From Wikipedia, the free encyclopedia
Az orientális faunaterület (Dél- és Délkelet-Ázsia) a legtöbb szerző[1] szerint az óvilági faunabirodalom (Arctogea) része. Egyes szerzők[2] indo-maláj faunabirodalom néven önálló faunabirodalomnak tekintik.
Állatföldrajzi szempontból ez kelet és nyugat állatvilágának találkozó zónája. Elkülönülését és önálló fejlődését két tényező alakította ki:
Az iméntieknek megfelelően nyugati határa az India, Afganisztán és Pakisztán határvidékén elterülő sivatagok (amelyek legjelentősebbike a Thár-sivatag), északról a Hindukus és a Himalája hegység gerince, majd a Jangce folyó amelynek völgye átmeneti terület az északi faunabirodalom (Arctogea) felé. Délkeleten az ausztráliai faunabirodalommal (Notogaea) határos. Ennek a két faunabirodalomnak a határán egy széles átmeneti zóna fejlődött ki. Ennek nyugati határa a Wallace-vonal, keleti határa pedig a Lydekker-vonal. Ez az átmeneti terület annyira sajátos, hogy többen önálló állatföldrajzi egységnek tekintik Wallacea néven.[3]
Ha ezt az állatföldrajzi egységet faunaterületnek tekinthetjük, akkor közvetlenül faunatartományokra tagolható. Azok, akik faunabirodalomnak tartják, három faunaterületét különítik el:
A hat faunatartomány:
Jellemző éghajlattípusok:
Ezek közül a leginkább jellemző a szubtrópusi klíma.
A régió kiterjedése és erős tagoltsága okán növényzete a trópusi esőerdőtől a magashegyi kopárokig változékony. A legnagyobb részén trópusi esőerdő nő. Jellemző növénytársulások:
Állatvilága igen gazdag, ami egyrészt annak köszönhető, hogy egymástól nagyon különböző élővilágú faunabirodalmak között foglal helyet, másrészt pedig annak, hogy megőrizte a Gondwana őskontinens faunájának egyes elemeit. A találkozó zóna jelleg kitűnően látható az emlősök csoportjain.
Eurázsiai elemek:
Afrikában is megtalálható elemek:
Ausztráliai elemek:
Endemikus elemek:
A páratlanujjú patások (Perissodactyla) legismertebb fajai:
A párosujjú patások (Artiodactyla) közül jellemző:
A medvék családjának (Ursidae) endemikus fajai:
A madárfauna gazdag, de az átmeneti jelleg miatt csak három endemikus madárcsalád endemikus:
Jellemzőek még:
Nevezetes még:
A hüllőfauna is fajgazdag. Jellemző fajok:
Az agámafélék (Agamidae) közül különlegesnek számítanak a vitorlázni képes repülő gyíkok (Draco spp.).
A varánuszfélék (Varanidae) valószínűleg Ausztráliából terjedtek szét a szigetvilágban, de mára a legtöbb helyről kipusztultak (legtöbbjüket valószínűleg az emberek irtották ki).[4] Legnevezetesebb fennmaradt képviselőjük a 3 m hosszt is elérő komodói sárkány (Varanus komodoensis).
A kígyók közül jellemzőek
A régióban egyáltalán nincsenek levelibéka-félék (Hylidae). Ökológiai fülkéiket a hasonló életmódú evezőbékák (Rhacophoridae) töltik be. Ezek egyes fajai siklórepülésre is képesek; ilyen például a jávai repülőbéka (Rhacophorus reinwardtii).
A halfauna jellegzetes képviselői a különös vadászmódszerükről híres lövőhalfélék (Toxotidae).
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
