Quedlinburg

Quedlinburg város Németországban, Szász-Anhalt szövetségi államban található.

Quedlinburg
Quedlinburg címere Quedlinburg zászlaja
Közigazgatás
Ország	Németország
Tartomány	Szász-Anhalt
Kerület	Harz
Járás	Harz járás (2007. július 1. – )
Alapítás éve	805
Polgármester	Dr. Eberhard Brecht (SPD)
Irányítószám	06484, 06485
Körzethívószám	3946
Rendszám	HZ, HBS, QLB, WR
Testvérvárosok	Lista Aulnoye-Aymeries Herford Celle (1990. április 21. – ) Hameln Hannoversch Münden
Népesség
Teljes népesség	23 277 fő (2023. dec. 31.)[1]
Népsűrűség	292 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	182 m
Terület	78,15 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 51° 47′ 30″, k. h. 11° 08′ 50″51.791666666667, 11.147222222222
Quedlinburg Pozíció Szász-Anhalt térképén
Elhelyezkedése Harz járás térképén
Quedlinburg weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Quedlinburg témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Fekvése

Quedlinburg a Harzvorland északi részén fekszik 123 méter magasan. A város nagyobbik része a Bode-folyótól nyugatra fekszik.

Városrészei

• Quedlinburg
• Münchenhof (4 km északfele)
• Gersdorfer Burg (3 km délkeletfele)
• Morgenrot (4 km keletfele)
• Quarmbeck (4 km délfele)
• Gernrode
• Bad Suderode

Éghajlata

Klímadiagramm^[2]

A városban az évi középhőmérséklet 8,8 °C. A legmelegebb hónapok a július és az augusztus (17,5 °C), a leghidegebb hónapok a január és a február (0,2 °C). A legtöbb csapadék júniusban esik (57 mm), míg februárban nem éri el a 23 mm-t.^[3]

Címere és zászlaja

Quedlinburg címere egy arany színű pajzs, amelyen egy jobbra forduló fekete sas áll. A sas lábai pirosak. A mellkasán egy piros pajzs található, amelyen egy ezüst színű vár áll. A sas először 1460-ban szerepelt a címeren.

A zászló színei fekete-sárga.^[4]

Története

Az első telepesek a kőkorban érkeztek ide. 2005-ben két kilométerre a várostól északnyugatra egy őskori temetőt találtak.^[5]

A 8. század végén említenek településeket először a források a város környékéről: Marsleben, Groß Orden, Ballersleben, Ditfurt és Weddersleben.

A város neve először I. Henrik német király egyik okmányában szerepelt: villa quae dicitur Quitilingaburg. Ez az okmány 922. április 22-én kelt. I. Henriket ide temették 936-ban. 937-ben itt osztották fel az országot 2 érsekségre és 8 püspökségre. Nagy Ottót megkoronázzák itt és 973-ban is itt temetik el. 941-ben gyilkossági kísérletet követtek el ellene. 966-ban Ottó lánya, Matild lett a város hercegnője. Két évvel később 968. március 14-én meghalt a nagyanyja és I. Henrik mellé temették.

III. Ottót a városban nevelte nagybátyja Civakodó Henrik.^[6]

994-ben III. Ottó vásártartási, pénzverési és vámbeszedési jogokat adományozott az apátságnak, ahol nagynénje, Mathilde is élt.

Quedlinburg 1647-ben

A következő 4 évszázadban Quedlinburg gazdasága virágzott. 1336-ban konfliktus támadt a gróf és a püspök között.

A 18. és 19. század folyamán ismét virágzásnak indult a város. A cukorgyártás lett a legfontosabb ágazat. A legelső gyárat 1834-ben Christian Hanewald gróf alapította. 1815 és 1938 között Quedlinburg helyőrségi város volt.

Az első világháború alatt 17 ezer háborús fogoly dolgozott a gazdaságban, ugyanis a várostól északkeletre egy fogolytábor működött. Ezt a tábort 1914 szeptemberében építették és orosz hadifoglyokat tartottak itt. 1922-ben bontották el. Ekkor ünnepelte a város 1000 éves fennállását.

1926-ban árvíz pusztított a városban. Az összes híd és több út is megrongálódott.^[7]

A náci uralom alatt 1936-ban megemlékeztek I. Henrik király haláláról. Heinrich Himmler magát a király reinkarnációjának képzelte. A templomot és a kriptát az SS elfoglalta. Minden év július 2-án a propaganda miatt megemlékeztek a halott király maradványai mellett.^[8]

A kristályéjszaka után a bolttulajdonos Sommerfeld megmutatta a kirakatban a náciknak az első világháborúban szerzett vaskeresztjét, ill. egy szöveget helyezett ki: "A haza elismerése neked!".^[9] Ezzel tiltakozott az éjszaka elkövetett betörés ellen. Nem sokkal később elkezdődött a zsidók megpróbáltatásainak az időszaka.

Politika

Polgármesterek

1800–1837 Johann August Donndorf 1838–1848 Wilhelm Ferdinand Schiller 1848–1859 Georg Drönewolf 1860–1890 Gustav Brecht, 1890–1895 Gustav Brecht 1891–1918 Wilhelm Severin 1895–1924 Ernst Bansi 1918–1945 Hermann Boisly 1924–1933 Rudolf Drache 1933–1934 Adolf Sperling 1934–1945 Karl Selig 1945 Robert Dietzel 1945 Falz 1945 Hans Simmon

1945 Hermann Boisly 1945 Egon Mahlow 1946 Kietz Fritz, 1946–1950 Heinz Jäger 1951 Gerhard Enger 1952–1956 Arno Böhme 1955–1984 Erwin Prezewowski 1956–1960 Edgar Dietzel 1960–1963 Großmann, Walter 1963–1982 Edgar Dietzel 1982–1990 Rainhard Lukowitz 1990–1994 Rudolf Röhricht 1994–2001 Rudolf Röhricht 2001-2015 Eberhard Brecht 2015 óta Frank Ruch

Városi tanács

Quedlinburgi városi tanács összetétele

A városi tanács a 13. században csak 12 főből állt, később viszont megemelték 36 főre. A várost 2 polgármester irányította, amelyek az ó és az újvárosból kerültek ki. A 19. századig 3 óvárosi és 3 újvárosi polgármester váltotta egymást.

A városi tanácsot 5 évre választják. 2001. május 6-án 56,6%-ban Eberhard Brechtet választották meg a város első emberévé.

Az legutolsó választás 2004. június 13-án volt.^[10] A Kereszténydemokraták (CDU) 8 helyet, a szociáldemokraták 6 helyet, A balosok 7 helyet, a Quedlinburgi Szabad Választóközösség 6 helyet, a Német Szabaddemokrata Párt 5 helyet, a Szövetség ’90/Zöldek 2 helyet és a Nemzeti demokraták 1 helyet szereztek a tanácsban.

Vallás

Quedlinburgban 5 protestáns közösség él. A város lakosságának 15-20%-a az evangélikus egyház tagja, 5%-a a katolikus egyházé. További keresztény közösségek: Ádventisták, baptisták, újapostolok közössége és ókatolikusok.

Egészségügy

A Dorothea Christiane Erxleben klinika a város keleti részében található. Az 1907-ben épített kórház az 1990-es években gyakorlókórházzá lett átépítve. 481 állandó és 50 mozgatható ágy található itt. Évente a kórházban 20 ezer járó és 20 ezer fekvőbeteget látnak el.^[11]

Lakosság

Quedlinburgban hosszú ideig a lakosság száma 8000 és 10000 között mozog. Az 1950-es években az iparosodásnak köszönhetően 35000 fő körül mozgott a lakosság.

Év Lakosság 1786 8 382 1807 10 476 1820 11 507 1830 12 001 1840 13 431 1852 13 886 1861 14 835 1871 16 800 1880 18 437 1890 20 761

Év[12] Lakosság 1900 23 378 1910 27 233 1919 28 190 1939. május 17. 30 320 1946. október 29. 35 142 1950 35 555 1955 33 125 1960 30 965 1965 30 840 1970 30 829

Év Lakosság 1975 29 711 1980 28 585 1985 29 394 1988 28 790 1990. október 10. 28 663 1992 27 242 1993 26 853 1994 26 181 1995 25 844 1998 24 776

Év Lakosság 1999 24 559 2000 24 114 2001 23 901 2002 23 620 2003 23 216 2004 22 842 2005 22 607 2006 22 185

Lakosságelőrejelzés

A demográfiai visszaesés közel 14%-os lesz.

Dátum 2003 2005 2010 2015 2020 Lakosság 23 216 22 631 21 447 20 627 19 935

Korösszetétel

2005. december 31-i korösszetétel.^[13]

Korosztály 0 - 16 16 - 18 18 - 25 25 - 35 35 - 45 45 - 60 69 év felett Összesen Lakosság 2 657 603 2 052 2 366 3 454 4 850 6 625 22 607 Százalékban 11,8 2,7 9,1 10,5 15,3 21,5 29,3 100,0

Közlekedés

Quedlinburg közlekedése

Autópályák

A város a 79-es és a 6-os közlekedési folyosó csomópontjában található. Jelenleg építik a B 6n-es közlekedési folyosót. Az A 14-es autópálya 40 km-re keletre, az A 395-ös autópálya 44 km-re nyugatra, az A 2-es autópálya 50 kilométerre északra és az A 7-es autópálya 75 km-re nyugra található a várostól.

Vasút

1863-ban építették fel a város vasútállomását. 2006-ban adták át a Quedlinburg és Gernrode közötti vonalat.

Qeudlinburgból indul a Harz-Berlin-expressz és a Harz-Elba-expressz is.

Légi közlekedés

Az 1920-as években a várostól két kilométerre délre egy repteret építettek, amit az 1930-as években katonai célokra használtak. Az NDK alatt orosz katonai bázis volt.

2006. szeptember 1-jén nyitották meg a Magdeburg-Cochstedt repteret, amely a várostól 22 km-re északkeletre található. További repterek találhatók a várostól 90 km-re délkeletre (Lipcse/Halle Reptér), ill. 120 km-re északnyugatra (Hannover Reptér).

Turizmus

A turizmus Quedlinburg húzóágazata. A városban 20 panzió, 18 hotel és 1 ifjúsági szállás található. Az itt töltött éjszakák száma szezontól függ; főleg húsvétkor, karácsonykor ill. a nyári időszakban keresik fel Quedlinburgot.

1994 óta a város déli részén egy turistaösvényt építettek ki, amely a Romanik-utca elnevezést kapta. Ezen az utcán több emlékmű található.

Média

A városban jelenik meg a Mitteldeutsche Zeitung. Ezenkívül a SuperSonntag, a Wochenspiegel és a Harzer Kreisblatt is helyi újság.

A városban működik a Mitteldeutsche Rundfunk (MDR) rádióadó. A helyi televíziótársaság neve: Regionalfernsehens Harz (RFH).

Irodalom

A várost és környékét mutatja be Theodor Fontane Cécile című regénye, amely 1887-ben íródott. További művek:

• Gerhard Beutel: Der Stadthauptmann von Quedlinburg (Berlin 1972)
• Helga Glaesener: Du süße sanfte Mörderin (München 2000)
• Christian Amling: Quitilinga History Land (2005) és Odins Fluch. Ein neuer Fall für Irenäus Moll (2006).

Filmművészet

A városban forgattak ill. a városról több filmet és készítettek.

• 1938: Spiel im Sommerwind, Rendező: Roger von Norman
• 1954: NDK: Pole Poppenspäler, NSZK: Dorf in der Heimat, rendező: Arthur Pohl
• 1960: Fünf Patronenhülsen Rendező: Frank Beyer
• 1971: Polizeiruf 110
• 1972: Nicht schummeln, Liebling! Rendező: Joachim Hasler
• 1974: Nagy Kázmér (a kastély udvarán forgattak)
• 1979: Schneeweißchen und Rosenrot, Rendező: Siegfried Hartmann
• 1992: Wunderjahre, Rendező: Arend Agthe
• 2000: Bilderbuch Deutschland, Rendező: Carla Hicks
• 2003: Pfarrer Braun Rendező: Sherry Hormann
• 2006: 7 kecske – Az erdő nem elég Rendező: Sven Unterwaldt

A város szülöttei

• Paul vom Rode(1489-1563) reformátor
• Johann Cogeler (1525-1605) teológus
• Andreas von Rauchbar (1559-1602) jogtudós
• Johann Gerhard (1582-1637) teológus
• Wilhelm Homberg (1652-1715) természetkutató
• Dorothea Erxleben (1715-1762), az első német orvosnő
• Johann Heinrich Rolle (1716-1785) zenetanár
• Friedrich Gottlieb Klopstock (1724-1803) költő
• Johann Christian Erxleben (1744-1777) tudós
• Johann Christoph Friedrich GutsMuths (1759-1839), a német gimnasztika apja
• Johann Christian Friedrich Tuch (1806-1867) orientalista
• Heinrich Sattler (1811-1891) publicista
• Julius Wolff (1824-1910) író, költő, díszpolgár
• Dr. Gustav Brecht (1830-1905) díszpolgár
• Robert Bosse (1832-1901) porosz kultúrminiszter
• Albert Becker (1834-1899) zeneszerző
• Gustav Albert Schwalbe (1844-1916) orvos
• Erich Kux (1882-1977) festő
• Karl Selig (* 1889) NSDAP-képviselő
• Georg Ay (* 1900) NSDAP-képviselő
• Fritz Graßhoff (1913-1997) festő, költő
• Wolfgang Junker (1929-1990), az NDK-ban építésügyi miniszter
• Volker von Törne (1934-1980) író
• Hedda von Wedel (* 1942) politikus
• Regina Ziegler (* 1944) filmproducer
• Andreas Franz (* 1954) krímiíró
• Leander Haußmann (* 1959) rendező
• Petrik Sander (* 1960) labdarúgó-edző
• Matthias Baader Holst (1962-1990) író
• Petra Müller (* 1965) atléta
• Dagmar Hase (* 1969) úszó
• Marco Gebhardt (* 1972) labdarúgó

Testvértelepülések

•  Franciaország Aulnoye-Aymeries (1961)
•  Németország Herford (1991)
•  Németország Celle (1991)
•  Németország Hameln (1991)
•  Németország Hannoversch Münden (1991)

Irodalomjegyzék

^[14]

• Adolf Brinkmann: Beschreibende Darstellung der älteren Bau- und Kunstdenkmäler des Kreises Stadt Quedlinburg, 1 u. 2, Berlin 1922 u. 1923.
• Denkmalverzeichnis Sachsen Anhalt Band 7.1.: Landkreis Quedlinburg Stadt Quedlinburg, erarbeitet von Falko Grubitzsch et al., Halle/Saale, 1998, ISBN 3-910147-67-4
• Angela Pfotenhauer, Elmar Lixenfeld: Quedlinburg. Welterbe, Monumente-Edition, Monumente-Publikation der Deutschen Stiftung Denkmalschutz, Bonn 2004, ISBN 3-936942-45-5 oder ISBN 3-936942-46-3
• Johann Heinrich Fritsch: Geschichte des vormaligen Reichsstifts und der Stadt Quedlinburg, Quedlinburg, 1828 (Band 1 und 2).
• Selmar Kleemann: Kulturgeschichtliche Bilder aus Quedlinburgs Vergangenheit, Quedlinburg, 1922.
• Hermann Lorenz: Werdegang von Stadt und Stift Quedlinburg, Quedlinburg, 1922.
• Harald Meller (Hrsg.): Archäologie XXL. Archäologie an der B 6n im Landkreis Quedlinburg. Halle/Saale 2006. (= Archäologie in Sachsen-Anhalt Sonderband 4) ISBN 3-910010-99-7
• Klaus Militzer, Peter Przybilla: Stadtentstehung, Bürgertum und Rat. Halberstadt und Quedlinburg bis zur Mitte des 14. Jahrhunderts. Göttingen 1980. ISBN 3-525-35380-4
• Hans-Hartmut Schauer: Das städtebauliche Denkmal Quedlinburg und seine Fachwerkbauten. Berlin 1990, ISBN 3-345-00233-7
• Hans-Hartmut Schauer: Quedlinburg Fachwerkstadt Weltkulturerbe. Berlin, 1999, ISBN 3-345-00676-6