II. Henrik, ragadványnevén Civakodó Henrik, németül: Heinrich der Zänker (?, 951 – Bad Gandersheim, 995. augusztus 28.), bajor herceg 973–976 és 985–995 között, karintiai herceg 989–995 között, német ellenkirály I. Ottóval szemben.
| II. Henrik | |
 | |
| Henrik herceg frank viseletben (a Niedermünsteri Törvénykönyv miniatúrája) | |
| Bajor és karintiai herceg | |
| Uralkodási ideje | |
| 973 – 976, 985 – 995 bajor herceg 989 – 995 karintiai herceg | |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Liudolf-ház |
| Született | 951 (?) |
| Elhunyt | 995. augusztus 28. Gandersheim |
| Nyughelye | Gandersheim Stiftskirche |
| Édesapja | I. Henrik bajor herceg |
| Édesanyja | Bajor Judit |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Gizella, III. Rudolf burgundi uralkodó nővére |
| Gyermekei | II. Henrik császár Brun augsburgi püspök Gizella magyar királyné |
 A Wikimédia Commons tartalmaz II. Henrik témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
I. Henrik bajor herceg és Luitpolding Judit fia, II. Ottó német-római császár unokatestvére. A „Civakodó” jelzőt csak az újkorban kapta.
A Liudolfingek felkelésének 953-as leverése után Henrik már fiatal korában megkapta a hercegi címet. Kormányzása anyja, Judit, valamint a freisingi püspök, Ábrahám felügyelete alatt zajlott 955-től. 967-ben, 16 éves korában vehette át a bajor és a karintiai hercegség kormányzását.[1]
I. Ottó német-római császár halála (973) után 974-ben Henrik a II. Ottó elleni összeeskövés vezéralakja volt, melyben II. Boleszláv cseh, és I. Mieszko lengyel fejedelmek is csatlakoztak, akárcsak a Luitpolding család megmaradt tagjai. Az összeesküvés lelepleződése után Henriket a király fogságba vetette, melyből a herceg 976-ban megszökött. Az ezt követő harcokból Ottó király került ki győztesen, aki 976-ban meghódította a bajor területeket. A király letette a herceget, és leválasztotta Bajorországról - többek között - Karintiát is. A keleti őrgrófság, az Ostmark a Babenberg család kezére került.
Henrik herceg folytatta a harcokat Ottó király ellen I. Henrik augsburgi püspökkel és Karintiai Henrikkel az oldalán. A 977-ben folytatódó harcok javarészt Passau térségében zajlottak.
A harcokat azonban II. Henrik elvesztette, és Folkmar utrechti püspök felügyelete alá került. Csak II. Ottó halála után szabadult. Szabadulása után megpróbálta visszaszerezni birtokait a még gyermek III. Ottóval szemben. 984-ben támogatói német királynak kiáltották ki.
Henrik egyidejűleg harcokat folytatott a bajor hercegi székbe ültetett Luitpolding III. Henrikkel. A harcokat a 985-ös frankfurti birodalmi gyűlés zárta le, melyen III. Henrik lemondott a bajor hercegi címet illető követeléseiről.
III. Henrik halála után II. Henrik visszakapta Karintiai területeit, utolsó éveit "Civakodó" Henrik azonban azzal töltötte, hogy saját területeit fejlessze, így került sor 995-ben a ranshofeni törvények kiadására. Henrik ezenkívül egy egyházi reformot is sürgetett.
II. Henrik földi maradványai Gandersheim templomában nyugszanak.
Források
Külső hivatkozások
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
