Raffaello Sanzio

Raffaello Sanzio (gyakran Raffaello, más névváltozatban Raffaello Santi, Raffaello Sanzi, Raffaello da Urbino, Raffaello di Giovanni Santi, latinosan Raphael Sanctius) (Urbino, 1483. március 28. vagy április 6. – Róma, 1520. április 6.) reneszánsz kori olasz festő és építész. A cinquecento egyik kiemelkedő alakja. Leonardo da Vincivel és Michelangelóval együtt alkotja a korszak nagy mestereinek hagyományos hármasságát.^[2]

Raffaello
Önarcképe
Született	1483. március 28. vagy április 6. Urbino
Meghalt	1520. április 6. (37 évesen) Róma
Sírhely	Pantheon Tomb of Raphael
Nemzetisége	olasz
Raffaello Sanzio aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Raffaello témájú médiaállományokat.

Krisztus feltámadása (1499–1502)

Madonna Tóbiással, Raffael arkangyallal és Szent Jeromossal (1509)

Galatea diadala (1511)

Sixtus Madonna (1513–14) 265×196cm, olaj

Trasfigurazione (Krisztus színeváltozása) (1519–20)^[1]

Élete

Gyermekkora

Művész családban született. Apja Giovanni Santi festő volt, Anyja, Magia di Battista Ciarla 1491-ben meghalt. Festészetet kezdetben apjától tanult, de ő 1494-ben szintén elhunyt, és a 11 éves Raffaello árván maradt.

1496-ban Raffaello Perugiába került festőinasnak Pietro Perugino (Pietro Vannucci) mesterhez, akinek sokat segített a megrendelt festmények elkészítésében.

Firenzei évei

Raffaello 1504-ben, 21 évesen, Firenzébe költözött, ahol Leonardo és a fiatal Michelangelo voltak rá nagy hatással. Itt ismerkedett meg a realista festészet remekműveivel, és önálló mesterként főleg Madonna-képeket alkotott (Madonna zöldben, a befejezetlen Esterházy Madonna). Ugyancsak firenzei tartózkodása alatt festette a Három grácia című művét is. Ezekből az évekből származó további képei: Ifjú arcképe, Női képmás, Krisztus sírbatétele. Négy évet dolgozott a „virágzó városban”, ahol nagyon népszerű és elismert művész lett különösen azután, hogy megfestette hús-vér Madonna-képeit, amelyekben az alakokat lehozta a földre a korábban divatos testtelenségüktől és átszellemültségüktől.^[3] Leonardo és Michelangelo művei sokszor komorak, titokzatosak voltak, Raffaello nyugodtabb, barátságosabb stílusban alkotott.

Vatikáni évei

II. Gyula pápa 1508-ban meghívta a Vatikánba. Bámulatos tehetsége, megnyerő külseje és személyes bája révén a „festők fejedelmévé” választották. A pápa kérésére freskósorozatot készített a pápai rezidencia, a vatikáni teremsor, a Stanzák közepes méretű termeibe. Volt olyan freskó, amelyet csak kartonon tervezett meg, a segédei, tanítványai készítették el. Ekkor kicsit leállt a kisebb munkáival, hogy megfesse legnagyobb művét, az Az athéni iskola címűt.^[4]

A freskón a háttér kulissza, nem valós helyszín. Az előtérben a legismertebb görög bölcsek láthatóak, például Arisztotelész, Platón, Püthagorasz és mások. Raffaello önmagát is belefestette a képbe, amely kiegyensúlyozottságot, világosságot, fényt áraszt. Ez a festmény lett a reneszánsz művészet egyik csúcsa. A mű befejezése után Raffaello folytatta a Stanzák freskóit. Ezeknél mélyebb, gazdagabb színekre törekedett. A 16. század első két tizedének ő az egyik legjobb portréfestője is.

X. Leó megbízta, hogy fessen 10 falikárpitot a Sixtus-kápolna falaira. 1519-ben fel is tették őket, jelenleg is a Vatikánban vannak. Témáik például: „A csodálatos halfogás”, „A béna meggyógyítása”, „Elymas megvakítása”, Szent Pál Athénban prédikál.

Befejezte első építészeti tervét a Sant'Eliggio degli Oreficit, ami temetkezési kápolna volt.

A Stanzák festményei

A pápai lakosztály négy egymásba nyíló termét Raffaello freskói díszítették. A második terem díszítése lett kész leghamarabb (1508–11 között), a Stanza della Segnaturát eredetileg könyvtárnak építették, de itt írták alá az egyházi udvar rendeleteit is. Innen ered a terem neve (a segnatura régies kifejezés, magyarul aláírást jelent). Két óriási (az Athéni iskola és a Disputa a keresztény vallás diadala) és két kisebb falfestmény (a Parnasszus és az Erények) találhatók itt, a mennyezet és a lábazat egyszínű képei 1508–1511 között készültek. A terem festményének fő motívuma a főmennyezeten kezdődik: négy nőalak személyesíti meg a Teológiát, Filozófiát, Költészetet és Jogtudományt. A témák részletesen a négy falon folytatódnak.

Figyelemre méltó, hogy Az Oltáriszentség disputája c. festményre odafestette az Oltáriszentség imádói közé Girolamo Savonarolát, akit II. Gyula pápa elődje, VI. Sándor égettetett meg a pápa bírálata miatt.^[5]

Halála

A Krisztus színeváltozása című festményén dolgozott, amikor 1520. április 6-án, nagypénteken, talán éppen a 37. születésnapján halt meg. Giorgio Vasari életrajzíró művésztársa szerint halála két héttel az „állandó magas” lázzal járó betegség után, a „túlzott szeretet” miatt, az ismételt érvágások ellenére következett be. A későbbi történészek számos lehetőséget is felvetettek halála okára, így például egy fertőző betegség és a vérleadás kombinációját.^[6] Tizenöt napig tartó akut betegsége alatt megvallotta a bűneit, megkapta az utolsó vallási szertartásokat és rendbe tette az ügyeit. Lediktálta végrendeletét és kérésére a Pantheonban temették el.^[7]

Halálakor jelentős vagyonnal rendelkezett: azt tizenhatezer dukátra becsülték.

Sírját 1833-ban XVI. Gergely pápa utasítására kibontották, és földi maradványait márványszarkofágba zárták.

Művei (válogatás)

Korai évek (1496–1504)

• A lovag álma (National Gallery (London))
• Szent György legyőzi a sárkányt (Louvre)
• Mihály arkangyal legyőzi a sátánt (Louvre)
• Három grácia (Musée Conde, Chantilly)
• Madonna Conestabile (Ermitázs, Szentpétervár)
• Mária eljegyzése (Pinacoteca di Brera, Milánó)

Firenzei évek (1504–1508)

• Madonna del Granduca (A nagyherceg Madonnája; Pitti-palota, Firenze)
• Madonna del Cardellino (Tengelicés Madonna; Uffizi, Firenze)
• Madonna Terranuova (Berlin-Dahlem)
• Madonna Tempi (München)
• Madonna Giardiniera (A szép kertésznő; 1507; Louvre)
• Esterházy Madonna (Budapest)
• Szent Család a báránnyal (Prado, Madrid)

Római évek (1508–1520)

• Az athéni iskola (1509–1511; Stanza della Segnatura, első helyiség, Vatikán)
• Az Oltáriszentség disputája (Stanza della Segnatura, első helyiség, Vatikán)
• Parnassus (1511; Stanza della Segnatura, első helyiség, Vatikán)
• Nő egyszarvúval (Galleria Borghese, Róma)
• X. Leó pápa képmása (1518–19; Uffizi, Firenze)
• Tommaso Inghirami bíborosnak, a Vatikáni Könyvtár prefektusának képmása (1513–1515; Pitti-palota, Firenze)
• Kardinális (1511; Prado)
• A halálomon vagyok (1519, Firenze)

Galéria

Arcképek

• 
  II. Gyula pápa (1511–1512)
• 
  Francesco Maria della Rovere (1514), egykor a krakkói Czartoryski Múzeumban volt
• 
  Baldassare Castiglione (1514–15)
• 
  La Fornarina, valószínűleg Raffaello kedvese (1518–19)
• 
  Női portré (1507)

Festmények

• 
  Szent Család a báránnyal^[8] (1504)
• 
  Szent György sárkánnyal (1505-1506) 28,5x21,5 cm olaj, Washingtoni Galéria
• 
  Esterházy Madonna (1508), Szépművészeti Múzeum (Budapest)
• 
  Ezékiel látomása^[9] (1518)
• 
  Folignói Madonna (1511), Vatikáni Múzeumok

Vatikáni stanzák

• 
  Justitia, az igazság istennője (tondo)
• 
  Az athéni iskola (1509)
• 
  Disputa (1508–1511)
• 
  Nagy Leó pápa találkozása Attilával Róma falai előtt (1514)
• 
  Parnasszus (1508-1511)

A félmilliólírás bankjegy

Raffaello portréja szerepelt az olasz líra legnagyobb címletű bankjegye, az 1997 és 2001 között kibocsátott 500 000 lírásnak az előoldalán, a hátoldalon Az athéni iskola című festményének részlete látható.

• 
  Az 500 000 lírás bankjegy Raffaello portréjával. Mérete: 163 x 78 mm.