az Új Magyar Sionban) .
További művei:
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.